Pápai Közlöny – XVII. évfolyam – 1907.

1907-08-04 / 31. szám

XVII. ó-v-fol'jram3?árpa

3 1907. aTag"u.szt-a.s 4. Sl. sziáxn0 \ Y KÖZÉRDEK Ü FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP ELÖFIZETESI ARAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. Nem tágítunk ! Innen-onnan öt esztendeje lesz, hogy komolyan kezdett városunk ve zetősége gondolkodni egyik igen fontos s emellett nem csekély jövödelmet biztosító intézmény megvalósításáról : a modern közvágóhidról. Szándékosan tettük hozzá a kiilomben pleonasmusnak látszó „epitheton ornansM, mert azon a nézeten vagyunk, hogy vagy minden tekintetben kiváló és praktikus uj vágóhíd legyen a modern technika vívmányaival felszerelve, vagy semilyen. De közvágóhidunk minden körülmények között legyen. Ezt megkívánja a köztisztaság és közegészség, melyre különben agilis vezetőségünk ugy látszik vajmi keveset ad Mintha nem is látná a városunk ban évente leölt 7000 drb. sertés vérét és egyébb hulladék szennyeit az utcákon végigfolyni, melyek rothadva, terjesztik a bűzt és megfertőzik a levegőt. A köztisztaság és közegész om o^ TAKCZA. Megváltás. Nyúlánk, fiatal leány állott az ablaknál és merően bámult ki az őszi ködben uszó térre, hol most gyújtogatták lel a gázlámpákat. A közeli toronyban ötöt ütött az óra, mire hirtelen visszafordult és különös tekintett vetett a társára, aki kényelmes pongyolában ült a hintaszékben és czigarettázott. Kissé elvirult szépség volt már ; kövéres az alakja, az arcza tulpiros. Divatos frizurája jótékonyan födte el homlokát, melynek simaságát bizony már néhány indiszkrét redő zavarta meg. De a szeme gyönyörű volt és a kezei festő ecsetére méltók: vakítóan fehér, formás, nem dologra termett kezek. Mikor a leány feléje fordult, eldobta czigarettáját, egy darabig belebámult a cserépkályhában lobogó tűzbe, aztán látszólag közönyösen vetette oda a kérdést: nem öltözködnél ? itt az ideje. — Nem, — felelt az édes hangon. — Ma egyáltalában nem is fogok veletek vacsorázni. — Mi a manó ? Hát ez már micsoda bogár megint ? — Nem bogár. Egyszerűen nem jövök ki közétek, most nem,akarok. Sem ma, sem holnap, soha többé. És . . . LAPTULAJDONOS es KiADü : POLLÍLTSEH: FFAIÍ*Y«S. HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. sógttgy terén valóságos strucc politikát iizünk. Nem akarjuk meglátni, hogy mennyire elvagyunk maradva még a nálunknál sokkal kisebb városoktól is. E két óriási hiány — mindegyike egyszerre -— csökkenni fog a közvágóhíd létesítésével. S hozzá tesszük, hogy a legújabb ajánlat (Ganz és Tsa) szerint tetemes (9 — 10.000 korona) jövedelemre bizton számithatunk (a saját vágási statisztikánkat véve a'apul), a mit a vágások és jéggyár valamint a hűtőkamrák együttesen adnak ugy, hogy abból bátran, minden megerőltetés nélkül végezhetjük a csatornázást, mely mar életkérdéssé vált reánk nézve. Tehát egy csapásra két legyet üthetüuk. Rendezzük a köztisztasági mint közegészségügyi baj ai n k at. Lehet, hogy ez érdemben rekriminációkba bocsájtkozunk, de ezt a jó ügy érdekében tesszük, mert meg vagyunk győződve, hogy a közvágóhíd létesítése városunk haladását és jövedelmi forrását jelenti. Hogy mily fontos ezen közvágóhíd felállítása azt hisszük felesleges újból bizonyítanunk. Városunk képviselőtestülete is belátta ezen intézmény fontosságát és már hónapokkal ezelőtt elhatározta a közvágóhíd létesítését és utasította a városi taná' csot a tervek és költségvetés elkészítésére. Tudtunkkal ezen tervek és költségvetések már elkészültek és most már nincs más hátra, mint ezen terveket és költségvetéseket a közgyűlés elé terjeszteni. Hozzá kell már végre valahára komolyan és érdemlegesen fogni ezen | égetően szükséges intézmény létesítéséhez. Mi már több izben felszólaltunk ez ügyben, sürgettük ezen közintézmény létesítését már azon fontos szempontból, mert ezen közvágóhíd létesítésével közjevedelmünk tetemes szaporítása van biztosítva. Ismét felszólaluuk ezen kérdésben, mert megérett a dolog és nincs értelme a halogatásnak, annyival is inkább, mivel ezen intézmény felálli— És? Nos, miért akadtál, el, miért, nem folytatod tovább ? — Azt akarom még mondani, — folytatta a leány most már sokkal csendesebb hangon, melyből csak annál inkább kiérzett a lelkében duló indulat kavargása, — hogy végképpen elhagyom a házadat. Torkig vagyok már azzal, amit itt nap-nap után látok. — És mit látsz ? villantak meg az asszony szemei. A hangja vágott, mint a beretva és egész teste, amint előre hajolna, kissé felemelkedett, emlékeztetett n macskára, mikor ráugrani készül arra, aki öt ingerli, hogy éles karmaival végig szántsa az arczát. — Mit látsz? — kérdezte újból. — Egynéhány fiatalembernek kosztot adok, annyi az egész. Rá vagyok utalva, mert minden támasz nélkül állok a világban. Ezeren és ezeren teszik ugyanazt, anélkül, hogy valaki megütköznék rajta. A leány elfordult tőle. Újra kibámult az utczára, ahonnan a nagy csendességben munkábjl hazatérő emberek kopogó léptei hangzottak fel hozzájuk. Nem szólt. Nem tartotta érdemesnek erre az ideges, szinte sikoltó hangon előadott védbeszédre felelni. Majd később —• gondolta. — Ha a háziaszszony nem siet az öltözködéssel, miért siessen ő a mondanivalóval? Ráérnek még. A kosztosok csak későbben jönnek. És mikor azokra az emberekre gondolt, akik itt naponta megjelenni szoktak, mikor eszébe jutott, hogy rohannak fel a lépcsőn, minden minden kímélet nélkül hangosan kaczagva, tréfálkozva, vállain ösztönszerűleg összevonta a hárász kendőt, mert egész testében didergett. Egyszerre megjelent előtte egy uj alak, aki csak néhány nap óta jár hozzájuk. Egészen fiatal gyerek még. Szép, szabályos arcza, mintha hamvas volna, a magas homlokán mintha még látszanék az édesanyai csók nyoma. De a két szeme már lángol valami belső tűztől és vágyakozó az ajaka. Már innék a gyönyörűségek kelyhéből. Már tudni szeretné, hogy : mi az asszony ? Nem ! Ezt a fiút nem engedi. Küldi vissza az anyjához, testvéreihez. Ír nekik, hogy vigyázzanak rá jobban az Istenért. Hogy hagyhatnak egy ilyen fiatal, tapasztalatlan gyereket magára ebben a nagy, bűnös városban. Vigyék haza a falujokba. Ne tanitasI sák, ne csináljanak urat belőle. Művelje otthon a kicsi gazdaságát. Házasítsák meg. ! Vegyen el fiatal, egyszerű, ártatlan leányt. 1 Ez való neki. De nem itt elromlani, elzülleni, koldussá lenni. Igen, ezt mind megmondja neki, mielőtt végképpen elmegy innen ő is . . . Az asszony figyelt és várt. Annyit már tudott, hogy itt van valami készülőben, forralnak elle valamit. Hogy ez a törékeny ! semmi lágy, akit ö emelt ki a legnagyobb nyomorúságból, akit idehozott az iszákos