Pápai Közlöny – XVIII. évfolyam – 1908.

1908-06-14 / 24. szám

XXX. évfolyam. X^árpa,, 190S_ j txxlítxs 14, 24. száixrx 01¥Y KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed évre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : ffftft&AlfSKIS VSKT3BB. H1RDETESEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és N 0 B E L ÁRMIN könyvkereskedésében. Városunk hanyatlása. Sajnosan kell tapasztalnunk, hogy Pápa város forgalma napról-napra apad és a hires pápai országos és heti vásárokat csak hírből ösmerjiik. Még csak néhány évvel ezelőtt Pápa városa szük volt, hogy befogadhassa azt a sok vidéki népet, kocsit és árut, amelyet a heti vásárok alkalmával behoztak. Nemcsak a piac, hanem az öszszes a piacra nyiló utcák gabonás szekerekkel voltak zsúfolva, akárhány utcában a forgalom teljesen meg volt akasztva és az utóbbi időben még a főidényben is a piac majd nem üres. Óriási volt a gabona meny nyiség, amelyet Pápára hoztak és óriási, amit innen külföldre exportáltak. Mindig panaszkodtak, hogy ke vés a waggoű, hogy a gabonát szállítani lehessen, bezzeg mos nincs ebben hiány, mert a forgalom felényire csökkent. Városunk heti vásárai híresek voltak és a szemszédos városok sem vetekedhettek velünk. Hát még országos vásáraink ! A legtávolabb vidékekről özönlöttek ide vevők és eladók, a forgalom nagysága áruban szarvasmarhában és lovakban majdnem hihetetlen volt, szóval Pápa elsőrangú kereskedelmi hely szerepével birt a Dunántulban. Sajnos jelenleg ezt nem mondhatjuk, az idők nagyon de nagyon változtak. Vásáraink hanyatlottak és a forgalom csökkenés meglepően nagy. Hogy vásáraink jelentősége csökkent, ezt bizonyos fokig a forgalmi viszonyok idézték elő. Majd minden nagyobb községnek meg van a maga országos vásárja. A vidéki nép nincs teljesen rászorulva, hogy nagy vásárokra járjon azért, hogy szükségleteit beszerezhesse és általában kezd mindig szűkebb körűvé válni az a szokás, hogy épen csak vásárkor vásároljanak. De máskülönben is a közlekedés fejlesztéséből, amennyiben ez lehetséges, kényelmes és olcsóságánál fogva, a fogyasztó közönség szükségletét minden egyes alkalommal a vasutak igénybe vétele mellett azonnal fedezi. Tehát a hova kényelmesebb a közlekedés, oda megy a vidék, mely eddig városunkat látogatta, élelmi és más cikkek bevásárlása végett. Nézetünk szerint heti vásáraink főleg pedig forgalmunk emelkedését csak ugy érhetnénk el, ha városunkban a közlekedési viszonyok megjavulnának, ha alkalom adatnék a vidéki lakosságnak, mely eddig is városunkhoz gravitált, hogy olcsón és kényelmesen közlekedhetne városunkkal. Erre nézve már tettünk említést a Bánkidáról érkező reggeli vonatoknak naponként való indítása érdemében és felhívjuk újólag a városi tanácsot, hogy ezen reggeli vonatok indítását illetékes helyen eszközöltesse ki. Ezt az ügyet nem szabad elhanyagolni, mert ez szorosan össze1 ÁRCZA. ^o Az obeliszk. Jó ismerősöm a temető. Az én boldogságom két márványoszlopa, a legáldottabb két asszony, az édesanyám, meg az én szegény, édes, kicsi asszonyom ott álmodják álmatlan álmukat. Halottaskocsi fordul be a temető kapun s önkéntelen összerezzenek, amikor elolvasom a koporsón a halott nevét. Tavaly még. ugyanilyen időtájban, ott fönn, a temető szegény negyedében, ott könyezett, ott szomorkodott az a kis sápadt leány is, akinek a koporsóról olvasom le a nevét. Szelíd, kisirt szemű gyermek, akit akárhányszor jártam is a temetőben — mindig ott találtam. Szegényes fekete ruháját, egyszerű : gyászfátyolos kalapját már messziről is | megismertem s rendesen együtt jöttünk ! végig a hosszú utön, amikor alkonyodni S kezdett s bezárták a temetőt. Szomorú emberek könnyen ismerkednek, figyelmesek, szolgálatkészek s én is ugy ismerkedtem meg a kis Paulával, hogy valami virágot akartam elültetni s v'í előzékenyen ajánlotta föl a maga kis kapacs • káj'át, amelylyel ott babrált, ott igazítgatott örökösen a maga kedves sirhal mán. Azután beszédbe ereszkedtünk s együtt mentünk végig a hosszú temetőn, ahonnan ő mindig gyalog ment haza, mert nem igen telt villamosra. Tulajdonképpen nem volt semmi története a kis Paulának. A szegénység mind egyforma s a szegény emberekről a verejtékük mond csak mesét. Valami kishivatalnok volt az apja. Betűt rótt betű mellé s az az apró, semmi szerszám, a toll, végre is leteperte az embert. Ez a kis, sápadt leány volt az egyedüli öröme. Ezt beczézgette, ő vele szőtt mindenféle ábrándokat, az ő jövője, az ő leendő boldogsága, ez volt minden szórakozása, minden s egyetlen czélja életének, ez volt egyetlen reménysége. A felesége is élt, de bizony azt a szegény asszonyt nem igen tudta tűrni maga mellett. Mintha mindig lelkiismeretfurdalást érezett volna, ha látta. Mintha soha nem tudott volna megszabadulni attól a kegyetlen gondolattól, hogy ennek a szerencsétlen asszonynak ő volt a balvégzete, ő, akit | egyedül szeretett az asszony. És az asszony ? Istenem, olyan volt, mint minden szegény asszony. Egy cseppet elfásult, néha türelmetlen s ilyenkor azt a szegény, agyondolgozott embert még jobban mardosta a lelkiismeret s még több munkát vállalt, mert bizony nem lehet megélni abból, amit hat nyolcz órai másolással keres az ember a hivatalban. Másolt tehát tizenkét óra hosszáig, STEINBERGER M. UTÓDA enedek Oszkár ékszerész és órás, Pápa, Tő-utca 13. Legjobb bevásárlási forrás, é^ J2>Vma ávuV tiag^ 3á\as?,\éV.Viatv, \ewp\om\ Ve\\VeV, UaxvcsoV s\\>. <@> — ©va VüVóxv\e<jessécjeV, ©me^a, 2)cVa§Vausexv óráV íáWíHVW. ^a^WásoV \o\ és ^otAosatv YesTÁ\e\tveV.