Pápai Közlöny – XVIII. évfolyam – 1908.

1908-10-18 / 42. szám

XVIII. évfolya.-m IP árpa,, 1908. o3s:tó"b©x* 18. 42. S2sá.m KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETESi ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed évre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : iiiWil, HIRDETESEK es NYILTTEREK feWótetnek a kiadóhivatalban és NOBEL A R M l N könyvkereskedésében. Piacunk drágaságáról. Mindenfelé az országban arról panaszkodnak, hogy a piacok naprólnapra drágulnak. Maga a főváros, hová a környékbeli községek nagy mennyiségben szállítanak élelmi árut, ahol a választék oly felette nagy és a mely városnak minden részében kitűnő piacok és vásárcsarnokok vannak, mozgalmat indit a drágaság el len : mert hovatovább a polgárság egzisztenciája forog veszedelemben. A kispénzű emberek nagy tömege éppen ugy a piacra van utalva, mint a vaskos tárcáju úriemberek kicsiny társasága. Próbálnak is mindenféle szabályrendeleteket hozni, hogy az árukinálók kapzsi és bestiális meggazdagodási szenvedélyeit korlátozzák és a vásárlóknak is jogot biztosítsanak a piaci hiénákkal szemben A fulmináns rendeleteket pedig éppen a piaci kofa sajnálja le, az röhögi le a legjóza nabb papiros védekezést. Nem is lesz addig a papiros védekezésnek kézzel fogható eredmé nye : a mig a hazai mezőgazdaság konzervatív elméleteken nyugszik és a mig a mezőgazdaság nem ismeri a belterjes gazdálkodást, a mig mindenütt a hazában nem alkotunk zöldség, gyümölcstermelő keiteket, a mig mindenütt nem lesznek baromfitenyésztő telepek, tejszállitó szövetkezetek, a mig a kínálat nagyobb lesz, mint a kereslet. Nagy baj, hogy az oly helyeken is, a hol fogyasztási szövetkezetek feláliitattak, a népet nem tanítják meg zöldség termelésre, baromfi tenyésztésre, hanem e helyett örömmel konstatálják, hogy a beltelek számba menő földeken is, búzát, rozsot. termelnek. A tiz évről tiz évre összeállított statisztika örvendetes népesedésről ád bizonyítványokat, de fehér holló számba megy az a jelentés, mely a vidékieknek arról a változó gazdasági rendszeréről adna tanúságot, melyet fentebb érintettünk. Magyarán : a népesség szaporodik ; a kereső, a vásárló közönség egyre nagyobb tért foglal el, de a kínálat ma is az, a mi 2 — 3 évtized előtt, sőt a kábelrendszerrel dolgozó iparosok és élelmi árulók miatt, a kínálat egyre másra fogy. Nagy vásárok voltak hajdanában városunkban, a hol hangos volt a piacmegelégedettek szavától. Ma itt-ott árul egy-egy iparos, itt-ott beszélnek jó vásárokról, mert a kábelrendszer miatt inkább haza viszi portékáját a mester, mintsem a kapzsi elveket sutba dobja a biztos, de kevesebb bankóért. A kartelrendszer miatt eszünk olyan hust, melyben kitörik a fogunk. A kiviteli kereskedelem miatt egész napi keresetünket adjuk oda egy-egy csirkéért, mely egy jói hizott verébnél alig nagyobb. Városunk intézőségének, de a legkisebb falu elöljáróságának sem volna szabad megengedni, hogy a bécsi piacra már az éjjeli órákban iimiMimi • T A R C Z A. -^o Genoveva, — Jön Attila, az Isten ostora ! A rémület kiáltása futott végig egész Gallián. Menekült,, aki tudott. Erdőkbe bujt el a mezei nép. A kis városokbol a nngyobbakba sietett a lakosság erősebb bástyafalak közé. Az utak megteltek futó néppel. Férfiak, asszonyok, gyerekek, mint rohant, szaladt, ahogy bírt, remegve, jajgatva, hátukon czipelve legdrágább holraijokat, sok anya, ölében a kisdedével, roskadozó aggastyánok, akik fáradtan vonszolták lábaikat s tipegő, apró gyermekek, akik alig bírták mir követni szülőiket. Egész népvándorlás hömpölygött az utakon, egymást hajszolva. Szekerek, lovas emberek, a sok podgjász alatt görnyedező öszvérek, mindenféle háziállat, bőgő tehenek, röfögő disznók, ide-oda futkosó ebek. Ugy látszott, mintha az emberek ijedtsége reájok is elragadt volna* Egyik csoport ember a másikba gabalyodott s ujabb rémületet terjesztettek. Iszonyú híreket hoztak magukkal fölgyújtott városokról, lemészárolt lakosokról. Jön az Isten ostora ! Rettenetes vad népek sokasága jön vele. Meg nem számlálhatni, mennyien vannak. Mint a sáskák, ugy ellepik a földet, amerre átmennek. Rut, barna bőrű, villogó szemű, összehasogatott képű, kárta lábu emberek, akik le sem szállanak a lóról, hanem a ló hátán alszanak. Mint a villám, száguldanak országokon át s nyilaik zápora előtt nem állhat meg ember. A hunok jönnek, a szörnyű hunok, a kopaszra nyirt fejű szilaj lovasok, akik árkokat ugratnak át, folyókon úsztatnak át, akik elpusztitnak mindent, amerre mennek s csak fölperzselt városokat s lekaszabolt holttesteket hagynak maguk után. Attila király maga vezeti őket s velők jön a többi tizenkét király, akik Attilát szolgálják, mindegyik a maga népével, gepidák, ostrogótok, alánok, rugiak, herulok és egyebek, a kiknek még nevét sem hallották addig Galliában. A Rajna mentén már mindent leöltek. Szentéletü püspököket lenyilaztak vagy dárdával átdöftek. Szüzeket meggyaláztak. Templomokat kiraboltak. Vége annak az országnak, melyet az Isten ostora meglátogat. Iszonyú történeteket beszéltek a menekülők. Látták, amint patakokban folyt a vér s esténként láthatni már közelben is az égő városok vörös lángját az ég alján. — Fussunk, emberek, fussunk ! Némelyik örül, ha csak a puszta életét mentheti meg. Mások minden hordozható vagyonukat meg akarnák menteni. Papok és szerzetesek is vegyülnek a menekülők köze, templomi kincseiket, a szent edényeket s a szentek ereklyéit viszik, ne jussanak istentelen pogánykézbe : STE3B&S2ERGER M• UTÓDA ékszerész és órás, Pápa, Fő-utca 13. Legjobb bevásárlási forrás, SjV^ev, é^ J&Vvxva exüs\ ávuV. x\a^ ^aVas^éYWn, —<§)' \emij\om\ YeV^VeV, VsmcsóV s\V •($> Qta VüYótAegessécjeV, ©mec^a, ^cVaJVausetv ováY xva^ 9á\asítöV.\>atu ^aft\ásoY \b\ és ^otAosaw