Pápai Közlöny – XVII. évfolyam – 1907.

1907-11-03 / 44. szám

momentuma volt a gyülésneok Plevniczky Pál dabronyi ág. ev. néptanítónak, mint az egyesület világi elnökének ünnepi beszéde, egész ifjú hevü, társügyvezetésü és megje­lenésű, ő, ki egyedül maradt életben azok közül, kik 50 évvel előtt az egyesületet ala­pították. Szeptember elejével megindult a leg­ujabbi utasítás szerinti tankötelesek össze­írása az iskolába beiratkozottak és az ek~ kép kinyomozandó be nem Írottak alapján, az iskolába járás az egész vonalon megin­dult, amint erről személyes és Írásban nyert próbákból meggyőződtem. A tankötelesek számának meglepően gyors növekedésével kissé nehezen tarthat lépést az iskolák bővítése, mely nehéz, vá­ratlanul jött terheket rak a nép vállára. Hozzá járul még az uj törvény nagyon szo­rító ereje, melynek hatása, noha csak folyó évi julius 1 ével lépett életbe, már jelenleg is érezhető. Ez uj törvény válaszfalat ké­pez a mult és jövü közt, azért csak egé- j szen röviden és csakis a főmozzanatokban említem fel, hogy a régi törvény alapján az utolsó 10 év alatt 92 uj iskolaépítés tör­tént vármegyénkben. Csakis azért említem ezeket a főbb adatokat, hogy a 7 évi julius 1-étől számi- ; tott uj korszakban az uj törvények hatása alatt annak idején mily mérvben való ha­ladásunk is registrálható legyen. Egyébiránt pedig jelentem, hogy az uj tanévet e következő uj intézetekkel is kezdjük még, ugy mint : Nagyvázsonyban az áll. el. iskola. — Pápán az áll. ovóda. — Enyingen az iparos tanoncz-iskola- és Devecserben egy uj második ovodával. Továbbá jelentem, hogy a „Néplapot" jövő évre 96 iskola számára kértem a föld ­mivelésügyi m. kir. ministeriumtól, a hym­nus — kótatabellák szükséges kimutatását is felterjesztettem a vall. és közokt. ra. kir. ministeriumhoz, ennek alapján minden is­kola megkapja a Hymnus kottás képét. A Szabadkán tartott tanítói gazdasági tanfolyamon, Bott Dániel, balatonfőkajári, Kövér Dénes marcaltői, Varjú Zoltán lo­vászpatonai, és Gabler Ödön bakonynánái néptanítók vettek részt. Felterjesztettük a kereskedő és ipa­ros tanonc iskolai uj tanévi órarendeket és költségvetéseket; feldolgoztuk az iskolák 1906l7-ik tanévi statisztikai füzeteit s az eddigé határidős ügyeket. Nyugdíjba mentek. Pallmann János Szent Királyszabadjai, Nyers János csóti, Lamcsek Ödön gyertyánkuti tanítók és Hor­váth Gyuláné homokbödögei tanitóné. Kineveztettek: a nagyvázsonyi áll. el. népiskolához; Schneider Dániel, Neugeba­uer Lajos, Ekker György, Kádár János és Nagy Gabriella tanítók, a vetzprémi áll. polgári iskolához : Schmidl Károly tanár, — a pápai áll. ovodához pedig Pickel Emilia óvónő. Az uj törvény alapján felemelt tani tói fizetés kiegészítő és kárpótléki állam­segélyért addig 32 iskola folyamodott; ezek közül elintézhető volt 25 de kellő felszere­lés tekintetéből felterjeszthető csak 7, ezek a felszerelést már legelső ízben is kifogás­talanul teljesített iskolák a következők : a hajmáskéri és soolyi rkath, — a pápai és veszprémi ág. ev., — a tapolcafői és vilo­nyai ev. ref. és a pápai izr. iskolák. A többi iskola folyamodását addig nem lehet eltntézni, mig a tantervnek méreteire a tanszerelés és bútorzatnak 3 év alatti pótlására nézve kötelező határozatot be nem terjesztenek, illetve iskolai, költségve­téseiket főhatóságilag jóvá nem hagyatják. Iskolai jótevő volt a főt. veszprémi székesegyházi káptalan, mely a Markón újon­nan felépített rkath. iskola céljaira 1500 koronát volt kegyes adományozni; a pad ­ragi ev. ref. iskola pedig tanszereket ka­pott a közopt. Minisztériumtól. Végül pedig jelentem, hogy Szigeti Sámuel veszprémi izr. iskolai tanító tanügy- « irodalmi sikeres munkásságának egy ujabbi | bizonyítékai adta azzal, hogy „Számolási példa tár" a népiskolák II—VI. osztálya számára cimü tankönyvet szerkesztett, njely Budapesten, Singer és Wolfner kiadásában megjelenve, a vall. és közokt. m. kir. mi­nisztérium által engedélyezve is lett, az ügyes szerző ezen jeles tankönyvének hasz­navehetőségét leginkább tanúsítja az a kö­rülmény, hogy belőlük az első kiadás 24000 példánnyal teljesen el/ogyott s immár a második kiadást érte. \ KARCZOLAT j a miiU-t ii_étiz?őX_ Most már igazán elmonnhatjük, hogy „finita la comedia". Ezt a szó szoros értel­mében mondhatjuk, mert a jelenlegi sziné­vad alatt valóban sok komédiában volt részünk. Ezekre a komédiákra vissza fogunk emlékezni mmdanyiszor, valahányszor szin­társulat fog városunkban időzni. Ezek a komédiák oly reminiszeentiák, melyeket fe- 1 ledni nem lehet. i Sok mindenféle és fajta különlegessé- i gekben volt már részünk, de ilyen spéci- ' alifásokban mind ebben a szinévadban még soha. Minden egyes mozzanata a szinévad- j nak speciális jelleget öltött magara és va- í lósággal szenzáció számba vehető volt majd- 1 nem minden előadás, főleg pedig az ope­rette előadások. Azért jelzem épen az ope- , rette előadasokat, mert ezek alkalmat ad­tak arra, hogy az ovációkban licitáltak egy- , másra. Akik ezen ovációknak résztvevői, rendezői és szemlélői voltak, azoknak bő­vebb komentárt adni szükségtelen, azok az elmondottak után megfogják érteni a jelzett „licitálást" azok részére pedig, kiknek nem j volt alkalmuk ezekben résztvenni, röviden csak azt jelzem, hogy ezen licitálás a pri­madonnákra jobban mondva a két pártról dédelgetett kedvencekre ment. i Amilyen specialitás volt a szinévadunk époly különös volt a hagyományos búcsúz­tatás. Már legutóbbi krónikában emiitettem, hogy a drámai személyzet, mely két nap­pal előbb távozott el körünkből Szombat­helyre, teljesen nélkülözve lett és mondha­tom ugy távoztak el, mintha itt sem lettek volna. Búcsúzás nélkül hagytak itt bennün- I ket, azaz helyesebben mondva nem lettek — mint szokás szerint —• elbúcsúztatva, ; szóval itt hagytak bennünket — és teljes joggal — mint Szt. Pál az oláhokat. Azt is említettem a legutóbbi krónikában, hogy ' bizom az ősi erényben és ha már a dráma­személyzettel megtörtént ezen bucsuzási csorba, nem adom fel a reményt, és a tár­sulat végleges távozásánál ez még pótolva | lesz. í Nem csalódtam, csakhogy ennek a j bucsuzásnak is speciális jellege volt. Nem j a szokásos, hanem egészen különös formá­ban lett a bucsuestély beadva. Nem is az egész társulat vett benne részt, de azért a ; jellege az volt. Az egyik közkedvelt prima­donna lett búcsúztatva az egész társulat presztízse nevében. Maga a bucsuestéiy le­folyása is különleges volt, amenyiben ed­digé az ily hagyományos bucsuestélyek | „garcon" jelleggel voltak felruházva, ez : alkalomal „családias" színezete volt sőt olyanok is részt vettek eZen a bucsuesté- j lyen, kik az ilyen processust csak hirből j ismerték sőt mondhatni tartózkodtak a bo- ! hémiától. Hogy mi minden történt ezen a hu- , csuestélyen, az csak a mesében van meg- I | irva. Olyan fokú kedély, vidám hangulat, j szellemeségtől sziporkázó társalgás és dis- j I krét alakban leadott mondásoK egy hajnali j I három óráig megtartott estély keretében 1 j „noeh nie dagewesen". Eltekintve a ,,pezs- j gős k l hangulatot és a cigány muzsikát azt hiszem nem érhet az indiskrétió vádja amire egy krónikás kötelezheti magát akkor, ami dőli egy ily bucsuestélyen személyem részt vesz és az apróbb részletekre való meg­emlékezésre nem reflektált, jóllehet ezen epizódok is méltók volnának a krónikában való megörökítésére. De hát ez mellékes, a fődolog a kel­lékes I A kellékes pedig az volt, hogy a szinévad búcsúja méltó legyen a szinévad sikeréhez és a hagyományos jóhirnevükhöz méltók legyünk. Ezzel a bucsuestéllyel nem csak ezt mentettük meg de emeltük még azzal, hogy ezen a bucsuestélyen egy oly „speciálitást" rögtönöztük, melyre büszkék lehetünk, igenis büszkék lehetünk és melyre a visszaemlékezés nem csak kellemes de felejthetlen. Mit írjak még? Semmit! Mert ha Ír­nék. ugy talán a bucsuestély rovására ten­ném, ezt pedig nem akarnám. Örvendek, hogy igy töutént és nem megfordítva, mert ha nem történt volna igy, amint történt, ugy nagyon is „bűzlött volna Dániában" es akkor az általunk annyira hangoztatott bohémiánkra is el mondhaták volna, hogy: „Nagyon fiatal" ! Frici. Az hirlik . . . Az hírlik, hogy Pápa városának sok kerékkötője van. Az hirlik, hogy Pápa városa a várme­gyenek mostoha gyermeke. Az hirlik, hogy Hoitsy Pál orsz. kép­viselőnknek beszámolás nélkül is bizalmat szavaztak. Az hirlik, hogy a polgármester már születésénél fogva nagyra nőtt. Az hirlik, hogy a rendőrök a birkozási tanfolyam alatt étkezési-pótlékért folyamod­tak. Az hirlik, hogy a Sport egylet néhány tagja is akar birkózni. Az hirlik, hogy Pápán vannak többen, kik minden lében kanalak akarnak lenni. Az hirlik, hogy Halottak napján többen saját magukra rakhattak volna koszorút. Az hirlik, hogy Halottak napján né­hány szerelmes pár a temetőben adott egy­másnak találkát. Az hirlik, hogy a szintársulat néhány tagja Szombathelyről vissza-kérődzik. Az hirlik, hogy Kormos Ilonka és Hidy Irén a téli évadra nem véd-hanem daczszö­vetséget kötöttek. Az hirlik, hogy a szinévad a Griff ét­termében nyert méltó befejezést. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szer­kesztője a színtársulat után nem „ásít". **|* * 3E3 — Városi közgyűlés. Pápa város képviselőtestülete folyó hó 11-én rendkívüli közgyűlést tart. A közgyűlés tárgysoroza­tába a következő fontosabb tárgyak vannak felvéve : a Korona-vendéglő szerzőtlésének másra átruházása, Fischer Cyula jaoaslata a megyei telefonhálózat kiépítése tárgyá­ban, a szinügyi bizottság javaslata a köz­oktatási minisztériumnál kérelmezendő sz.n­házi segély tárgyában, a törvényhatóság megsemmisítő határozata következtében ujabb tanács-propozició a Jókai Mór utcán emelendő kataszteri épületre nézve, a városi mérnök fizetésének rendezése, a Pápai Ta­karékpénztár átirata a kamatláb emelése tárgyában, a Szladik- és Oszvald-féle ala­pító oklevelek bemutatása, a barakk-kaszár­nya számára vásárolt földek bérbeadása, a polgármester jelentése a befásitandó utakról. — Halottak estélye. Pénteken est« 6 órakor a kath. plébánia templomban a halottak emlékére isteatiszteleUvolt, mely

Next

/
Thumbnails
Contents