Pápai Közlöny – XVII. évfolyam – 1907.

1907-02-17 / 7. szám

1 1907 február 17. PÁPAI KÖZLÖNY gyelmesen hallgató Közönség oly falrengető tapsviharban tört ki, mint a minőt a jó öreg Grill' falai nem hallottak. A művésznő fiatal kora dacára, elsőrendű,tehetség, kinek még nagy jövőt jósolunk. Értesülésünk szerint legközelebb azon fővárosi hangversenyen fog szerepelni, melyen Jászai Mari és Márkus Emilia közreműködnek. Az estély második része Hanauer Zoltánné, társadalmunk egyik legrokonszenvesebb tagjának Ábrányi Emil „Mi a haza ?" cimü költeményének szavalatával kezdődött. Városunk majd minden polgára ismeri már ezen istenadta tehetségnek a sziv húrjaival való közvetlen bensőséges játékát, melynek hangja hol démoni, hol édesen csicsergő, majd könnyekig szentimentális, ha kell bájosan naiv, helyenkint pedig erőteljes. Ezuttali szereplésével is csak bebizonyította, hogy „a vér nem válik vizzé" és hogy az igazi művészet legfelebb lappang de soha ki nem alszik. Frenetikus taps jutalmazta nemes fáradozását és mi csak hálával tar tozunk Hanauer Zoltánné úrnőnek, kinek mostani közreműködésével sok műértő embernek rég óhajtott vágya leijesült, Utána Dombay Artúr, a m. kir. Operaház vizsgázóbizottság tagjának és illusztris zeneszerzőnek „Magyar Rapsodiái"-t adta elő a szerző és Luddnyi Vince-Adél fővárosi tanárnő, két zongorán. Méltán mondhatjuk, hogy ilyen komoly, teljességében kiforrt, precíz összjátékban még nem volt részünk. Nem tudtuk mit csodáljunk előbb : az egymást kergető, két népszerű magyar népdal témája körül a maga zeneileg vad bujaságában száguldó motívumok káprázatosan zseniális összeállítását; a zeneművészeknek fizikailag m .jdnem érhetetlen erőkifejtését, a szédítő gyorsaságot ; avagy a megtestesült műízlést ? A vélemények ilyí ormán megoszlottak, csak abban nem, hogy ennél sikerültebb számot hangverseny keretében még nem hallottunk. Ezen hangdinamikát a már fentebb méltatott Heinrich Emilia D'Ambrosio „Serenade"-jának és Wienyawsky „Mazurká"jának Heinrich Hermin által zongorán kisért hegedüjátéka váltotta fel, csak megerősítvén iránta már hangoztatott kedvező véleményünket. Ezután Pokorny Margit énekelt három dalt; köztük Saint Saensnek „Sámson és Delila" cimü operájából egyet. Osztatlan el ismerés mellett remek intonálással és kitűnő hangkezeléssel énekelte számait, A műsor méltó befejezéseid Gecsö Jenő Kis József zongoratanár kísérete mellett kitűnő humorral, a helyi aktuális viszonyokra átültetett legújabb fővárosi kuplék dallamára. szatirikus énekszövegeivel mulattatta a mindvégig türelmes közönséget. Az estély anyagi sikere sem maradt az erkölcsi mögött. A közönség zsúfolásig megtöltötte a termet, mely ez alkalomra igen szűknek bizonyult. Majdnem az összes jegyek még előjegyzésben elkeltek és este jegyek hiányában számtalan embernek kellett a ritka műélvezetről lemondani. Városunk és környékének szine-javát : a legelegánsabb estélyi öltözékekben láttuk ; felvonulni, kik nem győztek betelni a sok dicsérettől. A hangverseny után a jókedvű közönség nagy része késő virradatig Terpsichornak rótta le áldozatát. Még 5 órakor reggel 50 pár táncolta a négyest, mely után egy valóban ritka éj benyomással tértek nyugalomra. Mielőtt referádánkat lezárnék, nem hagyhatjuk említés nélkül azon ténynek megemlítését, hogy a más felekezetbeliek igen gyér számban vagy egyáltalán nem voltak képviselve. Sajnálattal látjuk a társadalmunkban mindinkább vehemensebb erővel előtörő felekezeti villongásokat, melyek üdvös célra soha nem vezetnek. A művészet interconfessionális és mint ilyent, semmiféle kicsinyes mellékkérdések és szempontok nem befolyásolhatják. Kassai Sándor. Tanfelügyelői jelentés, — Veszprémvár megye népoktatási állapota. — Az 1806 évi II. dik, vagyis julius deczemberi félévről van szerencsém a veszprémvármegyei tankerület életében előfordult legfőbb változások és mozzanatokról | szerkesztett jelentésemet a következekben előadni. A népoktatásügyi közigazgatás elég jó rendben folyt. Fegyelmi eljárásnak szüks('•-.<• községi közeg vagy tanitó elleni esetleg .ilkotmányelemes tanokat és közhelyeket tartalmazó könyvek és taneszközök használata miatt nem fordult elő. Iskola mulasztások pénzbüntetéséből ; befolyt 607 korona elöljárók ellen ez alkalomból rend-büntetés nem alkalmaztatott. Egyes jelenségek, mozzanatok és javaslatok tekintetéből ezáltal a következőket jelentem. A már két év óta megindított iskolai államosítások Gyertyánkuton Pénzeskuton és Nagyvázsonyban, valamint az állami ovodák tervezett felállítása Veszprémben ; és Pápán még mostanáig sem sikerülitek e tekintetben az 1905. évi 70.000 sz. rendtartás és közoktatásügyi m. kir. ministeri utasítás 168—170 §-ai majd teljesithetlen rendszabályokat ír elő ; azóta Urkut községe is kérte az állami iskolát és a Harsány pusztán felállíttatni határozott rkath. jellegű iskola és az egyházmegyei főhatóság tudatával az állami felé kiván törelődni itt megindított tárgyalások ez időszerűit a vallás és közoktatásügyi m. kir. minisztérium a vármegyei közigazgatási bizottság s a kir. tanfelügyelőség között folynak ha az ügy koráni kimerítő jelentéssel a minisztériumhoz terjesztetik, ez külön indokolt jelentéstételre beküldi a kir. tanfelügyelőséghez, ha a kir. tanfelügyelőség terjeszti fel, akkor a minisztérium a vármegyei közigazgatási bizottsághoz küldi jelentéstételre, az évhoszszanti jelentéseknek a vége semmi vagy meg kell-maradnunk a községi iskola régi kelletlen állapotában vagy pedig felekezeti iskola SÍ érzését sürgetni, mely még leghamarabban sikerül, igy sikerült, Urkuton igy is fog sikerülni, Harsányon megjegyzendő, hogy azok a helyek a melyekben állami iskelák szervezését kiványák, mind német — ajkúak — lakta helyek, melyekre nézve az állami iskolai szervezési rendszabályok szigorún enyhíteni kell. élvezetekről, egyre-másra zaklatták egymást : — A buffetben nincs elég ellenőrzés. — Az egyik kis művésznőnek nem találják a virágait. — A pezsgőt hogyan urusitsuk ? — Nem lesz elég négy liter rum enynyi embernek. A friss fánkot csak éjfél felé adják fel. Néhányan a későn érkezetteket látják el szőval, míg a többiek nagy buzgósággal teríteni kezdik a kiürült kártyaszobák asztalait. Közben letapossák egymás uszályát, majd tűt, czérnát hejszolnak, hogy felvarrhassák a leszakadt fodrokat, s mikor nagy faradsággal rendbehozták a vacsorázó asztalokat is, leülnének pár perezre, de nagysietve jön a titkár sjelenti:— kérem nincsen sehol a tárogatós. Ki kisérte a művész ur énekét ? — Mit tegyünk ? — néznek egymásra. — Czigánynyal is-lehetne! — Hogyne lehetne. — Hol a primás ? A művész ? Három-négy irányban szaladnak, mig végre előteremtik a művészt is. a czigányprimást is és biztosítanak számukra egy szobát, ahol próbálhatnak. Egy kisebb társaság vacsorálni akar. Nem kaptak helyet a teremben s megéheztek különben is. Mennek a hölgyek a szobalányokért, A nagy tömegen alig bírják kereszt ül könyörögni magukat. A buffet tömve emberekkel. Arra megy a pódiumra Zsuzsa, azt várja valamennyi. Lehetetlen az asztalokig jutni. Egyszerre óriási taps. A tömeg megmozdul. Az áradat viszi — kifelé a rendezőket is, akik energikus hangon kérnek utat. A fehér asztalnál ülőket türelemre kérik, csak egy negyedóráig várjanak még, aztán lesz minden: hideg, meleg étel, sör, bor, pezsgő és konyak. Akik visszamaradtak: utat csináltak a művésznőnek, hogy össe ne törjék őket csupa szeretetből. Mig a pódiumra érnek, rögtönzött tüntetéseket rendeznek, éljenzik, tapsolják őket. Mire egyik-másik tolér a dobogóra, már rengenek a falak is. A foyerben pedig tovább rendeznek, forgolódnak a tulipános asszonyok, s csak fejtik, hogy mi van odabenn. Boldogan konstatálják az óriási sikert. De azért szeretnének egy perezre megpihenni. Biztatják egymást: Most nyugtunk lesz végre. Leülhetünk. Abban a perezben újra fölhangzik a taps. Majd lassan-lassan elhal, a terem ajtain kifelé szorong a tömeg. Ok pedig fogadják a gratulácziókr.t és minden perezben tíz ujabb kérést : az egyiknek külön asztal kell, mert sökan vannak; a másik a nagyteremben kiván teríttetni ; ki ki a maga szobalányát kéri ; az egyik sokalja, a másik kevesli a teríték árát; némelyik czigánynnal, nemelyik anélköl akar vacsorálni. Az egyik cnak ugy marad, ha táncz is lesz, a másik, ha kényelmesen együtt-teázhat a társaságával. Mig minden kérdés elintéződik, valakinek eszébe jutt: a művészekről ki gondoskodik ? — Rendben van minden, ják meg. nyugtat— Pardon, ez az ón uszályom 1 — mondja egy hang. — Bocsánat, nem vettem észre. — A boám, hol a boám? Ki találja meg ebben a. tömegben a boámat ? — Szólni kellene a rendezőknek. A rendezők ezalatt a buffetben adják kézhez a tálalkat. Egyik a másikba ütődik bele. — Fizetni, fizetni, okvetlenkednek a szobalányokkal. — Pénz nélkül egy leány se vigyen el ételt. — Nagyságos asszony, — figyelmezteti a pezsgőt árusító hölgyet valamelyik készséges ur. A pezsgő végig folyt a ruháján. Hajtsa kérem oldalt a poharat. — Köszönöm, tetszik valami ? — Merci bien, én már készen vagyok. Csak gratulálni jöttem. Nagyszerűen sikerült minden. — Hála Isten. Pompásan mulatunk. — Pompásan mulatunk, — akarta bizonyítani még egy másik dáma is, de csak az első szót mondhatta ki, mert abban a pillanatban kezdett sisteregni a kis feketekávés masfna és a nyitva felejtett csapon át fehér selyem ruhájára ömlött az illatos, fekete folyadék. — Semmi az egész— szólt harmatos szemekkel —• ez is hozzá tartozik. Az estély kitűnően sikerült, ez a fő. •— Kitűnően sikerült, bólintgatnak, mosolyognak a többiek is s mig a kimerülésig elfáradva rendezkedtek, szorgoskodtak tovább: mélységes meggyőződéssel hitték, hogy — kitűnően mulatnak.