Pápai Közlöny – XVII. évfolyam – 1907.

1907-07-14 / 28. szám

nagy kelendőségnek, mint a mi piacainkon. De sajnálatos jelenség az is, — s erre már egyébb alkalmakkor is nyomatékosan utaltunk, — hogy még mindig nem vesznek részt ipari vál- | lalkozásainkbau tökegazdag földbirtokosaink és a dúsgazdag főpapság, amely két osztály együtt működve, óriási összegeket helyezhetne el ipari vállalatukban a nélkül, hogy ez mezőgazdaságok hátrányára volna. Mert nyilvánvaló, hogy ezek az ipari vállalkozások első sorban a birtokukon termelt nyersanyag feldolgozását céloznák, a mi nemcsak a mainál sokkal belterhesebb mezőgazdasági es állattenyésztési üzemre indítaná a birtokosokat, hogy ezen a réven is | a jelenleginél sokkal nagyobb jöve delemre tehetnének szert. Aránylag csekély beruházással sikeiesen versenyezhetnének azokkal a külföldi gyárakkal, amelyek a magyar nyers anyagot megvásárolva és telepük helyére szá'litva, feldolgozva újra be viszik Magyarországba. Oly kézzelfoghatóan biztos jövedelem kínálkozik ezen a téren nagy birtokosainknak, hogy valósággal megdöbbentő, miért nem követik ebben a tekintetben a külföldi nagybirtokosok módszerét, akik a legnagyobb iparvállalatoknak is tulajdono- j sai és ezekből óriási jövedelmeket húznak, nem is szólva arról, hogy birtokaik forgalmi értékét is arány j talanul növelnék. De nem a szóban levő egyének magángazdasága érdekel beunünket, hanem a nemzeti vagyon szaporodásának fokozása és az ez által mielőbb elérhető gazdasági függetlenség. Ha a nevezettek egyéni vagyonaikat nem tekintik munka és vállalkozás által még ezután is szaporitandóknak, ezen avult felfogást illetőleg kell, hogy ki zárólag önmagukkal legyenek tisztába. Körül kell csak tekintenünk városunkban. Legvagyonosabb polgártársaink vagyonukat saját céljaikra kamatoztatják pénzintézeteknél, ahelyett, hogy százaknak adnának belőle munkát, megélhetést helyes iparvállalatokba való befektetéssel, ami egyúttal a csekély, sőt mondhatni silány kamatok helyett nekik maguknak is aránytalanul nagyobb kamatozást biztosítana. Semminemű vállalatot kezdeményezni nem mernek, vagy csak nagyon ritka esetben és ilyenkor is egy-egy pénzintézetnek, vagy a városnak támogatását óhajtják nagy mértékben biztositékképpen megnyerni. A nemzettel szemben kötelessé gét igy egyetlen tőkepénzes sem teljesíti ugy, amint azt tőle a társadalom, a haza megkövetelné. Jubiláris táncmulatság. — 1907. julius 6. — A pápai vendéglősök, kávésok, mészárosok, hentesek és pincérek betcgsegélyző és temetkezési egylete a hajdani mészároscéh templomi zászlajának 50 ik évfordulója alkalmából betegsegélyző egyesülete javára az Uri-Kaszinó kertihelyiségében, mult szombaton tombola, világposta, confetti és szerpentin csatával egybekötött táncmulatsága fényes anyagi sikert aratott. Azért mondjuk, hogy anyagi sikert, mert erkölcsi siker tekintetében a mulatság csak éjfélig mondható annak, mórt éjfélkor viharos eső zavarta meg a tancospárokat és a táncot éjfél után nem lehetett folytatni. Esti nyolc óra után kezdett gyülekezni a közönség és kilenc órakor már zsúfolásig megtelt a Kaszinó kertihelyisége, mely gyönyörűen volt feldíszítve és pazarul megvilágitva és rögtön a tánchoz fogtak. Táncközben „Világposta", Confetti" és „Szerpentin" mulatatta és szórakoztatta a közönséget és a fiatal leányok egész gárdája kínálgatta ezenkívül a tombolajegyeket is, melyből igen sok fogyott el, mivel igen értékes nyeremények voltak közszemlére kitéve, melyek sorsolás alá kerültek. Szünóra előtt rendkívüli vidám hangulat uralkodott és a táncospárok fokozódott jókedvvel járták a táncot. Az első négyest 34 pár táncolta. Szünóra közben a közönség Fusz Sándor, a Kaszinó vendéglőse konyhájára szorult, kí ez alkalommal is bebizonyította, hogy Ízletes ételek és italok kiszolgálásában a jó himév méltán megilleti. Ugyancsak szünóra közben kezdetét vette a tombola, mely rendkívül kedélyes hangulatban folyt le és nagyban szórakoztatta a közönséget. A tombola főnyereményét, egy eleven bárányt Kellner Vilmosné nyerte meg. Érdekes, hogy ezen bárányt férje Kellner Vilmos, a mulatság főrendezője ajándékozta az egyletnek kisorsolásra. Tombola közben megeredtek az ég csatom;.i és ezzel a táncnak is vége volt, mert az eső majdnem hajnali 3 óráig tarMég feleségének is azt mondhatná: te mentél, te hagytál el engem, én becsű lettel teljesítettem kötelességemet, noha ál nok módon megcsalt apád. Gazdagnak adtak ki, pedig szegény vagy, egy fillér va gyonod sincs és én mégis megmutattam, hogy nem hagylak el. Igen, ha igy beszélhetne. De mit tegyen, hogy ez az együgyű asszonyka megértse, miválik mindkettőjük javára? Végre ugy hitte Bogárdy Lajos, hogy megtalálta a helyes utat. Csak egy pár szerelmes levél kell, női kéz irásí, amit az ember Íróasztalának nyitott fiókjában felejthet. Aztán ugy intézi az ember, hogy az asszonykának keresni kell ott valamit, ráakad a levelekre s nem volna asszony, ha el nem olvasná. A bonyodalom kész. Amilyen érzékeny szivü, első fölháborodásában rögtön elhagyja férjét s haza megy szüleihez. Nagyon csalódnék, ha nem igy történnék. Bogárdy Lajos biztosan számíthat arra, hogy a fiatal asszony nem fog pa- ; naszkodni, nem fogja szemére hányni hüt- i lenségét, szó nélkül távozik. De ha mégis j másképp történnék, Bogárdy arra is elké- > szült. Hidegen, büszkén fogja magát viselni a leghevesebb szemrehányásra, könyzáporra is. Nem mentegetőzik s a szakítás akkor is bekövetkezik. Később, ha már elváltak, ha Juliska újra férjhezment (az ilyen szerelmes természetű asszonyka bizonyosan férjhezmegy), akkor Bogárdy hivatkozhatik hűségére, ártatlanságára, azok a levelek nem is hozzá voltak intézve s Juliska elitélte őt puszta gyanúra. S mikor egy gavallér igy készíti elő másnak a boldogságát, lehet-e rossz néven venni, hogy egy kicsit magára is gondol ? Megszabadul ő is és ha másodszor meg talál házasodni, nem fog ilyen vak légy mód jára belerepülni a veszedelembe. Nem fogja elkápráztatni szemét a hamis gazdagság látszata. Bármily buzgón óhajtotta is azonban ezt az immár közeleső szabadulást, némi sajnálkozást azonban mégsem fojthatott el magában. Ez a Juliska áldott jó teremtés volt és nagyon kedves is tudott lenni. Kár, hogy az az ostoba apja elvesztette minden vagyonát. — Pá Juliska, pá, édes angyalom, — búcsúzott Bogárdy a feleségétől s gyöngédebben csókolta meg mint szokta. Csak egy napra megy falura, mondta. Holnapután itthon lesz. De tudta, vagy le| galább hitte, hogy holnapután már nem találja itt. — Tévedett. Holnapután is itt találja, de már csak halva. A Dunából húzták ki szegénykét csakhogy későn. Senki sem tudta, hogy miért ölte bele magát. Hiszen semmi különös oka nem volt rá, az urával jól éltek. Bizonyosan a szegénységet nem tudta elviselni, vélték az emberek. Gazdagsághoz, pompához volt szoktatva, hát nem akart ilyen szegényen élni, ahogy egy kishivatalnok felesége élhet. S még a pap is, aki a temetésen na; gyon szép gyászbeszédet mondott, intette a i szülőket, ne szoktassák gyermekeiket a káros fényűzéshez, mert Isten keze súlyosan nehezedhetik reájok. Gyermekeikre is, őreájok is. Bamba arczczal, könybeborult szemmel hallgatta az öreg Simkó. Ugy kell neki hogy csakugyan ő a hibás mindenért, hiszen a pap is azt mondja. S amint körülnézett, látta, hogy minden szem szigorú, lesújtó pillantással tekint reá, mig a gyászoló férjnek részvéttel szorongatják kezét: — Szegény Lajos 1 Szegény barátunk! S Bogárdy Lajos ugy vélte, hogy ő igazán sajnálatraméltó. Ő nem akart semmi rosszat. Ö nem vétkes. MIT IGYUNK ? hogy egészségünket megóvjuk, mert csakis a természetes szénsavas ásványvíz erre a legbiztosabb óvszer. SfStS. yotoi 4 szetes szénsavas- — J-fy i ™ Ilik? Kitűnő asztali, bor-és vizek királya: gyógyvíz, a gyomorégést rögtön megszünteti, páratlan étvágygerjesztő, használata áldás gyomorbajosoknak. KEDVELT BORVÍZ ! Olcsóbb a szódavíznél ! MINDENÜTT KAPHATÓ ! Főraktár : Oszwald János urnái Pápán.