Pápai Közlöny – XVII. évfolyam – 1907.
1907-07-28 / 30. szám
IXI'VIX- évfolyam. :Párp£t 3 1007_ j iiiius 28. SO. Szánn. iZLÍIMY KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. — MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed évre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ: HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és N 0 B E L ÁRMIN könyvkereskedésében. Kerékkötők. Minden tárgyilagosan gondolkodó pápai polgár tapasztalhatta az utolsó tiz évben, hogy valahányszor egyegy lépéssel előre akar városunk töltetni az anyagi gondtól tele rögös utján, mindannyiszor felbukkannak egyes furcsán gondolkodó, szíiklátkörü, de még inkább szűkkeblű u. n. „nagy svlylyal biró" vezetők, kik az emiitett tulajdonságaiknál fogva min denféle elképzelhető és elképzelhetetlen akadályokat szeretnek gördíteni egy rendkívül fontos közgazdasági tevékenységünk keresztül vitele elé. Szóval ők városunk szépen indult haladó szekerének valóságos kerékkötői. Persze, hogy ezt a nagy közön ség előtt ugy tehessék meg, hogy rájuk ne ódium, hanem inkább a népszerűség nimbusza szálljon, ügyesen, de minden alapot nélkülöző népszerű szólamokkal érvelnek. Hogy sok az adó ; nemcsoda ha vándorbotot Kell a magyarnak kezébe venni, mikor mi magunk akarjuk erőnek erejével szaporítani az amúgy is nagy adósságunkat stb. stb. a már eléggé ismert s a mi fizetni nem szerető közönségünk fülének oly kedves frázisokat rángatnak elő a szótáraikból. Csak később, mikor győz a jobb belátás és akarva nem akarva élvezuiök kell nekik maguknak a haladás gyümölcsét és áldását, csak akkor hajlandók --— vagy esetleg még akkor sem — belátni, hogy az áldozat, melyet okos ügyért hozunk, sohasem elég nagy, mert mindig nagyobb a belőle fejlődött és ralik háramlott erkölcsi és anyagi haszon. Igy van ez most is egy a képviselőtestületi közgyűlés elé legközelebb kerülendő ügygyei, a város északi részében, mindkét vasút (celli és csornai) oldalon elterülő, gyári célokra egyenesen predestinált helyek megvételével. Mosfc mikor évek óta, fáradnak a kormányok a magyar gyáripar megteremtésén, mikor a városok semmiféle áldozattól nem riadnak vissza, hogy határukban munkástömegeket foglalkoztató gyárak létesüljenek, mikor nem üres jelszó, hanem komoly törekvés, hogy 1917-ig az országnak teljesen készen kell lenni az önálló vámterületnek lehetőleg minden gazdasági rázkódtatás nélküli megvalósítására, mondom most akad városunkuak egy — külömben igen érdemes — szakbizottsága : a pénzügyi bizottság, mely azt javasolja a képviselőtestületnek, hogy ne vegye meg a gyári célokra alkalmas telket, mert nem kellenek. Evvel kimondta a bizottság a mi ; véleményünk szerint, hogy ő nem akar Pápán több gyárat, nem kell j neki gazdasági fejlődés, nem akarja a hazai röghöz kötni a magyar munkást, ki itthon nem tud megélni, s ; a kit külföld megbecsül mint páratlant, s a kit — eltávozván körünkből — legtöbbször elvesztünk; kiTÁKCZA. ^o A máriahegyi remete, Mire nem képes az alföldi szél! Csöndes alkonyatkor elindul szépen, lágyan, óvatos gonddal simogatva a végtelen homokot s egész halkan, mintha altató dalt dúdolgatna a nyugvóra készülő természet nek. Fáradt sietséggel vonja be a letűnő nap utolsó sugarait s az esti árnyak meghozzák megrészségét, kedvét a szelid alföldi szélnek. Fütyülésbe kap, tánezra perdül s eszeveszett szilajsággal utánozza a kárpáti szakadékok viharát. A pusztai csendéletnél egy -kettőre vége van. A forróságtól szinte pihegő homok nyugalmának is. Belekeveredik az őrületes tánezba s mire észreveszi sok és sok milliomod társával, már buezkává emelkedik. Alkotó kedvében van a szél. Fáradhatatlanul hordja össze a tehetetlen homokszemeket s mire reggel lesz és szárny törötten pihenőre hanyatlik, a róna közepén az apró homokdombok között ott áll büszkén a valóságos hegy. Odafönn, ahol még a szélnek is parancsolnak, jóváhagyják ezt az alkotó kontárságot. Virradatkor sötét felhők ütköznek össze s a leomló zápor szilárdra paskolja a magasbatörő homokot. Ez a zápor sok furcsa meglepetést hozott. Apró békákkal, fürge kis gyikocskákkal telt meg az egész határ. Úgy potyogtak le valósággal a levegőégből. De történt nagyobb csoda is. A sötét felhők, a pusztító vihar méhéből előkerült egy ember is. Különös, megbámulnivaló teremtés, de mégis ember. Kicsi, vézna csak a íeje hatalmas a sok bozontos szőrtől. Szakái, bajusz és a sörényes haj összeolvadt rajta. Ruházata is távol állott minden divattól. Ezer ránezba gyűrődött csizmája csaknem az övig ért. Látni ugyan nem lehetett, hogy ; v hol végződik, mert a bizonytalan szinü, bő lebernyeg egész a térdét verte. A derekán madzagkóczczal övezte szorosra. Ez pótolta a gombokat is. Föveget egyáltalán nem viselt. Akárcsak a kiveszett lápok rejtélyes ősembere. A diadalmas erővel kisütő nap eltüntette a felhők vándor csuszó-mászóit. De az emberrel nem birt, ez itt maradt. Sőt hozzálátott, mint az emberi természet parancsolja, a foglaláshoz is. Szépen birtokába vette a vihar alkotta homokhegyet. Beásta magát az északi oldalba, ahol terebélyes ákácz koronája védte a pusztai naptól. Telekkönyvi jogot szerezni nem járt a városi urak nyakára, nem is háborgata senki az uj honfoglalót. Pál János uram kinek egy kődobásra fehérlett a tanyája, fedezte föl a jövevényt. Megpróbálta emberségesen szóbaállani vele, hogy micsoda szerzet, merre a hazája, de seliogysem boldogult. Szorgos munkaidején nem is igen érnek rá a tanyaiak kíváncsiskodni. Elég \ :É3E1= Angol blouse zefirek, sima és hímzett ruhavásznak, franczia gyapjú delaínek, gyapjú félselyem kelmék a legnagyobb kivitelben kaphatók Bévész Tez^ő d.I^T-a^tdxno.lxázéwToa.Dn- HFdpa. HTő-io/tca,.
