Pápai Közlöny – XVII. évfolyam – 1907.

1907-08-11 / 32. szám

elhelyezésére szolgáló házak számára sincsen pénze. De a mai formájában tökéletesen erkölcstelen a lóverseny intézmény föntartására szánt olvasatom tízezrek. Az átirat még két más dolgot is előir : az osztálysorsjátékot és a kártyát. Az osztálysorsjáték ma radványa az eltörölt lottójátéknak, amely annak idején szintén sok ál dozatot szedett, leginkább a köznép soraiból. Semmi esetre sem volt tisztességes intézmény, hiszen éppen azért kellett minden hozadéka daczára is eltörlődni. Az osztálysorsjáték ennek az erkölcsrontó lutrinak egy szelídebb válfaja, amelynek a nevét bizonyára csak az említi örömmel, aki nyert rajta. „Ne játsz hunczut, nem vesztesz", mondja a magyar közmondás, amely egyébként azt is tartja, hogy senki sem eshet le a fáról, ha nem mászott fel a fára. >tt azonban tömegekről van szó és a tömegek erköicsi érzületének irányításánál, ténykedé sének helyes irányban való terelésénél az államnak elsősorban lentiének kötelességei. Ami pedig a kártyázást és annak a tulhaljtásait illeti, abban aligha tud hasznos segítőeszközöket nyújtani az állam. Az a társadalmi egyesületek kötelessége lenne, hogy falaik közül az emberek megfosztására irányuló, ennélfogva becstelen és tisztességtelen játékot kitiltsák. Tanfelügyelői jelentés. — Veszprém vármegye népoktatási állapota. — Veszprémvármegye népoktatási állapotának f. évi julius havi mozzanatairól a következőket jelentette : Rendes iskola és vizsgálati látogatásaim f. évi julius 2 és 3-án Pápán az izr. polgári iskola magán tanulói vizsgálataival értek véget, mely alkalommal 19 en vizsgáztak ; közülük hármat javító vizsgálatra utasítottunk. Julius hónapja ez idén is nagyon sokat foglalkoztatta a tanfelügyelőséget. Ugyanis julius 15, 16, 17, 18 és 19-én vettem ki a járások székhelyén az államsegélyes tanitók hivatali esküjét, 345-en voltak ; ezeket követi majd október hóban, — a midőn már minden tanitó helyén áll I s a rendes oktatás javában foly, a többi rendes tanitó és tanítónő, sőt a tanitó-szerzetesnőknek is hiv. állami eskütétele; az államsegélyes tanítók eskütételére ugyanis 3 havi, a többiére pedig 1 évi határidő van kitűzve. A Hárságyon felállítandó áll. iskolára nézve is leérkezett a vallás és közokt. m. kir. minisztérium intézménye; ugyanis azt határozta, hogy figyelemmel — úgymond a két puszta tanköteleseinek csekély (?!) száraára, nem hajlandó a két pusztán különkülön állami iskolákat létesíteni, hanem hajlandó inkább a két puszta tankötelesei réj szére alkalmas központi helyen egy állami elemi népiskolát szervezni; jövő évben azonban az építkezésre mit sem engedélyezhet, különben igy is az iskola szervezését oly feltételekhez kötötte a kormány, hogy a helyi érdekeltség együttvéve bizto| sitsa az iskola elhelyezését, az épület jó ! karban tartását, évi tisztítását, tűzkár elleni biztosítását s az évi nyugdijalapjárulékokat, ellenkező esetben községi iskola felállítása iránt tétessenek meg a törvényes lépések. Egyelőre tehát még távol vagyunk az óhajtott eredménytől, már pedig közelebb voltunk a megoldáshoz a hársagyi felekezeti vagy községi iskolai terveinkkel, úgyszintén az Antalházai községi iskola elutasított tervével, melylyel segíthettünk volna a pénzeskuti községi iskola tultömöttségén, egyébiránt az utóbbi iskolának államosítása iránt indított felterjesztésünk még elintézésben nem részesült. Pápán az uj állami ovodának egyelőre legalább bérhelyiségben való megújításán i már erősen dolgozunk, már csak a butorzati és taneszköz felszerelés vail hátra, az óvónő kinevezése folyamatban van. Egész csomó végrehajtási utasítás, szabályzat és két uj törvény érkezett a vallás és közoktatásügyi minisztériumtól, mely utasítások és törvények sok vonatkozó előbbi utasítást és törvényszakaszokat hatályon ki| vül helyezvén, beható tanulmányozásra indított s uj körrendeletek és intézkedések megtételét tette szükségessé. Ezek az uj törvények és utasítások a következők: 1. Az állami elemi népiskolai tanitóés tanitónőképző-intézetek köztartási ügyei vezetésének, számadásai szerkesztésének s a nevelő és nevelőnők rendtartásának háziszabályzata. 2. Az iskolába a tanévi szorgalom idő kezdetén be nem iratkozott tankötelesek összeírása, a tankötelezettség teljesítésének ellenőrzése és az iskolába be nem iratkozott tankötelesekről szerkesztendő kimutatások tárgyában. 3. Az állami elemi népiskolai gondnokságok megalkotása, alakulása és szervezete. 4. A nem állami elemi népiskolák jogviszonyairól és a polgári községi és hitközségi néptanitók járandóságairól szóló tör* I vénycikk végrehajtása tárgyában kiadott utasítás. 5. Az 1907. évi XXVI. t.-c. az áll. el. népiskolai tanitók illetményeinek szabályozásáról és az áll. elemi népiskolák helyi felügyeletéről. 6. Az 1907. évi XXVII. t.-c. a nem j áll. el. népiskolák jogviszonyairól és a közj ségi es hitfelekezeti néptanitók járandóságairól. 7. A gyógypaedagógiai oktatásügy tájékoztatója, nevezetesen a siket-némák, vakok és gyengeelméjüek oktatása tárgyában. Mindezek alapján eddigelé a következő intézkedések történtek : A pápai állami tanítóképzőhöz köztartási vezetőnek megbízatott Gonda Ferencz megbízott tanár, a kijelölt két nevelő azonban névszerint Török József és Zepemág Jenő nem jelentkezett. Az uj tanköteles Összeírásra vonatkozó — Ó, szeretsz tehát? — Ugy van, Pál, én szeretem. Ezzel az ügy kellőképpen a legszebben s a legmegnyugtatóbban lett volna elintézve, ha véletlenül a sors iróniája révén nem Müller Antalné lett volna Anna, ugyanaz az Anna aki föláldozta egyetlen szerelmét Pál jövőjeért. Igaz ugyan, hogy Pál ós Anna titkos szerelméről annak idején nem tudott senki s igy holmi nyilvános botrányfélétől nem kellett tartaniok, de hát a szivcsak sziv marad s a vér — nem váük vizzé. Veszedelem sem igen fenyegetett a közel jövőben, mert Annáék Kassán laktak Pálék pedig a fővárosban, de hiába, az a vészes felhő ott koválygott, ott fenyegetett a fejük fölött. Mind a ketten érezték, hogy előbb vagy utóbb, a katasztrófa kikerülhetetlen s mert tényleg ugy van, hogy a katasztrófákat senki sem kerülheti ki, Annáékat áthelyezték Budapestre s Müller Antal és Komáromy Pálné görcsösen ragaszkodtak hozzá, hogy egy házban lakjék a két rokon család. Elárulni a multat nem szabadott, a két régi szerelmes tehát nem ellenkezett s egy födél alá kerültek. Kinos, veszedelmes, gyötrelmes napok virradtak Pál és Annára. Kerülniök kellett egymást, noha mindig együtt kellett lenniök. Vágytak egy perczig legalább egyedül maradni s nem volt szabad megkoczkáztatniok. Nem hiába vagyon megírva: két elszakadt sziv könnyen összefor, de érezték is mind a ketten, nem tudnának egymás szemébe nézni anélkül, hogy egymás szivére ne boruljanak. Betegei voltak már ennek a kegyetlen epekedésnek s végre is Pál elhatározta, véget vet a tűrhetetlen helyzetnek. Fölment Annához, amikor tudta, hogy egyedül találja. Az asszony halálosan megdöbbent, amikor meglátta a feldúlt arczu férfiút s szó nélkül mutatott helyet. Pál tagadóan rázta a fejét s odaállott í a karosszékbe roskadt asszony elé : — Tovább igy nem mehet, Anna. — Nem mehet, — visszhangozta halkan az asszony. — Az élet gyötrelem és kínszenvedés. Közel járok hozzá, hogy megőrüljek, Anna, — • kiáltotta csaknem kétségbeesetten — mi még mindig szeretjük egymást. Az asszony csak megtörten bólintott igent. — Mit tegyünk ? — tördelte kétségbeeseten a férfi. — Nem tudom, — nyögte megsemmisülten az,asszony. — Ó szerelem ! — kiáltotta Pál s önkénytelenül kicsordult szeméből a köny. — A mi végzetünk igen kegyetlen, — sóhajtotta az asszony. Pedig változtatnunk rajta nem lehet. — Nem lehet — csengett tompán, lemondóan az asszony hangja, mint valamely kísérteties visszhang. — Nekem szeretnem kell a feleségemet, szerefnein kell ! — csuklotta kétsegbeesen Pál. — És én nekem hűnek kell maradnom az uramhoz — zokogta az asszony. — És a szivünk szétmorzsolódik e kö• zött a két kegyetlen malomkő között. Az asszony csak sirva bólongatott. Azután csönd lett. Nem tudtak szólani egy szót sem hosszú ideig. Végre is az asszony szólalt meg. — Te vagy a férfi, neked erősnek kell lenned. — Igazad van — tördelte Pál — nekem erősnek kell lennem. — És én tudom, te erős leszel. — Erős leszek ! Az asszony megszorította a férfi kezét. — Mindig becsülni foglak férfiasságodért. — És én tisztellek, mint a női hűség • mintaképét. Ismét csend lett. A férfi halántékát dörzsölgette s végre tompán, kétségbeesetten ennyit mondott : — 0 mit veszítettem benned. — Csak most tudom, mit áldoztam eretted, — suttogta az asszony •— de be! csüllek. — Es én sohasem szűnöm meg téged I magasztalni. Megszorították egymás kezét. — 0, mint medkönnyebbült a lelkem, — sóhajtotta Pál. — És az én szivem meg fog most j már nyugodni, hisz nem veszítettelek el téged

v Es tiz év múlva lőn Anna kilóinak : száma nyolczvanhárom és Pálé kilenczvenhat. És holtukig meg voltak győződve, hogy I ők tulajdonképpen boldogtalan szerelmesek és mártírjai valának a becsületnek. A föld ellenben könnyen borult reájuk.