Pápai Közlöny – XVIII. évfolyam – 1908.

1908-01-26 / 4. szám

ZXI"V*IXI. évfolyam. IFárpa,, lÖOS_ január 26. 4. száma.. KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP ELÖFIZETESI ÁRAK : Rgész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szára ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ: &Q&L&TS&K WftlGYSBS. HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. Itt a tél s vele együtt eljött a farsang, a vig mulatozások ideje. Itt van az az idő, amelyet hónapok óta várnak szívszorongva nagyon sokan ; amikor letesszük vállunkról egy kevés időre az élet komoly, nehéz gondjait, feledjük a bajokat s a bor és zene vidámító hatása alatt vígan élvezzük a földi életet. Különösen a mulatni vágyó ifjú szív várja nehezen a farsangot, mely alkalmat ad neki arra, hogy eleven, pezsgő vére egy időre kitombolja magát, hogy a a mulatságokut án annál vidámabban, annál készebb lélekkel és elevenebb erővel fogjon munkához. így volt ez és igy lesz ezután is, ameddig az ember ugyanaz marad. Kívánja, követeli az ember, hogy ha a kemény munkából kivette részét, része legyen a mulatságban is. A czélját átértő és feladata elvégzéséért küzdő ember nem tekinti mulatságnak az egész életet. Bölcsen beosztja idejét s mig egyrészt komoly munkával elősegíti hazája és egyháza ügyét, övéinek és magának sorsáról tehetsége szerint, de minden igyekezetével, gondoskodik, másrészt megengedi magának azt, hogy józa. non, mértékkel kivegye részét a földi mulatságokból is. Az élet bajaiban sokat szenvedett, megtört öreg nem igen vágyódik az élvezetek után, de a fiatal kedély megköveteli a maga jogait. Az okos ember tehát beosztja idejét s részt vesz ugy a mulatságban, mint a munkában. így vau ez nálunk is. De mit látunk, ha viszonyainkat a bennünket legközelebb érdeklő helyen, városunkban megvizsgáljuk? Nagyon természetes, hogy minden osztálynak megvan a maga külön mulatságköre, de ezeknek a mulatságoknak lényege, természete, vidám és fesztelen volta megköveteli azt, hogy benne az egy osztályba tartozók mindnyájan zavartalanul részt vehessenek. Mindazáltal a farsangi mulatságoknak nem szabad azt jelképezni, mintha a mi társadalmunk valóságos kasztokra oszolnék. Az egyik ' osztálynak kötelessége a másik muI Jatságát anyagilag és erkölcsileg elősegíteni, hiszen ezzel nemcsak a sej gitett osztálynak használ, hanem önmagának is. Csakhogy ezek elérésére egészséges, és minden izében egyetértő társadalomra volna szükségünk. A mulatságok fesztelen vigsága, zavartalan, reudelteltetéséhez méltó lefolyása ^ppen abban gyökerezik, hogy az egyes osztályok tagjai testvérileg, karöltve ölelnék fel egymás ügyét. Nálunk pedig nemcsak az egyes osztályok különülnek el egymástól egyesithetetlen módon, hanem még az egyes osztályok kebelében is viszályok egyenetlenkedések folynak. A politikát, a személyi, sőt sokszor a vallási gyűlöletet beviszik minden olyan helyre, ahol annak semmi helye sem volna. Városunk értelrniO^ 1 ÁRCZA. ^UD A kis horiYédtüzér. — Mindnyájunknak el kell menni! Tizenöt-tizenhat esztendős fiukból egy csapat. A rózsás gyermekarezokat leperzselte a nap, megbarnította a lőporfüst. Bizony rossz sziliben vannak a fiuk. Napok óta parazsan sült, félig nyers kukoricza a mindennapi kenyerük. Bánnák is ők, csak neki ersztenék őket egyszer, csak egyetlen egyszer még az ellenségnek. Külön a többitől, egy sugár, fiatal gyorek áll. Az még a többinél is fiatalabb. Tizennégy esztendős sincsen. Honvéd-tüzér hadapród, iegnap érkezett meg. Nem ide készült. Az volt a parancsa, hajón szállítson Bem hadseregének ruházatot. A hajón volt valami ócska ágyuféle, a mellé rendelték a Ludovikábói kikerült tüzér-kadétot, de nem tudott eljutni a kitűzött czélhoz. Csak éppen hogy átalesett a tüzke resztségen. A hajó hadifölszerelése ki tudja, hova lett. Ok bizony nem tudtak ellentál lani egy hatalmas, nagy hadtestnek, menekültek Világos felé. fiu némán nézi a borzalmas boszorkány szombatot. A szivét marczangolja a keserűség, a torkát szorongatja a sirás. Nem szégyen. Sirnak öreg viharedzett katonák. könycsordul végig vitéz aranygalléros tisztek arczán — a fia mégis küzd a sírással. Olyan csinos szegényke. Megszánja egy orosz tiszt. Nagy, hatalmas ember. Csupa fény, csupa ragyogás. Magasrangu tiszt, talán tábornok is s szóba áll a fiúval. Nem értik egymást. Idegen a szavuk. Hoz a hatalmas ur tolmácsot is. — Elviszlek magammal, te bátor magyar fiu. Elvisziek Oroszországba, a Don partjára. — Nem megyek ! — Te leszel a legkedvesebb cselédem. Adok alád hófehér paripát. Olyan a sörénye, mint egy fehér lobogó. Mellettem lovagolsz mindig s irigykedni fognak reád. — Nem vagyok én cseléd ! — mondja önérzetesen a fiu. — Ha uri gyerek vagy, elviszlek fiamnak. És a kis hősnek egyszerre elakadt a szive dobbanása. Az a fiamnak szó, ez akasztotta meg. Hirtelen elröpült a lelke a esatasikról, messze, messze, ahol csodaszép bükk-erdők sóhajtoznak utána, csodaszép bükk-erdőknél csodásabb ázép szemek könyet hallatnak érette, az egyetlen fiúért. — Jöjj velem, édes, szép fiacskáin, — mondja szeretettel az orosz ur s utána nyul, hogy a szivére ölelje. S a kis hősnek kicsordul a köny a szeméből, fölszakad a zokogás a melléből s ugy sirja : — Vár az édesanyám ! Ezt még a hatalmas tábornok is megérti. Tolmácsolni sem kell. Az ő szeméből is szivárog a köny s most már megcsókolja a kis katona arczát. — Siess hozzá, édes fiam ! Csakhogy — csakhogy ez a szép honvédruha rossz kisérő, gonosz útlevél lenne a számodra. Jöjj velem s adatok neked olyan gúnyát, hogy bátran útnak indulhatsz vele. —- A táborból is kieresztenek, a nyomodba nem lép senki. Ha meglátod az édesanyádat, csókolj kezet neki az ón nevemben is. Magyar asszonyszív, hivő magyar u. m. valódi svájezi himzett és áttört kelmék, grenadin/ popelin és selyem kelmék feltűnő elegáns kivitelben ===== olcsó árakban kaphatók ===== RÉVÉSZ JENŐ divatáruüzletében Páp án, Fő-utca 6., Griff-szállóval szemben.