Pápai Közlöny – XVIII. évfolyam – 1908.

1908-08-30 / 35. szám

páng nálunk minden. Tudjuk régen jól, hogy ezen kijelentésünk sokaknak nem tetszik, de ezzel mi nem törődünk. Nekünk kötelességünk ezen közönyre rámutatni. Igenis a jövő évi költségvetés olyan fontos aktus városunk jövőjére nézve mely minden egyes városi képviselő kötelesség teljesítését a legnagyobb mértékben hívja fel. Nem ér az semmit, hogy hibáztatjuk a költségvetést, de tessék érvekkel előálni, amellyel azt apasztani lehet. Tudtunkkal a költségvetésben vannak oly tételek, melyeket nyirbálni lehet, sőt tételak teljesen törülendők is volnának, amelyeket a költségvetés részletes foglalkozásainál tapasztalhatók lesznek, tessék majd érdeklődni iránta és meg fog nak győződni róla, hogy ezen tételek a pótadó jelentékeny csökkenését vonják maga után. Legfőbb idő, hogy a városi képviselők több érdeklődést tanúsítsanak a város költségirányzatával szembe. Nem a levegőbe pingált különféle szép és nálunk rendesen szalmatüzzé vált intézményekkel kell vesződni, hanem teremtsünk első sorban a vá rosbázi állapotokon egészséges reformokat. — A gazdálkodási rendszer hibáit javítsuk ki s ez által igyekezzünk a polgárság terhét könnyíteni, mert csakis igy érhetünk célt. Nemcsak adósság csináiásra, hanem legyen gondja a városatyákuak arra is

; hogy a városnak uj jövedelmi forrásokat kntasson és nyisson. Vessen fel közhasznú eszméket s létesítsen oly intézményeket, amelyek hasznot hoznak. Vegyék komolyan felszólalásunkat, lássanak hozzá, tegyenek a vá ros érdekében valamit, mert ha csak passióból ülnek ott a városháza ter mében, ugy vajmi kévéset lendítenek városunk haladása és fejlődése érdekében. A bölcs városatyák ne kíméljék kényelmüket, hanem lássanak hozzá a munkához. Takarmányhiány a vármegyében. Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter az ország számos vidékein mutatkozó nagyarányú takarmányhiány enyhítése érdekében részletes intézkedéseket tartalmazó rendeletet intézett a sújtott vidékek gazdasági érdekképviseleteihez, a vármegyei gazdasági egyesületekhez. Ezt a rendeletet megkapta a Veszprém megyei Gazdasági Egyesület is. A miniszteri leirat intézkedései mérvadók a következő vidékekre : Győrv.innegye, Győr szabad királyi város, Bács-Bodrog vármegye és Baja thjf. város, Szabadka és Újvidék sz. kir. várojok, Baranya vármegye és Pécs sz. kir. város, Békés várni., Csongrád vm. és Hógmezőyásárhely thjf., Szeged sz. kir. városok, Fejér vármegye és Székesfehérvár sz. kir. város, Jásznagykunszolnok vm., Komárom vm. és Komárom sz. kir. város, Pest Pilis Solt Kiskun vármegye és Kecskemét thjf. város, Somogy vármegye, Temes vm. és Temes válsz. kir. város, Versec thjf. városok, Tolna vm. Veszprém vm. Zalavármegye területére. A leirat bekezdésében közli a miniszter a fentemiitett vidékek gazdasági egyesületeivel, hogy a minisztertanács felhatalmazása alapján a fentnevezett területeket bevonja az inségakció keretébe, felhívja a gazdasági egyesületek vezetőit, hogy a teendők tekintetében javaslataikat megtegyék s az elhatározott teendők igazságos és méltányos végrehajtását vállalják magukra, megérintvén egyúttal, hogy olyan esetekben, hol megállapítható, hogy a folyamodó bármely okból maga is képes volna érdekeit felkarolni, a helyzet orvoslása érdekében a javaslatokat mellőzzék. A fent megjelölt vidékeken a kifejtendő tevékenység az akciót megelőző helyi szemle utján lesz megállapítva, mely helyi szemlét az illetékes állattenyésztési felügyelő, a főispán és alispán közbejöttével és az illető vármegyei gazdasági egyesület kiküldöttjeinek részvételével teljesiti. A segélyezés mérve kisgazdákMilyen szép volt ez a kis teremtés, milyen boldog lett volna az anyja, ha örökösen cziczomázhatja ! Ám eiröl az ártatlan anyai hiúságról le kellett tennie és azzal kellett beérnie, hogy ezt a kis angyalt kopott ruháinak rongyaiba takargassa. Aztán meg, hogy a keserű pohár egészen beteljék, férje ágynak dőlt, láza volt, ami végre is tífuszban tört ki. Carlót óvatosságból nagyszüleihez vitték és Sandrina egyedül maradt ezen a fájdalomtanyán. Szerett-e még mindig Attiliót? — Haj! A szerelem gyönge virág, melyet a prózai valóság szele egyhamar letör. Nem, nem szerette már, de jó volt hozzá és sírva kérte az Istent, hogy gyógyítsa meg minél előbb. Ilyen lelkiállapotban volt, mikor egyszer Leone Leoni, férjének főnöke meglátogatta. Erre a látogatásra éppenséggel nem számított, s állig pirult lakásuk és ruhája szegénységén, mely rövid is volt, szűk is volr. de annál jobban mutatta pompás termetét. Leont, aki még fiatal, megnyerő modorú ember volt, teljesen meglepte ez a kiváló szépség, amely annyira elütött a szoba szegényes voltától, de még jobban elcsodálkozott, araikor megtudta, hogy Sandrina del Rosso milyen sokoldalúan képzett, nagy műveltségű előkelő modorú nő. Ezekhez társult még a szerencsétlenségén érzett szomorúság, amely a fiatal, sokat szenvedett nő szőke fejét szinte dicsfenybe vonta. Nem lehet tehát csodálkozni, hogy a büszke főnök lángoló homlokkal távozott a lakásból. Ezután gyakrabban jött, végre napjábán többször is és csakhamar barátja, bizalmas tanácsadója lett a fiatal asszonynak, aki mindig elpirult, valahányszor jönni látta és néha elhalványult, araikor eltávozott. SÍ erették egymást, de egyetlen szót se szóltak róla. Az asszony a beteg fölé hajolt és gyöngéden leste minden mozdulatát, minden sóhajtását, minden szavát. Ha orvosságot adtak neki, vagy párnáját igazították, s ilyenkor kezük találkozott, az asz szony zavartan hugyta le szemeit. Leone Leoni a szó legnemesebb értelmében becsületes ember volt, s a becsületrablás látszatától is irtózott. Egy kézszorítás vagy hálás pillantás Attilio részéről a lelke mélyéig hatott és menekült, útközben megfogadva, hogy sose lépi át a ház küszöbét. De másnap már uj,ra ott volt. És Sandrina '? Sandrina pedig reszketve, nedves szemmel, a lelkesedéstől és szerelemtől nekipirult arczczal hallgatta. És nindennek egy röpke pillanattal vége. Egyszer este, mikor szomszédszobában egyedül voltak s a fiatal asszony kimerülve az éjjelezéstől, Leona vállára hajtotta fejét, a szőke fejet, egy pillanatra szédülés fogta el. A férfi karjában tartotta, szeme közé nézett, kezét, ruháját csókolgatta, szerelmes, kérő szavakat suttogott a fiatal asszony fülébe. Ez reszketve gyönge hangon felelt neki : — Nem - nem ! . . . Arra a szegényre, aki szenved ! Attól az estétől fogva, amikor Sandi ráiát a pompás tavaszi éjben gyönyörködi!láttuk, a beteg válságos állapota egyre javulni kezdett s egyszer eljött a napja, mikor az orvos kijelentette, hogy Attilio Armandi tul van a veszélyen. Leoni látogatásai egyre gyérebbek lettek és mikor Attilio már a hivatalba is bejárhatott, egészen elmaradtak. Ám a kielégítetlen viharzó szenvedély, melyet a sóvárgás ós az akadály is szított, óriássá nőtt mindkettőjük szivében. Á szerelem kínjai mellett Leoni féltékenységet is érzett, oktalan, vad féltéSTEINBERGEft i. UTÓDA Benedek ékszerész és órás, Pápa, Fő-utca 13. Legjobb bevásárlási forrás, — \ewp\om\ VeV^Vek, VancsóV. s\\s. ============ ©va VüYóxAetjessé^eU, ©met^a, 2>cVa§Vau$en óváV x\acj\