Pápai Közlöny – XVIII. évfolyam – 1908.

1908-09-27 / 39. szám

prém városának utóbbi időbeni haladását és ezt igazolva látják a muzeum létesítésének kérdésében is. Üsmerlek szép maszk ! A veszprémiek nem tudják felmutatni azt, hogy Pápa városa ellensége Vesz prém városa haladásának, de viszont Pápa megszámlálhatlan esetben ujjal mutatott reá a veszprémiek rosszakaratára. Eltekintve a számos képviselőtestületi határozatok megsemmitését, huza vonáját, melyek több izben kerékkötői voltak városunk ha ladásának, de legeklatáosabbul beigazolták ezt legutóbb, amidőn Pápa városa a törvényszék visszaállítása érdemében tett lépéseket. Hogy milyen ellenmozgalmat indítottak ez ellen, ahhoz talán legjobb lesz kommentárt sem fűzni. De nem is erről van most már szó. A veszprémiek már nagyon sok borsot törtek az orrunk alá. Trüszköltünk is eleget ezektől a borstörésektől, érezzük nagyon is a veszprémi és ezzel kapcsolatban a vármegyei gyámságot és aunak mostohaságát. Ezen legutóbbi kirohanása a veszprémieknek a megyegyűlésen most már csordultig megtöltötte a poharat. A veszprémiek feladták a leckét a pápaiaknak, tessék reá felelni. Nincs más felelet, mint hogy előrántsuk az önállóság kérdését a feledés homályából és városunk képviselőtestületének ezen felsorolt körülmények folytán beá'lott helyzetre a figyelmét felhívni. Nem lehet most már teketóriázni. A veszprémiek ezen legutóbbi ténykedésükkel kést szegeztek a torkunkra, nekünk védekeznünk kell és azt hisszük, hogy a legjobb védekezésünk az lesz, ha bármi áldozatok árán is de : El Veszprémtől ! Ingóságok lefoglalhatósága, * Szeptember 9 én hatályba lépett a végrehajtási novella és most már országszerte a legnagyobb mérvű ka| varodás észlelhető a bírói végrebaj i tások körül. Ügyvédek, végrehajtók, | felperesek, alperesek, sőt a birák is többfélekép értelmezik a végrehajtási j novellának a lefogialhatóságról, illetve le nem foglalhatóságáról szóló több ! határozmányát és számos ügynek kell a felső birói fórumokat megjárni, amig végre kialakulnak azok a kúriai törvénymagyarázatok, melyek a homályba némi világot derítenek. Különösen a novella 2. § ának 10 pontját értelmezik igen eltérően. Ez a pont a bátorok, házi és konyhaeszközök és a ruházat le nem foglalhatóságáról rendelkezik és a következőket tartalmazza : „A végrehajtás alól ki vannak véve és ennélfogva még a végrehajtást szenvedőnek beleegyezésével sem foglalhatók le: a végrehajtást szenvedőnek és háznépének a háztartáshoz szükséges házi és konyhabútor, edények, főző és evőeszközök, kályhák, tűzhelyek, a ruházkodáshoz szükséges tárgyak, a szükséges ágyés fehérnemű." E törvénypont értelmezésénél a suly erre szóra esik : „szükséges mely szó az idézett szövegben többször előfordul, de sem a törvény, sem az életbeléptetési rendelet nem tartalmaz még csak egy szó utasítást sem arra nézve, hogy mik tekintendők „szükséges" butoroknak

; „szükséges" ágy és fehérneműnek, stb. Az indokolás mond ugyan valamit a szükségességről, amidőn e pontra térve a következőkép szól: „A 10-ik pont csak a szükséges bútort veszi ki a végrehajtás alól és nem mondja meg kifejezetten azt sem, hogy ezt a szükséget a végrehajtást szenvedő társadalmi állásához képest kell megállapítani." De ez a kijelentés legkevésbbé sem szolgálhat direktívául. Ha ugyanis a szükségességet a legprimitívebb módon élő ember igényeihez mérjük, akkor 3—4 szobát betöltő fényes bútorzatból alig marad valami lefoglalatlanul. A legegysze rübb ember nem boldogtalan, ha nincs pamlagja, konzolja, zongorája és ha az ilyen ember igényeihez mérik a szükségességet, egy 4 tagu család bútorzatából 4 szék, egy asztal, 4 ágy, egy szeürény kivételével minlevelezőt. „Igen .. . szegény, hazánknak a mohácsi megtiprattatás után belférgei is valának, kik a nemzet gyomrába lopódzkodván, vagy ott születvén, esetleg nevelkedvén (szép stílusa van,) ott baczillusok módjára elhíztak s kóros elváltozások okozói valának az amúgy is sovány nemzettestben." „Igen. Szegény kiaszott hazám, zörgő csontjaid fájdalmas kelepelése tulzajongja sóhajaidat, s az édes szakközegek vizsgáló érintése fölvakarja amúgy is fájó, bár a sorscsapásai alatt megvastagodott bőrödet. Hazám, hazám 1 Mily ránczos lett a te áb rázatod" ! No, már most hogyan gömbölyödik ki a csontkelepelésből, a bőrgyógyászati kifakadásokból és a hazafias ránczok közül a suhai malom ? „Igen. Rágalmaznak Isten és ember előtt és a magyar, kiről a niklai dalnok találóan mondta, hogy rut, sybarita váz, a saját fajtáját is legyaláza. Nem elég, hogy egymás pénzét nyerjük el huszonegyesben, ferbliben es alsósban, s egyéb nemneti színjátékokban, de még egymás tisztességére is irigykedünk, ebben is folytonosan kontrázván egymásnak és egymás ellen. „ (Itt most egy kis kitérés van. Azt mondja a suhai névtelen, hogy a német császár alkalmasint — nem kártyás ember. Miért ? Mert lehetetlen, hogy mikor Ferenc József előtt állt, s hátratekintvén, maga előtt látta a négy királyt, ne kiáltotta volna el magát : „Vannak — és kontra".) Erre megint folytatja, már most közeledvén a suhai malomhoz : „Igen ... Igy gyalázza, csúfolja egyik község a másikat, költvén reája a legádázabb pletykákat. Avagy ki nem emlékszik Rátót szegény, annyit megkínzott községére, Kukutyinra, ahová zabot hegyezni küldték az embereket, Makón keresték a világ közepét, s lelketlenül eltávolították Jeruzsálemtői, küldték az embereket Kurdra, búcsúra, sőt másnap reggel nyolcz órára számos izraelita honfitársunkau Gyöngyösre ren delték, némelyeket pedig éppenséggel Bazinba utasítanak." Mindjárt Suh ára érünk ! „Igen, a budai kutyavásár, a militicsi gyermeknevelés, az illavai nyaralás, a tordai malaczpecsenye, a turi szenteltvíz és a suhai malom egyformán bizonyítékai a nemzet önmagát-marásának !" „Önmagát-marás !" Terrmgettét, micsoda vehemens stílus . .. És most jön a dolog lényege. „Igen. Mert, hogy Suhán a malomba egy nyáron kétszer ütött volna be az istennyila : aljas rágalom. Ilyen lesz a turi szenteltvíz is, meg a kardi bucsu. De maradjunk csak Suhán." „Nekem, fájdalom, ott kell maradnom, mert ott születtem, ott lakom s valószínűleg ott fogok meghalni. Itt (több könycsepp helye van a kéziraton, lehet azonban, hogy a suhai névtelen itt eltüszentette magát.) S ezért fáj nekem és fáj a suhaiaknak végtelenül, hogy szeretett szűkebb hazájukat mindig csak az istennyilával szoros | kapcsolatban hallják országszerte emlegettetni." A dolog historikuma pedig ez : most 1 vagy ötven esztendeje rájött a község, hogy a falu mellett elfutó patak vizerejét értékesíteni kellene. Némelyek kenderáztatót, mások birkausztatót kívánnak vala hüs habjaiból alkotni. Ismét némelyek mosóváiyutakarnának a falubeli fehérnemű könnyebb megsáppasztására, sőt, egy nálunk letelepedett vinczellér szökőkutat Ígérkezett csinálni a völgyben, hogy ha kellő mennyiségű csövek az ő rendelkezésére bocsáttatnának. De nem bocsáttattak. A kenderáztató, birkausztató és mosómedeneze teóriái nem zárván ki egymást, ' valamennyi megvalósítható lett, volna, ha kellő sorrendben következnek egymás után, vagyis : legelőször a mosdó, aztán az áztató, aztán az úsztató. A többség azonban íorditva akará, vagyis : előbb az úsztató, aztán az áztató s végül a mosóhely. Meg is lett, de a kenderáztató irtózatos bűze kiugratta az usztatóból a birkákat, kik is a maguk részéről megfertőztetvén a már úgyis rémségesen bűzös vizet, ilynemű folyadékban a falu asszonyai ruháikat, voltak légyen bár azok bármily piszkosak, mosni átallották." „Meg kell tehát fordítani (miniszteri engedélylyel) később a sorrendet, s alig husz éve, hogy a birkák helyébe a mosó asszonyok, a kender helyébe a birkák s a mosóasszonyok mélyen kivályt vizüregébe a kendercsomók költöztetnek." Weinberger kárpitos és díszítő PÁPA, Irgalmas-rend bérháza. Elvállalok minden néven nevezendő Hsiáir^i-bos m.-u-xx^szá.lsza-b, d-iszi-béseDsie-b, lafeások -fceXjes berendezését, -tarpé"bázáts-t, a Unalmi d_±szi±-tése3s:e-b

3 f-(iggönyöls: ±e±io&33z.ébséb-t- =