Pápai Közlöny – XVIII. évfolyam – 1908.

1908-10-04 / 40. szám

rFárpa, 1908- olsrtóbe:^ 40. szátmCL KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed évre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : mm&mmm y&rörsB. HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és N 0 B E L ÁRMIN könyvkereskedésében. Bejelentő hivatal. Ha minden betű, mely csak ezen a helyen egy bejelentő hivatal létesítése érdekében leiródott; minden szó mely ez erdemben Pápa város közgyűlés termében elhangzott csengő pénzre vagy csak kongó téglára lett volna beváltható — abból nemcsak egy metropolis, hanem egy kozmopolis igényeinek is megfelelő bejelentő hivatalt lehetett volna alapjá tói fel a kupoláig, mert kupolás palotára is tellett volna belőle, már régen felépíteni, pazar fénnyel berendezni és jól dotált személyzettel benépesíteni. De miképen az igazi vér nem válik soha vízzé, ugy a legkiválóbb minőségű anlhracen ténta sem válik soha pénzverésre alkalmas érccé, valamint hogy a legkeményebb szótömbből sem lesz sohasem tégla, tehát a mi, ma már huszezeret meghaladó lakossággal bíró városunk is

r még mindig híjával van a bejelentő hivatal nagyjelentőségű intézményének. Pedig hát a bejelentő hivatal olyan fontos kereke a közigazgatás gépezetének, hogy nélküle, ha megy is a gép, de végeredményében bizony bizony nem igen — klappol. Es mégis, mi lehet az oka, hogy a bejelentő hivatal létesítését mind egyre sürgető sajtó és képviselők szava nem talál vissshangra ? Megmondom. Az, hogy ha valaki minálunk bejelentő hivatalt emleget, tüstént annak a nagy városnak az igényeinek megfelelő arányban léte sitett bejelentő hivatalra gondolunk, amelynek közjót szolgáló tevékenységének mi már aktiv vagy passiv részesei voltunk és azt hisszük, — hogy nálunk is oly sok helyiségre, oly nagy bereudezésre, tisztviselői karra, alkalmazottra és egyébb személyzetre vau szükség. Mi csak azt látjuk amit abban a nagy városban láttunk vagy a bejelentő hivatalról hallottunk és megfeledkezünk arról, hogy a mi bejelentő hivatalunknak csak a mi méreteinknek kell megfelelnie. Ahhoz pedig, hogy a mi mé reteinknek megfelelő ilyen tagadhat lanul nagyjelentőségű intézmény lé tesitessék, se nagy helyiség, se nagy berendezés, se nagy személyi vagy dologi apparátus nem kell és igy nagy anyagi áldozat sem szükséges. Csak nem kell és nem szabad a dolgot felfújni, no meg egy kicsit akarni is kell és a dolog könnyen megyen. Vessünk csak egy pillantást a dolog mélyére és mindjárt belátjuk, hogy nini, hiszen minden megerőltetés nélkül, egy kettőre meg lehet csinálni és nem is kell valami nagyon mélyen beleuyulni a zsebünkbe. Ha az ember a dolog velejére hatol és a gyakorlati élet szemüvegén át veszi a kérdést szemügyre, arra a tapasztalatra jut, hogy nini, hiszen van is a város területén bejelentő hivatal nem is egy, hanem több is ék minden egyes ilyen hiva talban egy uehányszor száz ember van állandóan nyilvántartva. Igaz, hog^ ezek a hivatalok, melyek a különféle osztályokhoz tartozó embereket ekképen nyilvántartják nem kifejezetten bejelentő hivatalok cím és jelleg alatt felelnek meg hivatásuknak, de nem is az a cim és az a jelleg a fő, mely alatt azok törvény — vagy kormány rendelet — avagy valamely más szabályrendelettel megjelölt irányt követnek, hanem az a végeredmény, hogy minden emnsmm mm TÁRCZA. Két asszony, Nem is tartották valamirevaló menyecskének Egeresen, akinek a lakodalmát nem a Zarándy-udvar tartotta ki. Leghíresebb volt az egeresi uraság két szép virágoskertje az egész vármegyében. Egyik, a színes, büszke rózsaerdő az ősrégi földszintesház ólomkarikás ablaki alatt virított. A másik, az eleven, üde leáirysereg pedig ott siirgött-forgott a konyhán és az ódivatú tágas szobákban. Az uraság, Zarándy Kelemen beczéző gondal óvta virágszálait. A rózsatőkét a tél közeledtével eltakarta a puha, meleg földbe. A leányokat pedig sorba férjhez adta amint eljött az idejük. Vőlegény akadt mindig, mert a menyecskével egy fejőstehén is járt mindig az urasági istállóból. Ha pedig a gólya kelepelt a háztetőn, Kelemen ur, a hagyományos keresztapa egy-két hízóval s más hasznos apró jószágokkal lepte meg a fiatal pár iák családi örömben uszó házát. Az ősi birtok megbírta ezeket a gavallér passziókat, másokat úgysem űzött. Csöndes visszavonultságban élt öreg Özvegy anyjával. Hej pedig valamikor de neki szaladt a nagyvilági életnek 1 Pesti jogászkodása ragyogó sikerekkel volt tele, melyeket az előkelő társaság körében aratott. A férfiak irigyelték a jó családból származó daliás, gazdag liut, aki egyforma biztonsággal mozgott a szalonok parkettjén, a tudományok labirintjában, a-vivóteremben, sőt biztonsága nem hagyta el, ha a síkos, művészi tereken csapongott. Diplomatának készült, de a gyönyörűen indult pálya hirtelen megtörött. Buesu nélkül hagyta el a fővárosi zajos életet s elment haza a finom lakkcipő helyett a csizmát húzni, a déli korzó helyett az ugaras mezőkön barangolni. Egy pár kíváncsiskodó ismerősének megírta, hogy édesapja elhalt s a gazda nélkül maradt birtok kezelését átvenni ment haza, de a társaság nyíltan beszélte, hogy valami külföldi vándor primadonna kergete Kelement önkéntes száműzetésbe. Panasz, elégedetlenség nélkül ólt az édesanyjával, az egyik utolsó magyar nagyasszonnyal, aki egy perezre sem felejtette el, hogy született báróleány és hogy az ura mindenható főkirálybiró volt. Szikár, magfts alakján állandóan az elmúlt idők divatjára emlékezhető fekete selyemruha zizegett. Sima. redőtlen arczat szelíden övezte körül a sűrű, fehér haj s tiszta, kék szeméből csupa jóság sugárzott. Mosolyogni azonban emlékezet óta nem látta senki, talán ezért állott olyan büszke, megközelíthetetlen hírben. Évek multával együtt öregedett anyjával a tipikus falusi úrrá átformálódott fiu is. A környékbeli leányos házakat makacsul kerülte. Hol széyen, hol durván átszaggatott minden kivetett hálót s gyönyörűségét az STEINBERGER NI. UTÓDA ékszerész és órás, Pápa, Fő-utca 13. Legjobb bevásárlási forrás, SjV^ev, é^ «i&Vma e?,üs\ ávuV, xvacj^ ^áVasT^éVfoaA, \em1p\0TO\ VeV(VeV, VaucsoV s\V ============= 5)va VüYóvAegessécjeU, ©mega, ^cVaJVausetv ováV tva^ 9á\asT,\éVWxv. ^a^WásoV )o\ és ^<m\osaxv Vésx\\e\x\eV.