Pápai Közlöny – XVIII. évfolyam – 1908.
1908-07-26 / 30. szám
\ V KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAPELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed évre 8 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : HIRDETESEK es NY1LTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és N 0 B E L ÁRMIN könyvkereskedésében. Nem tágítunk! — A húsárak ellen. — Városunk közönségének folyton hangoztatott panasza teszi kötelességünkké, hogy a husáiak leszállításának kérdését napirenden tartsuk és mindaddig tiltakozó szavunkat ez érdemben felemeljük, míg vagy a hatóság vagy a mészárosok részéről orvoslást nem nyerünk. Ezen husdrágaság nemcsak helyi, hanem ugy látszik országos teher a fogyasztó közönségre. A helyenkint megindított akció az indokolatlan magas árakkal szemben mindenütt eredményre vezetett akár a hatóság részéről, akár a fogyasztó közönség tömörülése folytán lett az megindítva. Az idei rossz termésviszonyok főleg a takarmányhiányban mutatkozik. A mészárosok azonban nem sokat törődnek ezzel, valamint azzal sem, hogy ennek következtében a jószág ára különösen az utóbbi időben 30—40 százalékkal csökkent. Ez az ő hasznuk — gondulják — és kár lenne ezt a közönséggel is éreztetni. De mivel-ezt a közönség már nagyon is jól tudja, nemrég megtettek annyit, hogy valami nagyon csekélységgel, alig észrevehetően és még kevésbbé érezhetően, leszállították egy-két húsfélének az árát. Azóta a takarmány még drágább lett, a gazdák még inkább sietnek túladni rémületükben a jószágon, de a hus ára ezekkel még a legcsekélyebb arányban sem lett kisebb. A mészárosok ezen eljárása a fogyasztó közönséggel szemben ok vetlen védekezésre szorul. Nagyon jól tudják a mészárosok, hogy a fogyasztó közönség nem léphet ellenük szövetségbe, mint ők teszik ezt a közönséggel szemben. Nem lehet azonban összetett kézzel nézni a közönséggel szemben való ezen visszaélést, itt okvetlen retorzio szükséges. Oly fontos fogyasztási cikk, mint * hus, nem lehet kiszolgáltatva a mészárosok monoplíumának. Egészséges versenyt kell teremteni oly irányban, hogy a húsárak a kereslet és kínálatnak megfelelően szabályoződjanak. A háziasszonyi panaszok, családfenntartói kínlódások keresztültörtek az otthon falain, a kávéházi sóhajtozások határain, elhatoltak a városházára és megpendítették a hus árainak szabályozását. Az eszmén sokáig tanakodni azonban nincs időnk. Kísérletezésre, próbavágatások eszközlésére nem vállalkozhat a város, mert ezzel a móddal eredményt el nem érhet, le nem törheti a mészárosok egyeduralmát. A közvélemény pressziója nem enged semmiféle késedelmet, további kizsákmányolást. A késedelemmel tönkre lehet tenni bizonyos dolgokat s igy minden napért drágán fizetnénk meg. A husdrágaság ma ép oly súlyos, mint ezelőtt volt. Épen most olvastuk, hogy egy csomó nagyobb városban a húsárakat jelentékenyen leszállították. A mészárosok szállították le anélkül, hogy erre egyébb intézkedésekkel rászorították volna őket. Nálunk hiába várunk erre ! Mig magunk nem kényszeritjük erre a mészárosokat, addig nem lehet még csak reménységünk sem arra, hogy a húsárak az élő állat áráyal arányban álljanak. Radikális gyógyszerrel kell tehát e bajt orvosolni. A hatósági beavatkozás mindé nütt az úgynevezett „hatósági mészárszék" felállítását eredményezte, bárha i ÁRCZA. Tramontana, A Monte-Maggiore tetejéről alkonyat után szépen, lassan, nagy kényelemmel lesétál a lebbenő szárnyú, pajkos, játékos Tramontana. Alig több a szellőnél s amikor leér, végigsimítja a tengert. A tenger kéjesen megrázkódik a simogatás alatt, valamely kéjes borzongás fut végig rajta s apró, csöppnyi kis hullámok jelzik, hogy a vén kéjencznek jól esik a szellő enyelgése, hogy szívesen fogadja a hegyek vándor lovagját, az üde leheletü, tiszta szájú Tramontanát. Lenn a Quarneró zegzugos öbleiben tulajdonképpen ilyenkor kezdődik az élet. A halász fölszereli az aczetelin lámpát s megy ki a fekete hullámu tengerre, hogy vaktában ejtse el a halat. Mert a hal ostoba és naiv. Fölriad a világosságra s beleszalad a hálóba. Az abbáziai sötét partokon, a Nordés a Südstrandon is ilyenkor kezdődik az élet Ha nem is az, amelyről tudósítást írnak. Valahol, egy nagy, ormótlan szikla árnyékában közvetlen egy kanyarodó után, ahol halk locscsanással ostromolja a hab a a sziklát, egyhangúan, kitartóan, fáradhat lanul, csöndes megadással ülnek ketten. Egy asszony, meg egy férli. A férfi beszél, komoran, szinte kétségbeesve. — Tulajdonképpen köszönettel tartoznám, hogy kijött. Végre, tiznapi könyörgés, tiznapi ostromlás, tiznapi fenyegetőzés után. Remélem, nem kívánja, hogy tényleg meg is köszönjem. — Nem. Végre is az magától értődő dolog, hogy magának nem lehet eilentállania. Azt hiszem erre a bókra vágyott. — Éppen nem. Nem tartok magamról semmit. Oátoba volnék, ha tartanék. Mi vagyok, mi lehetek én magának ? Egy csöpp! nyi szórakozás, egy kis flirt, egy elröppenő j sóhajtás. — No látja, ezt igazán szépen mondta. Egy elröppenő sóhajtás. Ez igazán megható. És mi vagyok én magának? Egy számjegy. Mondjuk a numero négyszázötven kettő, de lehet, hogy a numero ezerkétszáztizenhárom. A számjegy végre is nem teszi ki. — 0, csak beszéljen kérem. Már Maj dách is megmondta : akármit mondasz mindegy. A hangját akarom hallani. A hangja csengését, a szava zenéjét, a lágyan bugyborékoló, édesen szétfolyó beszédét. — Tudom. A hangom zenéjét, a bugyborékoló beszédemet ós mellékesen oly szives és íogja a kezemet, bizonyára, hogy a hang közelebbről hasson füléhez. A férfi hirtelen elereszti az asszony kezét, különben is a távolból léptek zaja hatott el hozzájuk. Mind a ketten elhallgatnak s nézik a lusta fekete tengert. Egy éjjeli alak, kitáradva a napi munkában, alig vonszolva magát, közömbösen halad el mellettük. Még csak rájuk sem néz. Nincs hozzájuk semmi köze, nem bánja, ha megeszik is egymást. Az ő fejében nem forog más, mint a csöndes vaczok. A Tramontana csöppnyi' csöpp fodrokat gytir a tengerre s a tenger halkan, kaczagva türi. Ismét a férfi szólal meg : " — Bocsánat, csak véletlenül fogtam meg a kezét. Weinberger Mihály kárpitos és diszifő 9 PAPA, Irgalmas-rend bérháza. Elvállalok minden néven nevezendő xixio-XLldáti^a/t, diszi-fcéselfeie-b, laUsz&soIfe: -beJ_jes TDejreixcLezósé-t, -barpétórzébstj, alkalmi d-iszx-tései^ert, zfÜLggöJOL-y-ölaz. felur almását;- zz:
