Pápai Közlöny – XVIII. évfolyam – 1908.

1908-08-23 / 34. szám

ZSCVIII. ó-^folyaTTL. IPá/pa, 1908. a-uLg-ixszs-b-cLS 34. szá-mo. KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. ~ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed évre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTÜLAJDONOS és KIADÓ : HIROETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL A R !Vi I N könyvkereskedésében. Piacz-keservek. Irta : Kemény Béla. Ha a zene a szereleni tápláléka, hát csak hadd szóljon az tovább — igy szól Shakespeare „Amit akartok" czimü munkája első felvonása első jelenetének mindjárt az elején a herczeg. Ennek nyomán inditom el tollamat én is ma, hogy rójja egymás mellé a betűket, gondolván : ha valamely kérdés megoldásának tápláléka a kimondott vagy leirt szó, ugy hát csak beszéljünk róla, kiki a maga módja szerint. Egy kérdés kerül ma tollam hegyére, melyről én is beszéltem, mások is szóltak már, e helyről is, másunnan is. Nos és a helyzet ? A helyzet ? — Az változatlan. Ez a kérdés, a piacz kérdése. Valamikor piacz tekintetében — vezettünk. Ma pedig csak — futunk még, va gyis csak lobogunk mások mellett, mások mögött. Az a forgalom, mely piaczunkon ma nyer lebonyolítást, az a kép, melyet piaczuuk ma mutat, csontig aszott váza annak, ami volt. Nemzetgazdasági értelemben vett piaczunk forgalmát teljesen tönkre tette a legnagyobb közgazdasági tényező : a vasút, még pedig a saját vérünkkel táplált sok vicinális, mely a termelőnek módot nyújt termékeit hozzá közelebb eső piaczon, neki kedvezőbb módozatok és előnyösebb feltételek mellett értékesíteni. De ne a nemzetgazdasági érte lemben vett piaczunkról beszéljünk, hanem beszéljünk mint vásári forgal munk lebonyolítására szolgáló térségről, területről. Erre nézve áll az, hogy a hely zet az változatlan, bármennyi ténta fogyott, bármennyi nyelv kopott is el már a czélból, hogy a helyzet változzék. Mondjuk ki nyíltan, őszintén és minden tartózkodás nélkül. A mi piaczunk már nem felel meg a modern szellem igényeinek. Nem felel meg sem a termelő sem a fogyasztó közönség jogos és méltányos kívánalmainak, de legkevésbé felel meg a közegészségügyi követelményeknek. A korszellem a piaczi élet felett sem haladt el nyomtalanul, de ugy látszik mi nem akarjuk vagy félünk észrevenni ezeket a nyomokat és ezért marad minden a régiben. Ez a konzervativizmus egy kis komikumot kölcsönöz azonban piaczunknak, hiszen minálunk még mindig űrmértékkel mérnek olyan termékeket, rae lyeknek faji jellege a sulyméretet tartja természetesnek és észszerűnek. No de ez oly csekélység, hogy ezt észrevenui, még nem jelent rövidlátást. A mi piaczunknak sarkalatos hibája az, hogy széttagolva, szörnyű ségesen deczentralizálva van. Nálunk minden czikknek külön piacza van. Külön piacza van a tejtermékeknek, külön piacza van a zöldség produktumoknak, külön piacza van a szárnyas állatoknak vagy mint nálunk mondják a baromfiaknak, külön piacza van a halnemüeknek és igy tovább és igy tovább, úgyannyira, hogy a mi gondos háziasszonyainknak, akik örömüket lelik abban, hogy maguk járnak a piaczra bevásárolni, ugyancsak kedvét szegi ez a lótásfutás egyik piaczi területről a máo^ TÁKCZA. A hajó halottja, Ott kinn az uj hazában nem termett sem pénz, sem szerencse. Szürke, gyilkos, robotmunka, véres verejték hullása, vergődés, kínlódás volt az élete, amig egy napon megszűnt az is. A gyárban kijelentették, csökkentik a munkaerőt, összevonják az üzemet, mehet kiki, amerre akar. Volt egy pár kínkeservesen megtakarított fillére, éppen annyi, hogy megválthatta a jegyét hazafelé. Mint a barmot, beterelték a nagy hajóra, kijelölték az ágyát, megkapta a maga számát s tudta, hogy amikor haza ér, nem lesz egy fityingje sem. Fáradtan feküdt végig a szalmazsákján s ugy érezte, minden izma megereszke dett, tagjaiban valamely halálos fáradtság vett szállást s egy pillanatig eszébe jutott, talán a legokosabb volna, föl sem kelni, hanem itt feküdni ítéletnapig. Talán álmodni, talán még álmochi sem, csak pihenni gondolattalan. Nevetett rajta. Hogy is ne 1 Ezer uj gondolat, ezer remény burjánzott az agyában. Igaz, azok nem váltak valóra, amelyeket otthon kovácsolt, 110 meg a másik, nagy fekete hajón, igaz, megcsalta az uj-haza, az újvilág nem váltotta be az aranyhegyeket, amelyeket igért, de most nincs is olyan messze csapongó vágya. Végre is, az ábrándok korszaka lejárt, az álmok világa elmúlt, a gyors meggazdagodás fantomja elröpült, most már belátta szűkös viszonyok közt, odahaza mégis csak jobb. Jobb. Edes Istenem, legalább is elérhetőbb. Egy darab kenyér mégis csak akad otthon is, egy csöppnyi csöpp szerencse, s lesz a kenyérre vaj is. És ha nem is lesz, az a darab kenyér otthon való lesz, megszokott, kedves. Hazai búzából, amely ott termett, ott ért meg a domb alatt, a külső tag végén, ahová ő is kijárt dolgozgatni, húzta a kedves hazai igát, a könnyűt, a boldogítót, a mely ha nem is ád aranyhe gyet, de minden ha megadja a mindennapi kenyeret. A hajó künn járt már a nyílt tengeren, de Nagy Györgynek semmi kedve sem volt reá, hogy fölkeljen. Fáradt volt még. Nem volt semmi baja, csak éppen, hogy nem birta a tagjait. Az orvos is megnézte, rendelt is neki valamit, de Nagy György csak mosolygott. Kell is neki az orvosság. Nincs semmi bnja, csak fáradt. No bizony, nem csoda. A barmot nem dolgoztatják erre mifelénk ugy meg, mint kinn Amerikában az embert. Egy kissé összeborzadt. Eszébe jutott a gyár, ahol dolgozott. Mindig ugyanazt, mint egy gép, egy lelketlen masina. Kora hajnaltól késő estig, inaszakadásig, az öszszerogyásig, de dolgozott szakadatlan, hisz ha nem végezte el a munkáját nem is kapott bért, no meg ott nem igen teketóriáznak a felmondással. Napszámban dolgozik mindenki. A mikor nem bírja, elmehet. Odahaza, — ahová most megy — mégis csak jobb. Igaz, aratáskor hallatlan dolgot végez, alig alszik, mindig munkában áll, de jön azután a tél, a csönd, a pihenés ideje. Akár az ágyban maradjon. Azt a félmarokra való munkát, akárhogyan aprózza is. elvégzi egy félóra alatt. Aztán elmehet a fosztókába, piros cső kukoriczát keresni Weinberger ] kárpitos és diszifő PÁPA, Irgalmas-rend bérháza. Elvállalok minden néven nevezendő l^énc^i-tos xxxiiLDCLlkió-Ilsia't-, cLiszi-béselkiet., lalsiásolls: teljes "berendezését, -tarpé"bár zásij, alfealmi diszitésefeet, ifiiggöjOL^yöls: ifielirransiájséb-fc-