Pápai Közlöny – XVIII. évfolyam – 1908.
1908-10-18 / 42. szám
alkalmazható és rendszeresíthető általánosságban, a közönség minden rétegére nézve. A bejelentő hivatalnak nem lehet más célja, mint a város területére akar ideiglenes, akár állandó tartózkodásra érkező, valamint itt már tartózkodó egyéneknek szigorúan pontos nyilvántartása. Ezt a célt pedig könnyű szerrel és kevés költséggel elérhetjük, ha bejelentő hivatalunkat ugyanilyen elvekre alapítjuk, ugyanilyen alapokra fektetjük. Amilyen szerekkel és eszközökkel kéthárom ezer ember számára részleges bejelentő hivatalt lehet fentartani, ép oly szerekkel és eszközökkel lehet azt a bejelentő hivatalt általánosítani, mindenkire, a város összes lakosságára kiterjeszteni, rendszeresíteni és berendezni anélkül, hogy ez akár a város anyagi képességeire valami nagyon terhelőleg hatna, vagy akár egyébb tekintetekben a legcsekélyebb emócióval is járna. Ha egy groteszk ötlet triviális mezébe akarnám a gondolatot öltöztetni, bizvást ugy mondhatnám, hogy a bejelentő hivatalt meg rneglepetésszerüleg —< hogy ne mond jam — loppal is.belehetne állítani, mert az általam javasolt bejelentő hivatalnak létesítése sem uj állás szervezését, sem uj hivatalos helyiség berendezését, sem hivatalos személy szaporítás szükségét, nem vonná maga után. ,Az általam javasolt belelentő hivatal a rendőrkapitányi hivatal jelen helyiségében, jelen tiszti személyzetével, legföllebb még egy díjnok beállításával lenne létesíthető es igy csak annyi kiadással és költséggel járna, amennyit annak az esetleg beállítandó dijnoknak diuntuma és a szükséges nyomtatvány felszerelés igényelne, ami pedig alig tesz ki egy város közigazgatási életében figyelemre méltó nagyobb összeget, mel> összeg egyébként tán több szőlősen is megtérülne. a magántudakozódások terhére esetleg megállapítandó és azok után befolyandó illetékekből és a bejelentések elmulasztása folytán kiszabandó bírságpénzekből. Szerintem egy bejelentő hivatalhoz,, mely a mi viszonyainknak bizvást és tökéletesen megfelelne, nem kell egyébb, mint egy ember, aki a r.-kapitány felelőssége és felügyelete mellett a bejelentéseket kezeli, elkönyveli és a szükséges felvilágosításokat a tudakozóknak megadj;), Maga a bejelentések kezelése egy jélentkezési könyv és egy ennek megfelelő betüsoros vezetésében állana csupán. Amint mindebből kitetszik, a bejelentő hivatalnak ezen sistema szerint, vagyis a katonai nyilvántartás vezetésének mintája szerint való létesítése, berendezése a lehető legegyszerűbben megvalósítható. A mai kornak azonban sajnos a nagy zásban rejlik a morbiditása. Nagyzás az egyéni életben, nagyzás a közéletben. Ami egyszerű, ami nem költséges, ami nem nagy hangon, öklös torokból indul, an nak nincs becse, azt nem vesszük figyelembe. Lehet, hogy az én előterjesztésemet is annak egyszerűsége és az általa elérni szándékolt cél kivitelének igénytelen módja fogja eltemetni, de azok, akik a belső lényeget a külső formának elébe helyezik ós nem felületes siklással mérik végig az elő adottakat, hanem beható gondolkozás tárgyává teszik azt, be fogják látni, hogy a csepp is váj a kövön és valamely gépezetnél nem a diszes hüvely, az ékes tok a fő, hanem a szerkezet, mely abban működik, akármilyen egyszerű legyen is az. Jelen előterjesztésemben csak általános vonásokban óhajtottam a javasolt módszer szerint létesítendő bejelentő bivatal megvalósításának módozataira rámutatni, a részletkérdések előterjesztését akkorra tartom fönn magamnak, ha a tekintetes tanács és képviselőtestület a felett döntött, hogy a bejelentő hivatal létesítését kimon ja-e vagy nem. Eddig az előterjesztés. Valóban üdvös dolgot mívelt Kemény városi jegyző, hogy a kérdést felszínre hozta és megalkotásának irányát megmutatta. Az általa megjelölt irányban a kérdés egyszerű és könnyű módon nyer megoldást és a mi fő — gyökeresen. Hisszük és reméljük, hogy a képviselőtestület is kellő méltánylásban fogja a javaslatot részesíteni és a bejelentő hivatal létesítése ez alapokon a lehető legrövidebb idő alatt meg fog történni. Ssinészef Pápán. A őszi sziniévad végéhez közeledünk, amennyiben e hónap végén már távozik körünkből a szir.társulat és Székesfehérvárott kezdi meg a téli évadott. A lefolyt héten újólag konstatálhatjuk a színház tömeges látogatottságát, mely körülmény csak azt igazolja, hogy közönségünk a társulatot nagyon is megkedvelte és a sziniévad sikerét teljesen biztosítani akarja. A lefolyt hét folyamán volt Bátori Béla jutalomjátéka, mely alkalommal a színház zsúfolásig megtelt és ezzel beigazolta közönségünk iránti való elösmerését. Ettől az elösmeréstől eltekintve, tisztelői külön egy nagyobb összegű pénzadományt gyűj töttek részére. Ugyancsak a hét folyamán lesz Inke Rezső jutalomjátéka, kivel közönségünk szinte rokonszenvez és igy ez alkalommal szinte telt házra van kilátás. Heti referádánkat adjuk a következőkben : Szombaton „Gépiró kisasszony" operette táblás ház előtt került bemutatóra. Amily gyenge a szövege époly fülbemászó muzsikája van. Az est fénypontja Tábori Frida volt, ki a címszerepet rendkívüli bájjal és kedvességgel játszta. Különösen tetszett „Marion" betét dala, melyet zajos tapsok után meg kellett újráznia. Sikerült estéje volt Borbéli, Lillinek, ki a bankár leányát általános tetszéssel játszta. Inke már teljesen hangjánál van és Gaston szerepében igen rokonszenves volt. Déry a bankárt és Kovács a helyszerzőt kitűnően alakították ugyszinte Bátori ki egész estén át derültségben tartotta a közönséget Fox komikus alakjával. Medgyaszay a szerkesztő szerepében igen ügyes volt ós tenorjában — Jertek már ki, — sürgették a férfiak. —' Sietni' kell, hogy meneküljünk. — Nem jövünk ki, — mondták az asszonyok — nem akarjuií elhagyni szülővárosunkat. A férfiak azonban mindegyre haragosabban döngették a templom ajtaját : — Jertek ki. Ne hallgassatok arra a boszorkányra, aki elbolonditott. A sátán küldte azt a személyt, nem a jó Isten. De az asszonyok felelete szilárd volt és elhatározott. Nem jönnek ki. Akkor nehéz vaspörölyöket, baltákat hoztak a férfiak, hogy betörjék a vastag tölgy faajtót, — Megálljatok, majd elbánunk azzal a boszorkány nyal, azzal a hamis prófétával — fenyegetőztek. Már azon tanácskoztak, hogy mit csináljanak vele, ha a kezükbe kerül. — Agyon keik kövezni, -— mondták némelyek. * '..'.• — Bedobjuk a Szajnába — mondták mások.. . . ' . «, : ' • _ — A boszorkány nem merül el a vízben — vélték többen, — meg kell égetni. Mialatt kint a dühös férfiak ordítoztak s döngették a templom tölgyfaajtaját, belülről csak az asszonyok buzgó imádsága hallatszott. — Adjátok ki a boszorkányt ! — kiabáltak be a férfiak. Akkor egy pap közeledett feléjük, egy menekülő, aki Auxerreból futott a hunok elől s látván a dühöngő csoportot és hall ván a vad kiabálást, feddő szóval megszólította őket : — Mit csináltok ti szentségtörök ? Be akartok törni az istenházába *? Nem feltek a Mindenható haragjától ? Az emberek meghökkentek. Minden fölemelt kar lehanyatlott. Nem, nem, az Isten haragját nem akarják magukra vonni. — Mond meg hát te Isten embere, hogy mit cselekedjünk ? S elpanaszolták, hogy egy apácza, kit bizonyosan, a sátán küldött, hogy veszedelembe ejtse őket, elámította asszonyaikat s most azok ide bezárkóztak és nem akarnak menekülni. A pap megkérdezte az apácza nevét, s mikor megtudta, hogy az Genovéva, igy kiáltott föl : — Ez az Isten ujja,, keresztény felebarátaim. Ez szent leány. Én ismerem, mert Germanus püspök, akinek jámbor hírét ti is hallottátok, s aki immár elnyerte az égben az örök boldogság koronáját, nem egyszer küldött hozzá a szentelt kenyérrel, melyet ő maga a dicső nevü püspök áldott meg. És ha élne még, azt mondaná ő is, amit én mondok, az Urnák alázatos szegény szolgája : hallgassatok e leányra, s engedelmeskedjetek neki. E szavakra lecsillapult a háborgó nép s mindnyájan földre borulván, hangos szóval kiáltották : — Legyen meg Isten akarata ! Visszahordták bárkáikról minden holmijokat házaikba, előszedték fegyvereiket, kijavították a város falait, őröket állítottak a tornyokba s imádság ós böjtölés közt várták, mi fog történni. Mert bármi történjék, Isten megfogja őket védelmezni. És Attila, az Isten ostora nem ejtette útjába az ő városukat. MIT IGYUNK ? 'rí moha i —_ igyunk mohai hogy egészségünket megóvjuk, mert g nvIi ni, mnhai csakis a természetes s/v.,savas lM mK mo m[ ásványvíz erre a legbiztosabb óvszer. I gyüílk mohai forrást, ha gyomor , bél és légcsőhuruttól szabadulni akarunk. forrást, ha a vesebajt gyógyítani akarjuk, forrást, ha étvágyliiány és emésztési zavar áll be. forrást, ha máj bajoktól és sárgaságtól szabadulni akarunk. A mohai Agnes^forrás, m'nt természetes -z'énsavdus ásványvíz, föltétlenül tiszta, kellemes és olcsó savanyúvíz; dus széasavtart'alinánál fogva nemcsak biztos óvszer fertőző elemek elkn, hanem a benne-ÍOglalt fytygysóknál fogva kitűnő szere-a legkülönfélébb gyomor-, légcső- 63 húgyszervi betegsgeknek. 26 év ótl bebiz>I nyosodott, hogy mtj ragályos betegségek Öl is, mint typhús, cholera, megkíméltettek azok, a kik közönséges ivóvíz h ly- tt a baktériummentes moh ii Agnes-vizzel éltek. Legjelesebb! orvos szaktekintélyek ájtai ajanlva Szánies alismerő nyilatkozat a forrás ismertető füzeiében olva-ható. Háztartások számára másfélliteresnél valamivé nagyobb üvegekben minden fcét&s értékű mesterségesen szénsavval telUett viziiel, sőt a szódavíznél is olcsóbb ; hogy az Agnes-forras !(af|iiaj| hflí ,\#Í7 f vizét a legszegényebb ember is Könnyen megszerezhesse, nagyobb vidéki város jkba ílerakatok szerveztetek, ugyan >t:.a f jrrás leírásának is- i\vUwull UJJ V 14 • mertető füzete ingyen kapható. A forrás kezelőség. Kaphátó minden fűszer üzletben és elsőrangú vendéglőben. Főraktár : Oszvald .Iá,H»S uruíll PApílu. (1
