Pápai Közlöny – XVIII. évfolyam – 1908.

1908-11-01 / 44. szám

ség szerepét ugyszinte kedves volt Sinkó Gizella a másik feleség szerepében. Gyenis a dadogó fiatal embert nagy készültséggel játszta. Igen ambiciózus szinész és nem csalódtunk amidőn tehetséget fedeztünk fel nála. A közönség több izben nyilt szinen megtapsolta. Markáns dialektussal ábrázolta Kovács a féltékeny férjet. Kisebb szerepekben Inke, Tarnay Lidia, Vértes és Vámos az Összjáték sikerét emelték. Vasárnap délután „Drótostót" telt ház előtt ismétlődött. A délutáni közönség igen jól mulatott és ebben főrésze volt Bátorinak, kinek Pfefferhon egyik legjobb szerepe. A tapsokból kijutott még Táboiwok Fábián Lenkének Medgyaszay nak és Kovácsnak. Este reprizként „Kutya van a kertben" került szilire. Az előadás a premiere méltó keretében lett megismételve és a szereplők ez alkalommal is kitettek magukért és a közönséget egész estén át derült hangulatban tartották. Hétfőn Verő Janka jutalomjátékául „A tolvaj" remek szinmű telt ház előtt játszódott le. Verő Janka tehetségét az egész sziniévad alatt méltattuk, de ez estén felülmulta magát. Minden tudását és egyéniségét ez estén érvényesitette és méltán kiérdemelte azon tüntető tapsokat melyeket ugy megjelenésénél valamint felvonások alatt nyert, ugyszinte azon remek csokrot, melylyel őt megtisztelték. Méltó partnere volt Déri, kinek Richárd egyik fényes sserepe. Gyenis teljesen átérezte szerepét és azt érvényre is juttatta. Kovács az apa és Tomborné az anya szerepében hatásos jeleneteket provokáltak. Bátori Zambója a régi stilben volt tartva. Az előadás gördülékeny ós összevágó volt. Kedden Déri Béla jutalomjátékául „A kaméliás hölgy" került előadásra. Nem tudjuk kit említsünk meg először, Verő Jankát ki a címszerepet vagy Déri Bélát ki Armandot játszta. Összeforrt művészetük egy testben egy lélekben. Egyik a másikat akarta felülmúlni érzés és kifejezett érzelmek dolgában. Oly páros jeleneteket produkáltak, melyek a főváros színpadjaira is méltók volnának. A közönség egész előadás alatt tüntető tapsokkal jutalmazta őket. Igen sikerült jelenete volt Kovácsnak, amidőn le mondásra kényszeríti Margitot. Rokonszenvesek voitak Sinkó Gizella és Gyenis a fiatal szerelmesek szerepében, ugyszinte Dobó mint Gaston. Jó vénával adta Tarnai Lídia Prudence szerepét. Az előadás kifogáslalan összjátékban ment. Szerdán d. u. ifjúsági elüadásul „Egy katona története" lett megismételve. Hogy mily hatással játszta Kovács szerepét, igazolta az, hogy jeleneteivel megsirattatta a leánynövendékeket, kik a nézőtért majdnem teljesen megtöltötték. Ugyancsak lelkes tapsokat kapott a kis Barta Fábián Böske a • kis leány szerepében. Bátori a komor hangulatot jóizü tréfáival derültséggel váltotta fel. A többi szereplők Verő Janka, Sinkó Gizella, Tomborné, Tarnai Lidia, Gyenis és Vértes a régi jók voltak. Este közönségünk régi kedvencének Kormos Ilonkának első vendégszereplésével „A gépiró kisasszony" ment táblás ház előti. Virágeső, csokor és zugó tapssal fogadták megjelenését és az egész estén ez fokozott mértékben ismétlődött. Ezen tüntető ovációt ő ki is érdemelte ugy ösmert játékával mint énekszámaival. Különösen tetszett „A gép író kisasszony" betét száma, ugyszinte kecsesen lejtett táncbetétje. A többi szereplők Inke, Kovács, Bátori, Déri, Borbély Lili és Medgyaszay a régi kitűnő ensemblét nyújtották. Csütörtökön második vendégfellépte volt Kormos Ilonkának „A tatárjárás" operettben. A zsúfolásig telt nézőtér ez alkalom mai is spontán tüntetést rendezett Kormos Ilonkának, ki határtalan jókedvvel játszta az önkéntes szerepét. Minden dalát meg kellett ismételnie. Sok derültséget keltett Bátory a tartalékos hadnagy alakításával. Fábián Lenke és Inke remek alakításait ebben a darabban már több izben elösmertük és ezt (esszük ez alkalommal is. Kovács a tábornok szerepében szintén a régi markáns alak volt. A kar és zenekar Tombor kar mester vezetése alatt a legjobbat produkálta. Pénteken bucsu előadás és egyben Kormos Ilonka utolsó vendégjátékául „A próbaházasság" került előadásra. Az előadás egyike volt az évad leggyengébb pro duktiójának. A szereplők nagy része készületlenül jött a színpadra és igy történt, hogy Kormos Ilonkát is zavarba hozta partnereinek játéka. A közönség mindamellett igen rokonszenvesen búcsúzott el Kormos Ilonkától ugyszinte a társulattól is, amennyiben egész estén át tüntető tapsokpan részesítette az összes szereplőket. KARCZOLAT a mult ÍLé"fcx*őX. Legördült a függöny ! Ez annyit jelent, mint anno dazummal a „Finita la comédia". Itt hagytak benünket, de amint már múltkor emiitettem, csak egyelőre, mert tavaszszal újra körünkbe érkeznek és' kezdődik élőiről ott, ahol most végeztünk ! Azaz pardon ! rosszul fejeztem ki magamat, mert nem kezdődik, hanem folytatódik ott, ahol most elhagytuk. Ezen kijelentésemet teljesen okolttá teszik azon körülmények, melyek az utolsó vpgjelenetekben lejátszódtak. Nem történtek valami nagyobb evolutiok a bucsujelenetekben, hanem annál hatásosabbak voltak, melyek nemcsak remélni engedik, de egész határozottsággal merem állítani, hogy a tavaszi szinévad az emiitett szempontokból nem kezdete, hanem folytatása lesz a most lefolyt és minden tekintetben kellemes szini évadnak. A búcsúzás lefolyása egyrészt nyilvános másrészt zártkörű jelleget öltött. A nyilvános jellegű búcsúzás a pályaudvaron játszódott le a szokásos kedélyes stylusban. Itt játszódott az általános érzület, mely sportán módon megnyilatkozott a társulat minden egyes tagjával szemben de — csak általánosságban és amúgy nagyjában, amint az a hagyományos szokás szerint meg van irva. A zártkörű jellegűek már nem a nyilt téren játszódtak le, de lejátszódtak még pedig amint az előre látható volt szoros diskrét alakban. Hogy tényleg megtörtének ezek a zártkörű jeleggel felruházatt bucsuzások, annak kétségtelen bizonyítékai voltak azok a végjelenetek, melyek csak egy előzetes diskrét búcsúnak lehetnek utókövetkezményei. Hogy mit értek ezen a végjelenetek alatc, az nem tartozik a dolog érdeméhez, annak konstatálására elég életpraxist inzolválok magamnak, de különben ezt csak mint konstatált tényt lehet emli teni de a diskrétio tiltja azokat részletezni. Szóval legyen elég mondva azzal, hogy minden rendben el lett intézve és amint az egyszerű fiskális telegrefálná „ügyünk jól áll". Minden klappolt mint a karikacsa ! pás. Mindenki ott volt a poszton ahol szükség volt reá. Egyrésze szabad szemmel és közel volt látható, egy másrésze pedig csak madártávlatból volt látható amint azt a ! helyzet megkívánta. Pedig a helyzet sokat I megkívánt, mert a színtársulat tagjai között j erös őrszemek voltak, kik sok mindent szerettek volna látni és ebből a konzekvenciákat a jövőre levonni, és ez teremtette azt a helyzetet, hogy nem mindent láthattak. De nem azért szinész a szinész, hogy ! amit nem lát H, arról ne kombinálhasson 1 esetleg intrikávhasson. Ez már sok színésznek, de főleg iJnésznőnek a forsza és ha ezt nem tehetné, hát halálos beteg lenne. Ilyféle kombinációkat és variációkat lehetett hallani azokról a zártkörű jelleges bucsuzásokról, melyek tényleg megtörténtek, de csak lőtávolból voltak láthatók vagy egyáltalában nem voltak láthatók Ezek az argusszemü őrszemek ezt azzal konstatálták maguk között, hogy a zártkörű búcsúzó tagoknak igen jó kedvük volt a végjelenetek eljátszásában, melyek már a nyilvános ság előtt játszódtak le az érdekeltek és érdekeltek nélkül. Mint már említettem a búcsúzás nem volt nagy stylben tartva, de nem kellett hozzá merész fantázia ezekből a végjelenetekből kiokoskodni, hogy az ügyek nem nyertek végleges elintézést és hogy ennek folytatása kell, hogy bekövetkezzék. A színtársulat tudvalevőleg téli állomás helyére Székesfehérvára ment, és remélhetőleg oda lett a bizalom összpontosulva. Mi az egy erző és vérző kebelnek Székesfehérvárra rándulni ? Ebben a kijelentésben szugerálódott össze a búcsúzás perceiben a megnyilatkozásnak további fejleményei. A hosszú téli évad és hosszú téli esték sok mindenre képesek. Ebben a viszontlátás reményében végződött nz idei gyenge kapcsolkodzás. Hogy Székesfehérvárott történik-e a további kibontakozás, vagy a jövő tavaszi évadban az a jövő titka, annyi azonban bizonyos, hogy színtársulatunkkal nem végeztünk végleg, mert tavasszal újra visszatérnek és igy akár Székesfehérvárott akár nálunk, de mindenesetre : „A viszontlátásra" ! Frici. Az hírlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa Veszprém, tői magvaváló akar lenni. Az hirlik, hogy Pápa városa egy olyan zsák, mely nem találja meg a rendes foltját. Az hirlik, hogy Hoitsy Pál orsz. képviselőnk már ledelegálta magAt. Aa hirlik, hogy a polgármester hátra néz de előre megy. Az hirlik, hogy a rendőrök Halottak napján a fizetésemelést fogják siratni. Az hirlik, hogy Halottak napjára Pápán nagymenyiségü torma lett megrendelve. Az hírlik, hogy a helybeli esperes plébánosnak a hidegviz-gyógyintézet használt. Az hirlik, hogy a Jókai kör álmos. Az hirlik, hogy a Pápa és vidéke Kaszinó kialudta magát. Az hirlik, hogy Pápán sok vérszegény ember van. Az hirlik, hogy Pápán sok lesajnálni való van. Az hirlik, hogy Szalkay Lajos színigazgató jól kipróbálta a fázni tudó közönséget. Az hirlik, hogy a színtársulat néhány tagja nyelv-peregve, néhány tagja pedig köny-peregve távozott el városunkból. Az hirlik, hogy a színtársulat két subrette primadonnája a Kormos vendégjátéka^ elől, megfutamodtak. Az hirlik, hogy Kormos Ilonka még akkor is temperamentumos mikor-mos. Az hirlik, hogy a színtársulat néhány női tagja várakozási illetékkel Székesfehér várra lett szabadságolva. AZ hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője télen a szintár»ulatnál fog nyaralni.