Pápai Közlöny – XVIII. évfolyam – 1908.

1908-10-11 / 41. szám

replők mindent elkövettek a közönség szó­rakoztatására, de mindhiába. Erőltetett szó­játékok, lehetetlen helyzetek egész sorozata teszik unalmassá a darabot. Ezzel szemben dicséretet érdemelnek azonban a szereplők névszerint Szalkay, Verő Janka, Déri, Bá­tori, Ardó Ilonka, Tomborné és Inke, kik minden tekintetben kifogástalanul játszták szerepüket. Hétfőn az örök szép zenéjü „Víg öz­vegy" operette lett felelevenítve a címsze­repben Tábori Fridáva). Kár, hogy oly ke­vés közönség nézte végig Tábori Fridának ezen remek alakítását és valóban sajnál­hatják mindazok, kik ezen estét elszalasz tották. A kis, de azonban hálás közönség minden egyes énekszámát zajos tapsokkal illette. Igen jó partnere volt játék tekin­tetében Inke, énekében azonban reked tsé­get észleltünk. Mesés duettet produkált Fá­bián Lenke és Medgyaszai, ugy szinte sok derültséget keltett Bátori jóizü humorával és sikerült rögtönzéseivel. Az utolsó felvo­násban Szirmai Hajnalka keltett bámulatot táncával. Az előadás preciz és összevágó volt. Kedden a vértanuk emlékére „Bánli­bán" tragédiát díszelőadásban láttuk. A cím­szerepet Kovács hatalmas alakításban mu­tatta be. Ebben a szerepkörben különben Kovácsot már több izben volt alkalmunk méltatni, ugyszinte Déri Bélát is, ki Petur bán szerepében ragyogtatta ékesszólását. Melinda szerepét Verő Janka mély érzéssel játszta. Minden egyes jelenete kidolgozott volt. Fenséges királyné volt Tomborné. Igen ügyes volt Gyenis a kalandor szerepében, ki igen ambiciózus színésznek bizonyul. Ki­sebb szerepeikben Bátori, Vértes, Kiss el­smerést érdemelnek. Szerdán délután ifjúsági előadásul „A császár katonái" kitűnő előadásban ment. ^ nézőteret zsúfolásig megtöltő leánynöven­dékek szűnni nem akaró tapsokban része­sítették Déri, Verő Janka, Inke, Gyenis és Bátori főszereplőket, kik ezt méltán ki is érdemelték. Este „A koldus gróf" operette ment telt ház előtt. A címszerepet In/ce játszta, de rekedten énekelte. N^gy tetszést aratott Fábián Lénké ki Manola szerepében reme­kelt koloraturjával. Sokat nevetett a közön­ség Szalkay igazgatónak, ki Slippel szere­pében teljesen elemében volt, ugyszinte Bá­torinak. ki a rendőrbiztos szerepében jeles­kedett. Első sorban kellett volna említenünk Tábori Fridát, ki Jessy szerepében valóság­gal brillírozott. Minden egyes jelenetében sürü tapsokat kapott. Igen hercig és csó­kolni való volt a kis Barta Fábián Böske, ki a kis Bogutniit játszta. A közönség va­lósággal elárasztotta tapsaival a bájos kis gyermeket. A kar és zenekar preciz volt. Csütörtökön A vetélytárs" szinmü ke­rült bemutatóra. Egyike volt a szinévad legsikerültebb előadásainak. Első sorban említjük Déry Bélát, ki szobrász szerepében remekelt. Művészi allűrökkel jutatta kií'eje zésre a szerepben előforduló váltakozó szen­vedélyek minden egyes nüancát. Méltó part­nerje volt Verő Janka, ki ez estén újólag be.gazolta, hogy nagy tehetségű szinésznő. Az igazságot hozza a : zínpadra és ami a fő, szive van és ennek tulajdonitható az, hogy amit mond, azt el is hisszük. A kö­zönséget teljesen áthatolta szenvedélyes já­tékával. Nag> elösmerés illetti meg Sinkó Gizelát ki a vetélytársnő szerepében fényes bizonyítékot adta annak, hogy nemcsak a naiva, hanem az erösebb szsnde szerepkör ben nemcsak, hogy megálja a helyét, ha nem kimagasló alakítást nyújt. Helyes fel­fogással játszta Gyenis kis de rokonszenves szerepét ugyszinte Bátori a báró szerepét. Kisebb szerepekben Kovács, Tarnay Lidia, Inke és Medgyaszay a kitűnő összjáték si­kerét emelték. A közönség nyilt jelenetek­ben adott többször elismerésének kifejezést. Pénteken „A tanítónő" színmű adatott j elő táblás ház előtt. Az est fénypontja Verő ! Janka volt, ki a címszerepben oly sikert | aratott, amilyent még ebben a szerepkör­| ben színpadunkon senki nemért. Nyilt jelene­! tekben ugyszinte felvonások végén perce­kig tartó tapsban részesült és tisztelői csok­rokat és virágokat dobtak fel a színpadra. Méltó partnere volt Déry, ki ez estén ele mében volt és határt.' lan rokonszenvvel játszta meg Nagy István szerepét. Kedves és hercig volt mint rendesen Sinkó Gizi a kántorleány szerepében. Inke ez estén ki­válóan alakította a femminista tanítót, A többi szereplők Kovács, Tomborné, Med­gyaszay és Bátori a régi jók voltak. Szombaton „A gépiró kisasszony" ope­rette került bemutatóra, melyről jövő szá­munkban referálunk, , KARCZOLAT cl mult lx©-fc:r?öl_ Még mindig pang az üzlet 1 Nem mon­dom, hogy semmi sem történt, de ami tör­tént az is amolyan lagymatag, lágy, lágyabb, leglágyabb alakban történik. Tudja Isten hol van a hiba, de annyi tény. hogy vala­hol lyukat kapott az ügy. amelyet minden­áron foltozni kellenne, csakhogy az a bibi, hogy senki sem taclja megtalálni a szellelő lyukat. A dolog ugyanis ugy áll, hogy kezd mozogni a helyzet, vállalkozók is volnának, de mintha hiányozná ehhez a vállalkozáshoz a fellépés. Már annyira vagyunk, hogy az ügyeknek a bevezető része az úgynevezett szemezés már erős folyamatban van, de itt azufár. megakad az ügy. Volt mar arra is eset, hogy ebbő! a szemezésből kifolyólag egy egy asztnitávolboli megjegyzés is tör­tént, szóval „agi" is lett adva, de ennek az aginak sem lett eredménye. Azaz pardon a mostani helyzetet ille­tőleg még ezt is eredménynek lehet tartani. Mindee kezdet nehéz és ezt kezdetnek le­het tartani, mert eddig absolute semmiféle kezdet nem volt. Minthogy pedig minden kezdetnek folytatása szokott lenni, tehát most már mégis csak remélhető, hogy ha a kibontakozás nem is lesz oly dímenzális mint anno dazummal, de legalább feljegyez­hető valami „az üzlet érdekében". Az üzlet érdekéről jut eszembe, hogy az úgynevezett valódi üzletemberek is pa­naszkodnak, hogy ilyen rosszul még nem ment egy szinévadban az üzlet mint jelen­leg. Még a legrosszabb inenetelü szinévad­ban is elfogyott egy-két üveg pezsgő, az idén még butellás borra sincs pasaser. Őssze-öszejön minden este egy-egy férfitár­saság, de azok is deciszámra iszák a bort, de ebből is csak asztali-fajtát. Erről a férfi asztaltársaságról jut eszembe, hogy ezek között akadna, kikben megvolna a vállalkozási szellem, de egyik sem akar kezdeményező lenni és egyik a másikat biztatja hogy „indita" de egyik sem akar indítani ós ennek tulajdonítható az, hogy az egész vonalon „pang az üzlet." Őszintén szólva ennél az „indító'' tár­saságtól várom a kidudorodást. Szinésznyel­ven némelyike ezekközül az asztaltársaság tói már „röpösöl" mint azt a Tatárjárás operettben mondják és ezen röpösölés talán mégis meghozza a várva várt kapcsolkod­zást. Eddig a kapcsolkodzást csak átmeneti helyzetnek tartottuk, melynek végeredménye a tényleges kibontakozás volt, de a jelen esetben már a kapcsolkodzást is nagy rek­kordnak kell tartani. Ily lassú indulás mel lett ez is vívmány. Hogy mikor fog ez be­következni, ezt még a mindent tudó Náci, a színtársulat ügyelője és jóslója sem tudná biztosan megállapítani. Reméljük a legjobbat. Ebben a reményben várom a közeli fejleményeket. Lehet, hogy a reménybeli starterek ebből a közmondásból indulnak ki, hogy „lassan járj, tovább érsz" és ezt koncedalom is, csak arra figyelmeztetem i ezeket az indító urakat, hogy ha nagyon lassan járnak, akkor lekésnek a vonatról, ami már a legjobb családnál is megesett és akkor ugy járnak mint ama bizonyos oláhok az igét hirdető Szent Pállal. Azt hiszem, hogy ebbe a slemaszti­kába nem akarnak azok jutni, kik esetleg hajlandóságot érzenek és hajlandóságukat kifejezésre is akarják jutattni. Fogadják az én tanácsomat mint viharedzett bohém­nek tanácsát, ki sok szinészcsatát vívott ki egy magán is túltette a lábát az Óperencián, hogy: Erősen indulj ! Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa sok­szor azt hiszi, hogy-hogy, pedig de­hogy. Az hirlik, hogy Pápa városa már sokszor be hagyta magát csapni. Az hirlik, hogy Hoitsy Pál orsz. képviselőnket még azok is igénybe ve­szik, kik nem tarthatnak reá igényt. Az hirlik, hogy a polgármester egyet gondol és rögtön kettőt tesz. Az hirlik, hogy a rendörök éjjeli körutjukban sokszor csalatkoznak. Az hirlik, hogy Pápán a vállalko­zási szellem futószáron van. Az hirlik, hogy a Sportegyletben már minden hallgat. Az hirlik, hogy a szintársulat nem­sokára kiéli magát a szinévadból. Az hirlik, hogy a szintársulat ko­mikusa a „Vigözvegy" előadásán egy viccet elejtett. Az hirlik, hogy a szintársulat kolo­ratur primadonnája a „Koldusgróf" előadásán anyai örömöknek nézett elébe. Az hirlik, hogy a szintársulat te­noristája egy nagy bolondságra készül. Az hirlik, hogy a színtársulat ügyelője csakis a „Tanítónő" előadá­sán képviseli a társadaj lomot. Az hirlik, hogy a szintársulat nai­vája szende is tud lenni. Az hirlik, hogy a szintársulat sub­rette primadonnája az érzelmeit el tudja palástolni. Az hirlik, hogy a szintársulat bovi­vant szerelmesét még nem csipte meg a dér. (Hanem a dériné. Szedő). Az hirlik, hogy a színtársulat drá­mai szendéjére az udvarlás leverőleg hat. Az hirlik, hogy a szintársulat bo­vivant énekese a hangját megszüretel­tette. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztőjének ez ébresztőt lefekvésre fújják. "TIZT "T* "E=> -sg­mim NDWT OT&sv «.f« *É W —1 ""-«• — A király nevenapja. Városunk ünnepi díszt öltött magára vasárnap — Ó Felsége nevenapján. Összes középületein­ken és számos magánházakon lobogók jel­képezték a nap jelentőségét. A plébánia templomban délelőtt 9 órakor ünnepi mise

Next

/
Thumbnails
Contents