Pápai Közlöny – XVII. évfolyam – 1907.

1907-11-17 / 46. szám

KÖZERDEKÜ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP ELÖFIZETESI ARAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed évre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : PGLL&TSÍK Wtil&YES. HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL A R 71 S N könyvkereskedésében. Több világosságot! Városunkban mióta elkészült a villamostelep, azóta se vége se hoszsza a kritikának. A zöld asztalnál és kávéházakban, de sőt a köznép Között is egyedül a közvilágításról fo lyik a szó. Alkalmunk volt városunk társadalmának minden rétegével érintkezni és összegezve a közvilágítás felett elhangzott komoly nyilatkozatokat, a közérdeknek vélünk hasznára lenni, midőn tárgyilagos kritikát mondunk a jelenlegi közvilágításunk felett. Városunk közvilágításának kérdése csak akkor s ugy lehet a célnak megfelelőleg megoldva, ha az egész város egyformán jól van meg világítva. Ezen érv volt a döntő azok előtt, kik a villám behozatala mellett harcoltak. , A közvilágítás jóságát nemcsak kényelmi szempontok, de főképpen személy és vagyonbiztonsági okok javallják, s igy nem lehet jónak nevezni azt a közvilágítást, mely az estének bizonyos óráiban, az éjszakának egy részében s a városnak csak egy bizonyos területén, helyenként nappali fényt ad, mig helyenként a normálison alul van. Mert ime mit látunk ? Alkonyat kor, midőn a lámpák kigyúlnak, a főútvonalon, egyes tereken, ott, hol Ívlámpák szórják a fényt, nappali világosság van, mig ugyanakkoz égyikmásik mellékutcában, a város külső I részeiben nincsen oly világítás sem, mint amelyet azelőtt rossznak ne; veztünk. Éjfél után nemcsak az Ívlámpák nem égnek már, de nyilván takarékossági szempontból egy része még í az izzóknak is ki lesz oltva. Számos mellékutcában, melynek ezelőtt a közepe táján is égett láng, villám nem ég, csak elején és végén, s a központból mennél kiljebb megyünk, annál inkább érvényesül a takarékos sági elv, mi nemcsak nem helyes és nem méltányos az azon utcák lakta adófizetőkre való tekintettel, de rendőri, személy és vagyonbiztonsági tekintetből egyenesen hátrányos. Ha a városnak szüksége van a takarékosságra, ne akképpen takarékoskodjék, hogy éjfél után az izzókat ritkítja meg, hanem takarítsa meg a pazarlásba menő ívlámpák fényét, s világítsa meg azzal azokat az izzókat, melyeket éjfél után kiolt. Ugy az ívlámpák, mint az izzók egynémelyikének elosztása, elhelyezése ellen is van alapos kifogás. Városszerte azt követelik, hogy ! az égők elhelyezése ujabb helyszíni szemle tárgya legyen, mert némely utcában az előbbi rossz világítást is ; felülmúló sötétség van. Mi is ezt állítjuk s ha kell, be is bizonyítjuk. Nem szabad oly gyarló világítást adui a vasúthoz vezető útnak sem, amilyen most van, mert ez a közbiztonság ellenére van. Valami ívlámpák felálitásárol hallottunk beszélni, de látni nem látjuk. Az éjjeli világítás különben tiszTÁRCZA. szerencse. Nagy szerencséje akadt Juhász Olgának. Az édesanyja eldicsekedett vele az egész házban, ahol lakott: — Bizony a jó Isten fölvitte a dolgát. Nemhiába, hogy olyan derék leány volt mindig, Most már méltóságos asszony. Nagy úriasszony. Csupa boldogság lesz már ezután az élete. Eleinte nem is akarták elhinni. No persze, hogyis ne ! Az csak olyan beszéd. De tovább nem lehetett már kételkedni. A házmesterné hiteles liirt hozott róla. Csakugyan igaz. Bánky Zoltán kamarás urnák a felesége lett Olga. A szolga az anyakönyvi hivalalban, aki sógora a házmesternének, bizonyíthatja. No, most már maguknak is jó dolguk lesz, mondta a házmesterné Juhásznénak. Mert idáig bizony nagyon nyomorúságosan folyt a dolga a szegény özvegyaszszonynak. Esernyőket va'rrt egy boltba s a két fiatalabb leánya, aki még otthon volt, j segített neki. De volt mindig munka s néha nagy szükségben éltek. Most azonban vége lesz már minden bajnak és nyomorúságnak. A jó asszonynak könyek gyűltek szemébe. Az öröm könyei. Hálát ad a jó Istennek, hogy Olgát ilyen uri módba jutS tatta. — Látod, ha tanultál volna, ki tudja, i milyen szerencse jutott volna neked is ? — | magyarázta Tercsinek, aki Olga után következett a sorban. A legkisebbiknek persze nem adhat már az Úristen semmilyen szerencsét, mert az szegény beteges, púpos teremtés, az nem kell senkinek. De Tercsi csinos leány. Tercsibe is beleszerethetne valami gazdag ur, ha olyan uri társaságba kerülne. A jó asszonynak sokszor megfordult fejében ez a gondolat. Olga magához vehetné a testvérét. Ott megismerkednék előkelő uri emberekkel. — Mit gondolsz, Olga ? — Nem tudom, édesanyám, — felelt Bánkyné. — Szólnom kellene férjemnek. Zavartnak látszott, elpirult, ,s ha özv. Juhászné csak kissé jártasabb lett volna a világban, láthatta volna, hogy kár erről beszélni. A vejét még eddig nem is látta Juhászné. A házasság egész csöndben történt, csak két tanú volt jelen s a fiatal pár mindjárt elutazott Olaszországba. Mikor visszatértek, Olga félénken megemlítette férje előtt az anyját ; de Bánky Zoltán összeránczolta homlokát: — Édesem, hagyjuk az anyádat. Én tisztelem, becsülöm ; de azt gondolom, reá nézve sem volna most keiiemes, most, idős korában olyan körbe lépni, mely neki szokatlan. S Olga nem hozta többé elő. Várt az időre, a kedvező alkalomra. Fájt neki, hogy ®ar CONFECTIO-OSZTÁLYUNKRA felhívjuk t. vevőinknek szives figyelmét. ! ! 1 PLÜS KABÁTOKBAN REMEK KÜLÖNLEGESSÉGEK ! ! 1 kiváló tisztelettel Krausz József M. Fia és Társa divatá