Pápai Közlöny – XVIII. évfolyam – 1908.

1908-04-19 / 16. szám

Úristennek is harangokra van szüksége, ha azt akarja, hogy az embereknek az eszébe jusson. Egy másik bajunk a vám kér dése, és ezen manapság, a város pénzügyi helyzetét tekintve nem igen lehet segiteni. Az országos vásárok hanyatlása több okra vezethető vissza. Ezek egyike az, hogy ma az illető fogyasztók szükségleteiket legnagyobbrészt lakóhelyeiken fedezhetik, amennyiben mindenütt léteznek kereskedők, akik az igényelt cikkek árusítására vállalkoznak. Másrészt a közlekedés fejlesztéséből, amennyiben az lehetővé teszi, kényeUne és olcsóságából kifolyólag, hogy a fogyasztó közönség szükségletét minden egyes alkalom kor a vasutak igénybe vétele mellett azonnal fedezhesse. Előbb éppen a közlekedés nehézkessége folytán a fogyasztók időszakonként leginkább tavaszszal a nyárit és ősszel a téli szükségletet szerezték be és ezek beszerzése iránt a nagyobb központokra voltak utalva, mert akkor oly kereskedők vidéken nem léteznek. Természetszerű tehát, hogy a termelő és iparos is a fogyasztók sokadalmát kereste fel a vásárkor. Ma a városok jogosultsága, — amennyiben egyrészt a termelő, másrészt a fogyasztó igényén alapszik, főkép marha ló és sertés eladására és vevésére illetőség ezek közvetítésére vau hivatva. S igy, hogy a ter tnelőnek alkalom nyujtassék áruja közvetlen értékesítésére, szükséges volna ez eddig divó kirakodó vásárok számát apasztani évente kettőre, legfeljebb négyre, másrészt az állatvásárok számát ugy szaporítani, hogy minden hónapban tartassék egy. Ennek eredménye idővel abban kulmi. nálna, hogy a fogyosztó, aki eddigi ! szükségletének legnagyobb részét ! közvetítőktől vagy kereskedőktől szeI rezte be, saját érdekében felkeresné azon helyeket, a hol alkalma nyílnék a vásárlásokat közvetlen a termelőtől eszközölni. A termelő pedig ezen intézmény némi fejlettsége után szívesen keresné fel az ilyen központokat mert á fogyasztóknak köz vet lenül történendő eladás az ő érdekét is képviselné, — mert közvetítési ha szon legnagyobb részt az ő javára jutna. Általában sok volna a tennivaló és különböző irányokban lenne szükséges a gondoskodás. IMéha az ember el sem képzeli és nem is akarná elhinni, hogy milyen okokból kerüli el a vidék a várost. Végül még egyet! Vásári forgalmunkat nagyban gátolja az is, hogy országos vásáraink némelyike össze esik a győri vásárral. Hogy mily hátrány ez a forgalomra, szükségtelen bővebb komentárral ellátni. Régente panaszkodnak már termelőink ezen anomalia miatt, de eddig semmi orvoslást nem láttunk. Ajánljuk városi hatóságunk figyelmébe ezen körülményt, amennyiben kívánatos volna, hogy ezen vásárok egy héttel előbb tartatnának meg. Egy kérvénynyel a minisztériumhoz, segítve lenne a dolgon. Reméljük, hogy meg fog történni ! Színészet Pápán. Szalkay Lajos színigazgató újonnan szervezett színtársulatával ma húsvét vasárnapján folytatja a tavaszi szezont. Ugy volt tervezve, hogy a társulat f. hó 25-én befejezi itteni működését és innen Szombathelyre megy, de minthogy jelenleg Szombathelyen tífusz járvány van még pedig nagy mértékben, a színtársulat nem megy be Szombathelyre, hanem városunkban marad május hó 2-ig és innen Szolnokra megy. A színtársulat újonnan szerződött tagjai : Ardo Ilonka subrette, Fábián Ilka koJoratur énekesnő, binkó Giza naiva, Karácsonyi Mariska komikáné, Vámos Jenő baritonista és Jankó János bonvivant énekes. Ezenkívül a karszemélyzetben is történt változás, amennyiben 3 nő és 3 férfi lett újonnan szerződtetve. Ugy értesülünk, hogy az újonnan szerződött tagok kiváló erők és igy a tavaszi évadnak sikere minden tekintetben biztosítva van. Adja Isten, hogy ugy legyen! Mult heti referádánkat adjuk a következőkben : Szombaton premierként „Tatárjárás" került szilire táblás ház előtt. Az est fénypontja Kormos Ilonka volt, ki az önkéntes Érezned kell jó szívvel, meleg szeretettel adtam. — Tudom, tudom, — rebegte a leány, — de mintha nyirkos volna, mint az igazi. , Es belecsusztatta a kosárba a rubinok mellé. — Lásd, — kezdte újra Maro — elfogadtad a jegyajándékot, a mi kötésünk immár törvényes kötés. Volna szived, hogy megmérgezd azt a pár napomat, amit még élnem rendelt Mars. — Én azt hittem, hős vagy, babérágas hős, ifjú, erős, hatalmas, lángszemü. — Hős vagyok, a császár adta czimül a nevem, a dagoniták ostora, és Róma adta a babérgalyat, s mig másnak két lángszeme világit, száz lángszemü rubint adok helyettük. Aranyeső hull arra, kit szivem szeret, a csókjaim nyomán zafírok nyílnak. Sempronia a hajához kapott. Ott, a homloka körül volt a zafiros homlokszoritó abroncs, s egy pillanatra úgy rémlett neki, mintha az öreg Maro szederjes ajkai szorítanák a homlokát. — Nem, nem kell, — sikoltotta —• itt a zafirod, itt a tigrisszemü krizofrászod, itt aranyad, szépséges türkiszeid, maradjon a tied, a bíbor köntös, legyen másé a drága aranyhimzés, nem akarlak szeretni, — öreg vagy. Marcus Aurélius Maro összerázkódott, s egy pillanat múlva összeomlott, nem maradt belőle több, egy maroknyi por. Semprónia riadtan nézett körül. A követségben járt fiatal rabszolga ott állott mellette. — Mit tegyünk, ó, Vénus anyám, mit tegyünk, — sóhajtotta Sempronia. — Ha megengeded, —• mondta ragyogó szemmel a rabszolga, — kiseperem ezt a maroknyi szemetet. ' — És dobd utána azt a sok, hitvány követ egyéb dibdábot . . . * A nagy művésznőt — aki tegnap játszotta Cleopatrát s elragadott mindenkit a nagy szerelmi jelenetben, — csöndesen költögette a komornája. — Délre jár, kisasszony, — s ugy tudom, a szerző ur ide érkezett ebédre. — Persze, persze, — dünnyögte álmosan a művésznő. — Talán mégis jó volna, ha méltóztatna irni neki, hogy nagyon fáradtnak tetszik lenni. Tetszik tudni, a vezérigazgató ur azt mondta, vagy ő, vagy Szelepesényi ur. Nem szereti a vezérigazgató ur, az iró urakat. Azt mondja, csupa éhenkórász. — És én tényleg olyan álmos vagyok. Csakugyan, elmehetne Julcsa Szelepesényi úrhoz, s megkérhetné, ne jöjjön ma. Nagyon fáradt vagyok. Jól írnak a lapok ? — Mint rendesen, kisasszony. Rajonganak. — Istenem! Olyan szép rubinokról álmodtam. Hiába, nincsen szebb, mint a rubin. — Akkor azonnal sietek Szelepesényi úrhoz, majd fölébresztem a kisasszonyt, ha visszajövök. — Jó, jó. A nagy művésznő boldogan nyújtózkodik egy csöppet. — Milyen bolondságokat álmodik néha az ember, — mormolja félálomban, s azután boldogan elalszik. MIT IGYUNK

? 'gy»"ü hogy egészségünket megóvjuk, mert csakis a természetes szénsavas ásványvíz erre a legbiztosabb óvszer. A mohai Agnes-íorríis, mint természetes szénsavdus ásvány Igyunk Igyunk mohai mohai nrjiiai mohai és olcsó savanyúvíz forrást, ha gyomor , bél- és légcsőhuruttól szabadulni akarunk. forrást, ha a vesebajt gyógyítani akarjuk, forrást, ha étvágyhiány és emésztési zavar áll be. forrást, ha májbajoktól és sárgaságtól szabadulni akarunk. dus szénsavtartalmánál fogva nemcsak biztos óv föltétlenül tiszta, kellemes , , szer fertőző elemek ellen, hanem a benne foglalt gyógysóknál fogva kitűnő szere a legkülönfélébb gyomor-, légcső- és húgyszervi betegsgeknek. 26 év Óta bebizonyosodott, hogy img ragályos betegségek öl is, mint typhus, cholera, megkíméltettek azok, a kik közönséges ivóviz helyett a baktériummentes mohu Aflnes-vizzel _eltek. Legjelesebbi orvos szaktekintélyek által ajánlva. Számes alismerő nyilatkozat a forrás ismertető füzeiében olvasható. Háztartások számára másfélliteresnél valamivel nagyobb üvegekben minden kétes értékű mesterségesen szénsavval telitett viznél, sőt a szódavíznél is olcsóbb; hogy az Agnes-forrás j/pfjllglf bOTVÍZ vizét a legszegényebb ember is könnyea megszerezhesse, nagyobb vidéki városokbaalerakatok. szerveztettek, ugyanott a forrás leírásán ik is- l%CUwüll V • mertető füzete ingyen kapható. A forrás kezelöség. Kaphátó minden füszerüzletben és elsőrangú vendéglőben. Főraktár: OiíVilld JAttOS arail PApáU. (1)