Pápai Közlöny – XVII. évfolyam – 1907.
1907-03-10 / 10. szám
hol bőséges hitelt élvez aránylag hoszszu időre. E baj elháritása egyik leglényegesebb föltétele a háziipar fejlesztésének. Mig ez az akadály elhárítva nem lesz, addig a háziipari foglalko zásnál nagyobb arányú fejlesztés alig képzelhető. Hiszen a készült tárgyak legnagyobb része is olyan, melyeknek éitékesitése télen, amikor leginkább előállíttatnak, alig lehetséges. A tél folyamán készült szőlő, gyümölcsszállitó kosarak, pl. csak a jövő nyáron és ősszel kerülnek forgalomba. Már pedig a háziiparral szegény emberek foglalkoznak. Ezek pedig nem igen várhatnak az értékesítésig munkát dijakkul s a nyers anyagra fordított költségeik megtérítésére. Ezek tehát nagyobbára azok az okok, melyek miatt a gazdasági háziiparunk nemcsak lio^y nem fejlődhetett a kellő mértékben, de nagymérvű hanyatlásnak indult. Ezekben a felsorolt bajokon kell segíteni, hogy mezőgazdasági munká saink legalább egy részének téli munkát s ezzel keresetet biztosithassunk. Nem állítjuk azt, hogy a gazdasági háziiparral mezőgazdasági munkásaink egész tömegét láthatjuk el téli munkával, de mindenesetre ezen Kérdéssel foglalkozni kell, mert kellő intézkedés mellett aránytalanul kevés befektetéssel, csak a jelenlegi viszonyokat tartva szem előtt, mintegy 1' 0.000 mezőgazdasági munkáscsaládnak biztosithatnánk legalább 80—100 korona keresetet. Városi közgyűlés. — 1907. március 4. — v Régen nem volt oly zajos és heves lefolyása városi közgyűlésünk mint a hét folyamán. Provokálták ezen heves jeleneteket azon súlyos vádak és rágalmak, melyek a rendőrkapitány ellen voltak intézve. A rendőrkapitány alaptalannak nyilvánította a vádakat és jóllehet ezen súlyos vádok és rágalmakkal szemben nem a közgyűlés színe ^lött, de mint értesülünk másnap az alispánnál a fegyelmi eljárás megindítását maga ellen kérelmezte, amit csak helyeselhetünk, mert egy köztisztviselő ily súlyos vádak elhangzása után mást nem tehet. A tárgysorozat összes pontjai nagyrészt az áll. vál. javaslatai alapján nyertek ilintézést. A közgyűlés lefolyás; t adjuk a következőkben : Mészáros Károly polgármester üdvözli a megjelenteket az ülést megnyitja és a jkv. hitelesítésére Mattus György, Langraf Zsiga, Faa Mihály, Gaál János és Gyenese János képviselőket felkéri. A mult ülés jkve felolvastatván, az észrevétel nélkül tudomásul vétetett. Napirend előtt dr. Löwy Lászlő kérdést intéz a polgármesterhez, hogy a városunkban tervbe vett kendergyár ügye mily stádiumban van ? Polgármester válaszában kijelenti, hogy a szövetkezet megalakult és legközelebb egy küldöttség kérni fogja a földművelésügyi minisztert, hogy e célra kamatmentes kölcsönt nyújtson, mely küldöttségnek ő is tagja. Reméli, hogy rövid időn belül a gyár megvalósításáról jelentést teh^t. A választ ugy a közgyűlés valamint interpelláló örömmel veszi tudomásul. Ugyancsak napirend előtt még dr. Löwy László kérdést intéz a polgármesterhez, hogy valljon nem kíván-e állást foglalni a veszprémi gazdasági egyesületnek azon rosszakaratú eljárása ellen, mely szerint Pápa városát a vármegyében véleményezett vasúthálózat fejlesztésére vonatkozó javaslatában teljesen ignorálta. Polgármester kijelenti, hogy szükségesnek tartja álláspontot foglalni és ennél fogva ezen ügyet a legközelebbi küzgyülés napirendjére tűzi ki, mely választ ugy a közgyűlés valamint interpelláló tudomásul vette. Halász Mihály szinte interpellálja a polgármestert aziránt, hogy van e tudomása arról, hogy a rendőrkapitány valósagos hajszát indít azon gazdák ellen, kik a város egyes helyein tűzoltó eszközök felállítását kérvényezték. A kérvényezőket az-előterjesztésben használt erősebb kifejezésekért mintegy 50 gazdát maga elé idézte megbüntetés céljából. Ezzel akarja megfélemlíteni azokat, nehogy a tűzoltó-egyletnél folytatott rossz gazdálkodás a nyilvánosságra hozassék. Illusztrálja a helytelen pénzkezelést azzal, hogy az 1904. évi számadásban szivattyú használati díjban 14 korona lett bevételezve, holott 70 korona folyt be. Ugyancsak 1905. évben tömlők lettek eladva 16 koronáért, ezen összeg nincs elszámolva. Többrendbeli festést eszközöltetett egy városi tűzoltóval saját házánál velamint szőllőjében, mely festék a város tulajdonai képezte s ezzel a tűzoltót elvonta hivatásától. Vidéki kongresszusokra eljárt anélkül, hogy erre szükség lett volna és e célra tetemes költségeket utaltatott ki. Ezekre volt pénz, de szerek felállítására nem ? Tekintettel, hogy a tűzoltó egylet fenntartására a város tetemes összeggel járul, tehát ezzel a város érdekét látja megtámadva, indítványozza, hogy Sült József, dr. Antal Géza, dr. Kluge Endre és dr. Kende Ádám bizottsági tagokként küldessenek ki, kik az egylet számadásait felülvizsgálják visszamenőleg addig mig a rendőrkapitány az egylet élén állott. Kér ily értelemben intézkedést. Polgármester válaszában kijelenti, hogy a rendőrkapitány ellen felhozott vádakról tudomással anm bír. A tűzoltó szereknek felállítására vonatkozólag egy bizottság küldetett ki, mely ez érdemben még nem tett javaslatot. Az indítványt különben a legközelebbi közgyűlés napirendjére kitűzi. Egyébként átadja a szót a rendőrkapitánynak. Szoboly Ignác az ellene emelt vádakra totta az első urától, egy szép napon fölkereste Kazaly Tamás, akkor már alezredes. — Báróné — mondta minden kertelgetés nélkül — én tisztességes ember vagyok s tudom kötelességemet- Eljöttem, hogy fölajánljam önnek nevemet s egész életemet. A báróné kerekre nyitotta a szemét. — De kedves alezredes, én igazán nem értem önt. Igaz, hogy a pletyka öszszehozott mi kettőnket, de — ön csak ugy tudja, mint én •— abból egy árva szó sem igaz. Hisz én, akarom mondani mi, úgyszólván nem is beszéltünk egymással. — Igaz, báróné, de az ilyen esetekben nem is az igazság á fődolog, de a külszín Az a körülmény, hogy kénytelen voltam megverekedni az ezredesemmel, önt ferde világításba helyezte s én — legalább a magam szemében — becstelenné válnék, ha ezek ellen a híresztelések ellen, amikor már tehetem, meg nem védeném. — Hát szeret ön engem, kedves Kazaly ? — Legyen meggyőződve báróné, hogy nem ragadtatom magamat elöljárómmal és fölebbvalómmal szemben olyasmire, ha nem érezem, hogy önért bosszút kell állanom. — És magának csak most jut eszébe, hogy nekem szerelmet valljon ? — Báróné, aki szeret, az tisztelettel is viseltetik szerelme tárgya iránt. — Persze, persze kedves Kazaly. Maga különben igazán eredeti ember. És mondja, miért nem nősült meg még eddig ? — Ést ezt még kérdheti? — Vagy ugy — nevetett jóízűen a báróné s végignézett a daliás katonán. — Nem mondom, erről a dologról lehet beszélni. Maga a legkülönösebb ember, akit valaha ismertem. Szeretem a nem közönséges embereket. múlva feleségül ment — És hat hét Kazaly Tamáshoz. Idővel — három éve Kazalyné — valószínűleg a megszokás révén, —• nem tartotta olyan nagyon eredeti embernek az alezredest s a házasságajánlatát sem tartotta olyan ritka önzetlennek. Éppen erről akart — szokása szerint — ismét egy rövidebb előadást tartani, amikor az inas halálsápadtan a felindulástól jelentette, hogy ő fensége Sándor Fridolin főherczeg ur a kis szalonban van. — Eredj, fogadd, azonnal jövök — lihegte az t > asszony s tuszkolta ki az ajtón Kazalyt. 0 maga pedig két ugrással benn termett az öltöző szobájában s pár ügyes gyors mozdulattal rendbe szedte ugy ahogy, a haját, egy merész húzással kifényesítette a szemöldökeit s hirtelen végigdörzsölte a körmeit, azután kilebbent a szalonba. A legszertartásosabb mély bókkal üdvözölte a főherczeget, — aki felkelt, amikor az asszony a szobába lépett — s pár hálás szóval megköszönte a kitüntető látogatást. — Nem akartam egy perczig sem halogatni a látogatásomat s azért bocsánatot is kérek, hogy igy berontottam. — 0 fenség — rebegte a báróné — a mi házunk éjjel nappal, mindig rendelkezésére áll. — Nem fél, hogy visszaélek ezzel az engedelemmel ? — Fenség! egy bécsi nő nem fél. — Ah, nem is tudtam, ön bécsi. — Az előbbi férjemmel ott staczionáltunk s hizelgek magamnak azzal, hogy bécsi nővé váltam. — 0, a bécsi nők — mondta kissé elábrándozva a főherczeg, majd hirtelen észbe kapva hozzátette ; — Ellenben a magyar nők is, a teremtés koronái. — Fenség, a fenséges családot még nélkülözni méltóztatik ? — Sajnos. — Kissé egyhangú lehet fenségednek ez a kis város. — Mindig örömmel jövök Györgyvárra. Sándor Fridolin önkéntelenül felkelt a karósszékből s megbicczentette a fejét. Ez a végszó szinte kiváltotta mint a refiexmozgást ezt a fejbecczentést, ami viszont a búcsúzás jele volt. Maga sem tudta bizonyosan miért, de megindult az ajtó felé s elbúcsúzott. Csak amikor már a hintájában ült, akkor kezdett boszankodni. — Ostobaság — mormolta — egészen kellemes asszony -- de azzal az ostoba mondással egyszerűen kidobott. Este, amikor levetkőztette Ferdinánd ur, a komornyikja, megelégedetten mondta : — Nagyon tehetséges ember ez a Kazaly. És kitűnő katona.
