Pápai Közlöny – XVII. évfolyam – 1907.

1907-09-08 / 36. szám

nria védelmében ugyanazon harcok folynak mindenfelé s a jövendő államosítás csalfa boldogsága másképen kellően meg sem világitható, mintha a rendezett tanácsú városok egész sora bele nem kerül a gondolkodó fő perspektívájába. Ezek figyelembevételével valóságos kényszerként áll előttünk a rendezett tanácsú városok szövetségének szüksége. Az egyesülés minden téren ha talmas teremtő erőt produkál. S hol van leginkább szükség arra, hogy teremtő erő jusson érvényre, ha nem a rendezett tanácsú városok küzködő életében ? Százhét városa az országnak egy cél szolgálatában egyesülve csodás eredményeket érhetne el. Nem tudjuk, hogy van tervbe véve az egyesülés keresztülvitele, de bárminő módon egyesüljenek is az egyes városok kiküldöttei, bárminő szervek utján legyen is a kapcsolat létesítve, az egyöntetű cselekvés erőt és sikert jelent. A városok összekötő szervei helyes irányelvek által vezetve uj koiszakot teremtenének a magyar városok életében. Renyhe kísérletezések, helytelen cselekvésekörökre törülve lennének a küzködések teréről s a különböző városok képviselő testületeinek tapasztalatai a polgárok milliói számára értékesülhetnének. Közös munkálkodás közös terrénumot teremt. Egyöntetűvé tehető a cél, egyöntetűvé a módozat, az eljárások egyenlő tétele pedig egyenlővé teszi a sikert, melyet a helyes cél már önmagában képvisel. S főleg az egyesülés megvalósítása hatalmas erőt jelentene, mely minden téren föl vehetné a harcot, a tömörülés tudata a felsőbb hatóságokat, komoly munkára serkentené, a kérelmek, felterjesztések és rendelkezések nem találnának süket fülekre s a városok sínylődő bajaira nem felelhetnék a kormányelnökök és szakminiszterek azt a sztereotip választ, mely „a körülményekhez képest" örök formulájában jut érvényre. Z.-Egerszeg polgármestere a város képviselő-testületéhez határozata ként körlevelet intézett az összes rendezett tanácsú városokhoz a közös akció érdekébeu. A mi városunknak, melynek adminisztrálása nagyon sok tekintetben maradiságra vall, könyörgő kézzel kell kapnia e reményteljes tervenA rendezett tanácsú városok polgármestereinek nagygyűlésén városunkat Mészáros Károly fogja képviselni, kinek alkalma lesz ezen gyülésu, a képviselőtestületünk legutóbbi közgyűlésen elhangzott kívánalmakat ezen gyűlésen tolmácsolni. Örömmel üdvözöljük itt a városok szövetségének eszméjét. Ha erős akarattal vitetik keresztül e tervfelvirrad a rendezett tanácsú városok napja s az egyesült erő imponáló tüzében a polgárok eddigi józan óhajtásait valóra váltja az erőteljes törekvés. A közönség köréböl. — Miért drága piacunk ? — Városunk lakossága régen panaszkodik a piae drágasága miatt, de a mint a tapasztalat igazolja mindeddig semminemű intézkedés nem tétetett ennek megszűntére. Még a régi időben mellűket verégették és büszkék voltak a pápaiak arra nézve, hogy a Dunántulban a legolcsóbb piacuk volt s mit tapasztalunk most ? Folyton azt halljuk panaszolni, hogy drága, hallatlan drága a piac 1 A panaszt elösmerjük alaposnak, igaznak s viszont panaszkodunk, de tenni, még sem teszünk ez ügyben, mondhatni mindnyájunkra nézve egyik legfontosabb közös ügyben semmit, pedig elmondhatjuk, hogy kevés, nagyon kevés kivétellel a piacról élünk. Csak vegyünk magunknak egy kis fáradtságot s ugy pénteki napokon — mikor hetivásáraink vannak — sétáljunk ki városunkba vezető utak azon kívül eső részére : mit látunk ? Egy sereg kofát, kik már a városon kivül elfogják a vásárra igyekező vidékieket. Megveszik tőlük a tojást, aprómarhát stb. jő olcsón s ők állanak ki vele a piacra, eladják nekünk kétszeres, háromszoros árért, kit hogy tudnak befonni, De vájjon az ő hibájuk-e ez, ők-e ennek az okai ? Ha jól meggondoljuk a dolgot: nem ! Ez a mi hibánk, saját magunk vagyunk az gom — dohogta most már kissé szeretetreméltóan, — azt hiszem, álmodom. — Nem tartom teljesen kizártnak, kegyelmes uram — mondta Anna — bár az is lehet, hogy csakugyan élni méltóztatik újra. — Most csakugyan ugy érzem, élek, újra! — sóhajtotta az Öreg kegyelmes — csaknem bizonyos, hogy élek, mert mintha valamim nagyon fájna. A régi szivem helye. Ez a csodaszőke haj, ezek a nefelejls kék szemek, ez a szivbe csengő hang . . . — Kegyelmes uram bókol. Nem illet meg ilyen kedvesség egy senki leányát. — Egy senki leányát ! — rebegte az öreg kegyelmes s ugy érezte, égető tüz gyúlt ki a szemei helyén. — Jöjj István — dörmögte — kisérj haza. Le akarok feküdni. — A mi nyoszolyánk puha és meleg, pihenjen nálunk a kegyelmes ur — kérlelte az öreg kegyeimest Anna. — Meister Nacza — hörögte az országbíró s megragadta István karját. Jöjj •— jöjjünk innen — és vonszolta magával. A hűvös éjszaka jót tett az öregnek, rf. dérharmat odahullott a szemüregeibe s attól megenyhült az a gyötrő, égető érzés, amely majd megőrjítette s a kegyelmes csontábrázatán mintha könnyek peregtek volna végig. — Meister Anna — sóhajtotta — a kovácsmester csodaszép Naczája. Lehorgaszt.otta a fejét s a nagy arany mentekötő, amikor odaütődött csont-állához, olyan különösen koppant. — Aztán nem tudom mi lett belőle. Elkódorgott hazulról — elment a faluból is — nyoma veszett. Én meg elfelejtkeztem róla. Néha részegségemben eszembe jutott, mi lett belőle, meg mi lett abból — akiről sohasem tudtam azt sem, lett-e? Most — most már tudom. Szótlanul ment egy darabig s hirtelen megállott s odafordult Istvánhoz*: — Mondd, biztosan tudod, hogy én már meghaltam ? — Hároraszázhatvannyolcz évvel ezelőtt. Elképzelhetetlen. Hogyan tudtam meghalni . . . hogyan tudtam meghalni nyugodt lelkiismerettel . . . Mert elaludtam, mint a becsületes gyermekek . . . — Hároraszázhatvannyolcz évig tudtam aludni, — mormolta tovább a kegyelmes, — háromszázhatvannáolcz évig nyugodtan, mozdulatlanul, én a leghitványabb ga . . . — István ! mordult rá Alajthy Istvánra. — Ezt parancsolom, vedd el. Tejbe, mézbe füröszd. Ha rá megy is az Alajthy-vagyon, oda se neki. Én parancsolom, az országbíró. Kiegyenesedett az alakja egy pillanatra, azután megint összeroskadt. — Es szeresd. Nagyon szeresd. Es tedd boldoggá. Rászolgált a boldogságra. Én mondom. Csupa sziv, csupa jóság, csupa egyszerűség . . . Ó Meister Nacza! Az öreg kegyelmes összecsuklott. Istvánnak meg kellett ragadnia, hogy el ne essék. —• Nincs már messze a kripta, — sóhajtott az öreg kegyelmes, —• elhurczolhatsz addig, hisz már nem vagyok nehéz, már megkönnyebbültem. A kriptaajtóban elcsúszott. — Tégy koporsómra egy táblát. Ez álljon rajta csak : A gazember. — De . . . — Igy rendelem. És ha le akarsz kötelezni, irtasd ki a kriptából a patkányokat. Ki nem állhatom ezeket a komisz, közönsédes férseket. hogy egészségünket megóvjuk, mert csakis a termi sxetes szénsavas ásványvíz erre a legbiztosabb óvszer. A mohai Agnes-forríls, nvnt természetes forrást, ha gyomor , bél- és légcsőhuriittól szabadulni akarunk. forrást, ha a vesebajt gyógyítani akarjuk, forrást, ha étvágyhiány és emésztési zavar áll be. forrást, ha májbajoktól és sárgaságtól szabadulni akarunk: MIT IGYUNK ? '9V«nk mohai Igyunk mohai Igyunk mohai Igyunk mohai fzénsovclus ásványvíz, föltétlenül ti szí a, kellemes és olcsó savanyúvíz ; dus szénsavtartalmánál fogva nemcsak biztos óvszer fertőző elemek ellen, hanem a benne foglalt gyógysóknál fogva kitűnő szere a legkülönfélébb gyomor-, légcső- és húgyszervi betegségeknek. 26 év Óta bebizonyosodott, hogy mfg ragályos betegségek öl is, mint typhus, cholera, megkíméltettek azok, a kik közönséges ivóvíz helyett a baktériummentes mohui Agnes-vizzel éltek. Legjelesebb orvosi szaktekintélyek által ajánlva. Szánies alismerő nyilatkozat a forrás ismertető füzetében olvasható. Háztartások számára másféllkeresnél valamivel nagyobb üvegekben minden kétes értékű mesterségesen szénsavval telitett víznél, sőt a szódavíznél is olcsóbb; hogy az Agnes-forrás 9/rl1 i- hnt*t/Í7 f vizét a legszegényebb ember is könnyen megszerezhesse, nagyobb vidéki városokban lerakatok szervezteltek, ugyanott a forrás leírásán ik is- IVvUVöll UIII VIL . imertelő füzete ingyen kapható. A forrás kezelőség. Kapható minden faszer,üzletben és elsőrangú ven Uglöbju. Fóra'Uáf : O^ZVítltl J'AttOü uraítl IMpiíu. (alj