Pápai Közlöny – XVII. évfolyam – 1907.

1907-03-31 / 13. szám

Ipartestületi közgyűlés. Rendkívüli közgyűlés. — 1907. március 28. — Városunk képviselőtestülete csütörtökön délután rendkívüli közgyűlésre lett egybehiva. Okot erre :i pénzügyminiszternek egv leirata szolgáltatta, mely szerint a kataszteri felmérési hivatal részére az építendő bérház egész második emeletének évi 2100 korona bérösszegért való bérbeadását követeli és a szerződés beküldését március hó 30-ig okvetlen elvárja. A képviselőtestület ezen rövtd terminusra való tekintettel, főleg pedig a kényszerhelyzetnél fogva, nehogy ezen intézmény megvalósítását esetleg veszélyeztetesse a kívánalomnak eleget tett, de egyben kérelmet intéz a ministerhez, hogy ezen évi bérösszeget a kívánt három szobás lakás bérösszegével emelje. A közgyűlés lefolyását adjuk a következőkben : Mészáros Károly elnöklő polgármester az ülést megújítja és a jkv. hitelesítésére Kis József, dr. Kluge Endre, dr. Hoffner Sándor, Billitz Ferencz és Lippert Sándor képviselőket kéri tel. A mult ülés jkvének felolvasása tudomásul vétetett. Polgármester bemutatja a leiratot egyben jelenti, hogy az ügy sürgésénél* lógva az áll. választmány megbízásából Budapestre utazott és ott informáltatta magát ez érdemben, ahol kijelentették, hogy a leirat szerint ragaszkodnak, a kívánt szerződés aláíráshoz de nincs kizárva hogy a minister, esetleg a város kérvényére orsz. képviselőnk közbejárásával magasabb bérösszeget nem állapit meg. Felolvastatott az áll. vál. javaslata, mely szerint a kényszerhelyzetre való tekintettel megbízza a polgármestert a szerződés aláírására és azt rögtön küldje be a veszprémi pénzügyigazgatóságnak, mely szerint a város az egész második emeletet 2100 korona évi összegért bérbe adja, egyben kérelmet intézzen a pénzügyministerhez, hogy a bérösszeget 2800 koronára felemelni engedélyezze. Dr. Antal Géza engedve a kéhyszerhelyzetnek elfogadja a javaslatot, de kéri a városi tanácsot, hogy esetleg keressen utat ós módot arra nézve, hogy valljon nem volna e lehetséges magánépitkezéssei ezen intézmény elhelyezését biztosítani, mert a város anyagi helyzete nem engedi meg hogy I folytonosan csak adósságokkal terhelje ! magát. Zarthalos István méltányolja Antal Géza álláspontját, de a jelenlegi helyzetben, nehogy ezen intézmény létesítése veszélyeztetnék az áll. javaslatát pártolja. Besenbach Károly szinte pártolja a javaslatot, de kéri, hogy a bérház tervezete és költségvetési kiadássék az épitőbizotságnak, mely felszólalásra a polgármester kijelenti, hogy ezen kérelmet teljesíteni fogja. Dr. Hoffner Sándor, kijelenti, hogy magánépitkezőt erre a célra nem fognak találni, mert ily bérösszegért erre nem kapni vállalkozót. Utal a postahivatalra, ahol ugyanily tervfogatu helyiséget a magánépítők 3800 korona bérösszegért sem voltak hajlandók elfogadni. Pártolja az áll. vál. javaslatát. Ugyanily értelemben szólal fel Hajnóczky Béla is. Erre a vita bezáratott és névszerinti szavazás után 4 szavazat ellenében az áll. vál. javaslata lett elfogadva a birtokon kívüli felebbezés kimondásával. Több tárgy nem lévén napirenden a rendkívüli közgyűlés befejezést nyert. Legnagyobb csodálkozásomra se meg nem ütköztek, se meg nem ijedtek ezen. — A nagyságos asszony helyesen teszi. Igaza van, — mondta inkább Gorovszki készségesen. Ez a készség megfagyasztotta bennem a vért, Mit tettem, hogy már semmi ügyvéd furfangja se menthet meg a pusztulástól'? Vájjon mivel támadnak? Mivel gyanúsítanak ? Dehogy támadnak. Dehogy gyanúsítottak. Csak be tudták bizonyítani, hogy a kötött szerződés ellenére apránként régóta kivontam a tőkémet az üzletből. A beteg asszony újra felült az ágyban, s a szemei a levegőbe, a semmibe meredtek. Borzalmas képeket láthatott. Sebesen, szakadozva folytatta: — Aztán már gyorsaban ment minden. Az üzlet nem bukott meg. Tél volt, és én dideregve álltam az épület előtt. Nem mertem bemenni. Háromszor is hazatértem. De másnap ott voltam megint. Számolgattam az ablakokat. Hogy hol ül vájjon Fáni kisasszony az üvegfal mögött. A lépcsőket. Hogy,hány fokot kell felmenni. Nem volt sok. És mégis elakadt a lélegzetem, mire felértem. Az irodába nem akartak beereszteni. Gorovszkit nem is láttam pedig ott volt mert a tanulólányok zavartan feleltek, mikor kérd erősködtem utána. Az eg}ik azt mondta, beteg, a másik, hogy elment. A harmadik, hogy elutazott. Az irodában Fáni volt egyedül. ErőSzakkal behatoltam hozzá. De mikor előtte álltam, minden bátorságom ellszált egyszerre. — Nem tudom a házbért kifizetni, Fáni kisasszony, — mondtam panaszosan és éreztem, hogy elpirulok. — Gorovszkiné vagyok, — felelte ő s valami gúnyos káröröm szikrázott felém a szeme szögletéből. Mit mondhattam volna? Hogy az uj lakók már ott vannak a lakásomban és hordatják be a butorukat. Hogy az én sárga selyem szalongarniturámat a munkások szitkozódva vitték fel a padlásra. Nem maradt semmim. A háziúr mindent lefoglaltatott. — Beteg vagyok. Azt hiszem, lázam van. Végigsimítottam a homlokomat. Talán álmodom is? Csakugyan, abban a perczben ugy rémlett előttem, mintha mindez csak álam lett volna. Fáni azt se mondta hogy leüljek, hogy kipihenjem magamat. Kiment. Nem jött vissza. Soká vártam rá. Mig észrevettem, hogy odakint suttognak és nevetnek rajtam. Aztán egy ferdevállu kis lány jött át a műhelyből. — A nagyságos asszony sajnálja, hogy nem lehet szolgálatára a nagyságos asszonynak, — mondta mint aki valami leczkét betanult, — A főnökné nagyságos asszony elutazik. Szédülve mentem le a lépcsőn. De a feljárat tükrös előtornáczában megáltam. Szinte elzsibbadt az agyvelőm. Hanem valami makacs, konok elhatározás merevült meg a lelkemben. Nem megyek el innét. A pápai ipartestület mult vasárnap délután tartotta évi rendes közgyűlését Hajnóczky Béla elnöklete alatt. Napirend előtt elnök megható beszéd kíséretében nyújtotta át a kereskedelmi minister megbízásából a győri ker. és iparkamara közvetítésével Bergl Lipót pápai festőmunkásnak az elismerő oklevelet, amelyet hosszú szolgálata jutalmául nyert. Ezt követőleg dr. Hirsch Vilmos ip. ügyész referálta az Országos központi Iparegyesületnek az összes hazai ipartestületekhez intézett felhívását, amely figyelmessé teszi az iparosokat arra a veszélyre amely a magyar közgazdaságot Bécsből fenyegeti és amely szerint az osztrákok az önálló vámterületet és magyar nemzeti jegybank ügyében törvényes jogainkat kijátszani akarja. Egyben felhívja az ipartestületet, hogy ennek ellensúlyozása végett rövid feliratot intézzen a kereskedelmi ministerhez. Az elnökség megbízásából dr. Hirsch Vilmos ügyész felolvasta az általa elkészítet következő feliratot; Nagyméttóságos Miniszter Ur Kegyelmes Urunk. A nemzet akarata csodálatos egyetértéssel nyilatkozott meg hírlapokban és szónoklatokban a közgazdasági függetlenség mellett. Ez az egyetértés egy uj, fényes láthatárt teremtett, mely szebb jövő reményével biztat bennünket azon reménnyel, hogy a közösvámterület rendszerének elvetésével iparunk ós kereskedelmünk rohamos kifejlődését várhatjuk és hogy végre valahára szabadulni fogunk attól a fekete vámpírtól, a melyet vámközösségnek hívunk és meggyülöltünk, s a melynek hasznát sohasem láttunk, de három év tized óta folyton kárát valjuk. Igen! szabadulni óhajtunk és szabadulni fogunk, mert becsületes érdekeink és törvényes jogunk ösztönöznek bennünket a külön válásra és kétszeres ösztönzés nekünk a gyors és alapos szabadulásra az, hogy a Lajtántul jajgatnak e miatt és mert érezzük, hogy a különválás a magyar gazdaMegvárom, mig Gorovszki lejön. Vele fogok beszélni. Talán eg} órát álltam ott. Talán tovább is. Nem tudom. A ház előtt a száinazatlan kocsija várt. Mikor lejött, elálltam az útját. Könyörögve emeltem fel a kezemet. — Segítsen rajtam, ha Istent ismer, Gorovszki ur. Ugy látszik mar tudta, hogy nem vagyok félelmes ellenség. Csak pénzre van szükségem. Odafent mindenről informálhatták. Utálatos mosoly ült ki az arczára. Ebben a mosolygásban még meg volt valami a régi alázatos gyönyörködésből, amikor még ő próbálta ki a ruhát a vevőin az egyszobás udvari lakásban. De benne volt a pénzes ember tolakodó vágyakozása is. Egy perczig lopva körülnézett, hogy nem látja-e senki. Aztán egészen közel lépett hozzám. — Szép asszonyok mindig meg tudnak élni •— sziszegte, mint a kígyó, ha prédára veti magát. — Királynő lehet ezután is. No ne sírjon, nyugodjon meg. Itt nem beszélhetünk egymással. Jöjjön lel a lakásomra jövő héten. A feleségem Párisba utazik, uj modellekért. Felém hajolt s a kabátomon a prémet simította végig. Az asszony hosszú lélegzetet vett és behunyta a szemét. — A fegyver nem volt nálam. A kalaptümet szúrtam a nyakába.