Pápai Közlöny – XVII. évfolyam – 1907.

1907-09-22 / 38. szám

ONl KÖZÉRDEKÜ FÜGGETLEN HETILAP. — MEGJELENIK MINDEN VASARNAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám áru 30 fillér. ' LAPTULAJDONOS és KIADÓ: HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL A R M I könyvkereskedésében. Állomásunk kibővítése. Említést tettünk, hogy álomásunk kibővítése tárgyában a kereskedelmi miniszter rendelete, a közigazgatási bizottság utján, városunk polgármesteréhez megérkezett. A rendelet értelmében a vágányok szaporítását a miniszter nem látja szükségesnek, az állomási épület kibővítésének és átalakításának költségeire 172000 korona van előirányozva, mely összeget a miniszter az 1909 évi költségvetés keretébe óhajtja beállítani. A miniszteri rendeletet aktuálitásánál fogva egész terjedelmében a következőkben közöljük : „Pápa rendezett tanácsú város közönsége, tekintettel az ottani állomás emelkedő forgalmára a m. kir. államvasutak pápai állomásának kibővítését kérelmezte nálam. Felhívom a bizottságot szíveskedjék a kérelem tárgyában nevezett város közönségével az alábbiakat közölni. Pápa állomás raktári csonka vágányain a legnagyobb forgalmi időszakban naponként átlag 25 kocsi kerül kezelés alá az eddigelé előfor dult egy napra eső legnagyobb kocsimennyiség 49 kocsi volt. Az e célra szolgáló 421 m. használható vágányhossz pedig egyszerre 46 kocsi kezelését engedi meg. A 200 méter liosszu réparakodón az eddigelé kezelt napi maximum 13 kocsi volt, holott ezen egyidőben 23 kocsi kezelhető. Az állomáson lebonyolított napi összforgálom átlaga 133 kocsi, maximuma 198 kocsi. Ha vonatok részére az állomás négy vágánya egészen és állandóan szabadon bagyatik a fennmaradó 4 vágány és azok csonka vágányai 1474 m. használható hosszban 164 kocsinak mindenkor helyet biztosítanak. Ezek szerint tehát az állomás mai vágányhálózata a jelenlegi szükségletet kielégíti, minek folytán annak kibővítését nem találtam elrendelendönek. Az áruraktár kibővítésére vonatkozólag megjegyzem, hogy az áruknak nyílt pályán való ki- és berakása csak oly esetekben történt, a mikor j azt a felek saját érdekükből kifolyó| lag eszközölték. Mindazonáltal az áruraktárnak kibővítése elől nem kivánok elzárkózni, mert az áruk többször zsúfolva vannak benne és ez által a kezelés meg van nehezítve. A felvételi épület tényleg nem felel meg a mai igényeknek. Ez okból az áruktár és felvételi épület bővítésére vonatkozó terveket és költségvetést a m. kir. államvasutak igazgatóságánál elkészíttettem. Minthogy azonban a bővítési munkálatok 172000 koronára kirúgó költségeire d folyó évre rendelkezésemre álló hitelek keretén belül fedezettel nem rendelkezem, a szóban levő munkák vénrehajtása iránt a hitelviszonyok alakulásához képest, esetleg már a jövő évi programm terhére vagy teljes egészükben, vagy azoknak csak egy részére fogok intézkedni. IÁ K CZ A. A pletyka, Az ember sohasem mondjon határozottan valamit, mert az élet mindig ráczáfol az emberek igazságaira. Én is meg voltam győződve róla, hogy soha az életben nem beszélek többé Salamonnéval s három napig sem tartott az igazságom. Ugyanis tegnapelőtt váratlanul beállított a műtermembe Szilassyné. Az arczké péhez már nem kellett, hogy üljön, sőt a kép is. egypár meglehetősen harmadrendű staffaget leszámítva, készen volt s igy ugyancsak meg voltam lepetve, amikor megláttam. — Talán nem is örül, hogy ilyen váratlanul látogatom meg, kedves mester? — mondta szokatlanul vidáman a szőke árnyalatú hölgy. — Tudja mindig örülök, ha látom. — Azt hiszem, maga most egyáltalán mindig jókedvű. — Lehet, miután nincsen reá éppen semmi okom. — No, no, csak ne fariezuskodjék. Tudtommal a vőlegények a boldog halandók közül valók, — Remélem nem fog gratulálni a vőlegénységembez, s remélem, hogy nem Salamonnét gondolja a menyasszonyomnak. — Bocsásson meg, ha még nem nyilvános a dolog, én ugy hittem. — Es nem mondaná meg, ki szugerálta magába ezt a hiedelmet ? Egy csöppet elbámult a szokatlan hangon. — De édes mester, hisz ennek nem kell többé gazdáját sem adni. A Gerbeaudnál mindenki tudja, sőt én ma sajat szememmel láttam, hogy gratuláltak Salamon* nénak. — És mit mondott ő nagysága ? -— Kissé idegesen mosolygott, de amikor megmondták neki, hogy Tornallyayné, aki ott volt a legszigorrubban zártkörű eljegyzésnél, elárult mindent, akkor elpirult. — Azt elhiszem — mormoltam magamban s hangosan csak annyit mondtam : — Igen lekötelezne nagyságos asszonyom ba elhinné, amit mondok. Soha szó sem volt róla, hogy én eljegyezzem Salamonné ő nagyságát és igy azon a bizonyos szigorúan zártkörű eljegyzésen nem is lehetett jelen senki. — De édes Torday, azt csak nem tagadhatja, hogy maga Tornallyayné szeme láítára megcsókolta Salamonnét. — Biztosítom róla, hogy Tornallyayné a legegyszerűbben hazudott. Szilassyné olyan arczot vágott, mint a párbajsegédek ünnepélyes kijelentéskor s azután a legkomolyabb ünnepélyességgel mondta : — Föltétlenül kötelességemnek ismerem, hogy higyjek az ön szavában, kedves mester. Ez magyarra fordítva annyit jelent: — Most már szentül meg vagyok győződve, hogy ugy hazudsz, mintha könyvből olvasnád. Másnap levelet kaptam Salamonnétól. Rövid volt, de impozáns. Megszólítással nem fárasztotta magát, csak ennyit irt: „Gonosz pletykát kolportálnak rólunk. Intézkedjék, hogy abbahagyják. Délután várom." Délután fölmentem hozzá. A szobaleánya fogadott a legvidámabb mosolylyal. — A nagyságos asszony bocsánatot kéret, de sürgős ügyben el kellett mennie. Kéréti a nagyságos urat, keresse fel a Gerbeaud n ál. Kissé megzavarodtam. Micsoda sürgősebb ügye lehet ennek az asszonynak, mint a saját jó hírneve? Törtem rajta a fejemet s hiába. Ugy belegabalyodtam ebbe a nagy problémába, hogy nekimentem szórakozottságomban egy hirdetőoszlopnak. Szinte döngött, amikor belevágtam a fejemet. Visszahőköltem egy pillanatra s riadtan néztem a forgalmi akadályt. Nagy, vörös plakátum vigyorgott le reám : TAVASZI LÓVERSENYEK. Önkéntelenül elmosolyodtam. Persze, hogy ez az eszembe juthatott volna. Mert