Pápai Közlöny – XVII. évfolyam – 1907.

1907-09-22 / 38. szám

ONl KÖZÉRDEKÜ FÜGGETLEN HETILAP. — MEGJELENIK MINDEN VASARNAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed­évre 3 kor. Egyes szám áru 30 fillér. ' LAPTULAJDONOS és KIADÓ: HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL A R M I könyvkereskedésében. Állomásunk kibővítése. Említést tettünk, hogy álomásunk kibővítése tárgyában a kereskedelmi miniszter rendelete, a közigazgatási bizottság utján, városunk polgármes­teréhez megérkezett. A rendelet értelmében a vágá­nyok szaporítását a miniszter nem látja szükségesnek, az állomási épü­let kibővítésének és átalakításának költségeire 172000 korona van elő­irányozva, mely összeget a miniszter az 1909 évi költségvetés keretébe óhajtja beállítani. A miniszteri rendeletet aktuáli­tásánál fogva egész terjedelmében a következőkben közöljük : „Pápa rendezett tanácsú város kö­zönsége, tekintettel az ottani állomás emelkedő forgalmára a m. kir. állam­vasutak pápai állomásának kibővíté­sét kérelmezte nálam. Felhívom a bizottságot szíveskedjék a kérelem tárgyában nevezett város közönségé­vel az alábbiakat közölni. Pápa állomás raktári csonka vá­gányain a legnagyobb forgalmi idő­szakban naponként átlag 25 kocsi kerül kezelés alá az eddigelé előfor dult egy napra eső legnagyobb ko­csimennyiség 49 kocsi volt. Az e célra szolgáló 421 m. használható vá­gányhossz pedig egyszerre 46 kocsi kezelését engedi meg. A 200 méter liosszu réparakodón az eddigelé ke­zelt napi maximum 13 kocsi volt, holott ezen egyidőben 23 kocsi ke­zelhető. Az állomáson lebonyolított napi összforgálom átlaga 133 kocsi, maxi­muma 198 kocsi. Ha vonatok részére az állomás négy vágánya egészen és állandóan szabadon bagyatik a fenn­maradó 4 vágány és azok csonka vá­gányai 1474 m. használható hosszban 164 kocsinak mindenkor helyet biz­tosítanak. Ezek szerint tehát az állomás mai vágányhálózata a jelenlegi szükségletet ki­elégíti, minek folytán annak kibővítését nem találtam elrendelendönek. Az áruraktár kibővítésére vonat­kozólag megjegyzem, hogy az áruk­nak nyílt pályán való ki- és berakása csak oly esetekben történt, a mikor j azt a felek saját érdekükből kifolyó­| lag eszközölték. Mindazonáltal az áru­raktárnak kibővítése elől nem kivá­nok elzárkózni, mert az áruk több­ször zsúfolva vannak benne és ez ál­tal a kezelés meg van nehezítve. A felvételi épület tényleg nem felel meg a mai igényeknek. Ez ok­ból az áruktár és felvételi épület bő­vítésére vonatkozó terveket és költ­ségvetést a m. kir. államvasutak igaz­gatóságánál elkészíttettem. Minthogy azonban a bővítési mun­kálatok 172000 koronára kirúgó költ­ségeire d folyó évre rendelkezésemre álló hitelek keretén belül fedezettel nem rendelkezem, a szóban levő mun­kák vénrehajtása iránt a hitelviszo­nyok alakulásához képest, esetleg már a jövő évi programm terhére vagy teljes egészükben, vagy azok­nak csak egy részére fogok intézkedni. IÁ K CZ A. A pletyka, Az ember sohasem mondjon határozot­tan valamit, mert az élet mindig ráczáfol az emberek igazságaira. Én is meg voltam győződve róla, hogy soha az életben nem beszélek többé Sala­monnéval s három napig sem tartott az igazságom. Ugyanis tegnapelőtt váratlanul beál­lított a műtermembe Szilassyné. Az arczké péhez már nem kellett, hogy üljön, sőt a kép is. egypár meglehetősen harmadrendű staffaget leszámítva, készen volt s igy ugyan­csak meg voltam lepetve, amikor megláttam. — Talán nem is örül, hogy ilyen vá­ratlanul látogatom meg, kedves mester? — mondta szokatlanul vidáman a szőke árnya­latú hölgy. — Tudja mindig örülök, ha látom. — Azt hiszem, maga most egyáltalán mindig jókedvű. — Lehet, miután nincsen reá éppen semmi okom. — No, no, csak ne fariezuskodjék. Tudtommal a vőlegények a boldog halandók közül valók, — Remélem nem fog gratulálni a vő­legénységembez, s remélem, hogy nem Sa­lamonnét gondolja a menyasszonyomnak. — Bocsásson meg, ha még nem nyil­vános a dolog, én ugy hittem. — Es nem mondaná meg, ki szuge­rálta magába ezt a hiedelmet ? Egy csöppet elbámult a szokatlan hangon. — De édes mester, hisz ennek nem kell többé gazdáját sem adni. A Gerbeaud­nál mindenki tudja, sőt én ma sajat sze­memmel láttam, hogy gratuláltak Salamon* nénak. — És mit mondott ő nagysága ? -— Kissé idegesen mosolygott, de ami­kor megmondták neki, hogy Tornallyayné, aki ott volt a legszigorrubban zártkörű el­jegyzésnél, elárult mindent, akkor elpirult. — Azt elhiszem — mormoltam ma­gamban s hangosan csak annyit mondtam : — Igen lekötelezne nagyságos asszo­nyom ba elhinné, amit mondok. Soha szó sem volt róla, hogy én eljegyezzem Sala­monné ő nagyságát és igy azon a bizonyos szigorúan zártkörű eljegyzésen nem is lehe­tett jelen senki. — De édes Torday, azt csak nem tagadhatja, hogy maga Tornallyayné szeme láítára megcsókolta Salamonnét. — Biztosítom róla, hogy Tornallyayné a legegyszerűbben hazudott. Szilassyné olyan arczot vágott, mint a párbajsegédek ünnepélyes kijelentéskor s azután a legkomolyabb ünnepélyességgel mondta : — Föltétlenül kötelességemnek isme­rem, hogy higyjek az ön szavában, kedves mester. Ez magyarra fordítva annyit jelent: — Most már szentül meg vagyok győ­ződve, hogy ugy hazudsz, mintha könyvből olvasnád. Másnap levelet kaptam Salamonnétól. Rövid volt, de impozáns. Megszólítással nem fárasztotta magát, csak ennyit irt: „Gonosz pletykát kolportálnak rólunk. Intézkedjék, hogy abbahagyják. Délután várom." Délután fölmentem hozzá. A szoba­leánya fogadott a legvidámabb mosolylyal. — A nagyságos asszony bocsánatot kéret, de sürgős ügyben el kellett mennie. Kéréti a nagyságos urat, keresse fel a Ger­beaud n ál. Kissé megzavarodtam. Micsoda sür­gősebb ügye lehet ennek az asszonynak, mint a saját jó hírneve? Törtem rajta a fejemet s hiába. Ugy belegabalyodtam ebbe a nagy problémába, hogy nekimentem szóra­kozottságomban egy hirdetőoszlopnak. Szinte döngött, amikor belevágtam a fejemet. Visszahőköltem egy pillanatra s riad­tan néztem a forgalmi akadályt. Nagy, vö­rös plakátum vigyorgott le reám : TAVASZI LÓVERSENYEK. Önkéntelenül elmosolyodtam. Persze, hogy ez az eszembe juthatott volna. Mert

Next

/
Thumbnails
Contents