Pápai Közlöny – XVII. évfolyam – 1907.

1907-06-30 / 26. szám

Azokat a czikkeket, melyeket itt helyben megkaphatnak, ne rendeljenek más városban sem. Lehet, ezen dolgok beszerzési árai magasabbak, mint más városban, de tartsuk szem előtt azt a sok anyagi megterheltetést, ami polgáraink vállaira nehezedik, ne felejtsük, hogy a város terheit csak ugy képesek a polgárok viselni, fedezni, ha van miből. Azokat a magasabb árakat, mint valószínű, nem kapzsiságból szabják a polgárok, hanem azért, mert a viszonyok, a megélhetés, az adózás stb. kényszeritik rá. S hogy ez a helyi ipar és keres kedelem minél könnyebben és terjeszt hető legyen, feltétlen szükséges az eddig hozott szabályrendeletek szigorú betartása, esetleg szigorítása. Mikor kereskedőink és iparosaink, a helybeli adófizetők létérdeke forog koczká.i, szüntessük be az ügynök-járást. Az alkalom és főleg ez az alkalom szüli azt, hogy egyesek a helyi érdekek mellőzésével vidékre, esetleg külföldre mennek. A szabályrendelet betartásával, szigorításával, az ellenőrzéssel gátat lehet vetni ennek az ügynök járásnak, kik polgáraink zsebéből, a helyi érdekeltek kárára, vidékre viszik a pénzt. Lenne ugyan egy másik mód, mely többé kevésbé ellensúlyozhatná a vidéki ügynökök működését és pedig, ha a helyi iparosok és kereskedők is mennének maguk vagy tartanának ügynököket, kik aztán lerázhatatlanul mennének mindenkinek nyakára munkáért. Ám a mi kereskedőink és iparosaink nem érnek arra rá, hogy maguk futkossanak üzletszerzés után, anyagi helyzetünk pedig nem engedi, hogy külön erre a czélra alkalmazottat tartsanak. A szabályrendelet szigorítása, kiterjesztése és betartása ma már múlhatatlanul szükséges; az ügynökök viselkedése már-már elviselhetetlen és a kisemberekre káros, sőt némelyeket egyenesen létfönntartásukban támodja meg. Az ügynökök káros munkáját a legfrappansabban a könyv- és képügynököknél tapasztalhatjuk. Csak a minap történt, hogy egy szegény te hetetlen asszony feje alól a párnát húzták ki, egy képügynök lelketlensége miatt. Értéktelen reprodukcziót adott el részletfizetésre a szegény asszonynak, ki ha akad munkája, napszámból tengeti életét. Az asszony a részleteket betartani nem tudta megperdült a dob és kevés holmija elve szett. Ez ellen tenni kell, nem szabad összetett kezekkel szemlélni az ügynökök üzérkedéseit. L NI. K. E, gyuiese. 1907. junius 23. Az 0. M. K. E. pápai fiókja mult vasárnap délután Krausz József N. ker. tanácsos elnöklete alatt évi rendes közgyü1 lését tartotta a Lloyd helyiségében. A közgyűlésen igen szép számban jelentek meg a tagok és a legnagyobb elismerésüket íejezték ki a vezetőség műkö! déseért. A közgyűlés lefolyásáról a következőkben számolunk be : Krausz József N. elnök üdvözli a megjelenteket az ülést megnyitja, a jkv vezetésére dr. Fehér Dezső titkárt, annak hitelesítésére Klein József és Wohlrab Gyula tagokat kéri fel. Ezután dr. Fehér Dezső olvasta íel titkári jelentését, melyet közérdekű voltá^ nál fogva egész terjedelmében a következőkben közöljük : Tisztelt közgyűlés 1 Három esztendeje annak, hogy a kereskedelmi érdekek védelmére a kereskedelemnek mint közgazdasági tényezőnek a többi közgazdasági tényezővel való egyenlősítése a kereskedelemre bénitólag ható irányzatok megszüntetése végett és azon célból, hogy előmozditassék a kereskedelem emelésére a törvényhozás és a társadalom tevékenysége, megalakult az Omke. Ezen országos egyesülésnek egyik láncszemét képezi a mi - kerületünk s igy midőn kerületünk mult évi működéséről beszámolunk, mog kell emlékeznünk a központ működéséről is. Meg kell emlékeznünk pedig azért, mert a dolog természetében rejlik, hogy a kereskedelmi érdekek tulajdonképeni védelme, a kereskedelmet érintő támadások visszaverése a kereskedelem jövőjének előmozdítása megteremtése, szóval a kereskedői osztályegyetemet érintő kérdések a központ által végeztetnek. Természetes, hogy nem lehet feladatunk a központ tevékenységének megrajzolása, itt csak arra akarunk rámutatni, hogy a központ foglalkozott a kereskedelmi életet érintő majdnem minden-kérdéssel és a kereskedelem életműködését hátráltató bajok leküzdésére, a kereskedelmi élet fejlesztésére alkalmas intézkedések megtételére törekedett. Különösen foglalkozott a szövetkezeti ügygy

ei> annak kinövései lenyesése érdekében sürgette a szövetkezeti törvény megalkotását, e tárgyban bő indokolással törvényjavaslatot dolgozott ki, foglalkozott a tiszteségtelen verseny kérdésével, felszólalt és javaslatot tett a keresk. forgalmat megbénító vasúti kocsik hiánya kérdésében, a vasúti menetrend dolgában ós egyáltalában nál és ő nagyságánál egyszerűen azt jelenti hogy összebeszéltek. — Tessék *? — Ugy-e ? Ugy-e erre nem volt elkészülve igen tisztelt Barna ur ? — Isten engem, erre nem ! — Még pedig azért nem, mert az ilyen magafajta ravaszkodók mindig abban a boldog képzelődésben élnek, hogy túljárnak mindenkinek az eszén. Pedig, amit maga bizonyára legelsőrendü, mesés ötletnek talál, a legrégibb sablon. Akinek a lelkiismerete tiszta, annak nincs szüksége arra, hogy „hangot" változtasson. — De édes fiam, hisz én azelőtt is mindig nagyságos asszonyoztam Zomborynét. — Igen, de akkor az volt a természetes, most pedig az volna, ha tovább is szőke démonoznád ő nagyságát. De persze. — — Ebbe meglehet őrülni. — Azt elhiszem, a leleplezés fáj! Meg tudnám mondani, hogyan történt az egész. Te persze — azon az estén — nem tudtál mértéket tartani. A szunyadó Don Jüan kitört belőled s eget kért. A szőke démon pedig, — aki igazán nem leliet hozzá szokva ezekhez az ostromokhoz — komolyan vette, amit te is komolynak szántál. Amikor azután találkoztatok, elhatároztátok, hogy minden ugy marad, mint azelőtt volt, mert végre is, Zombory gyanút foghat. Én, én az eszetekbe sem jutottam. Mert ki vagyok én ? Én egy liba vagyok, egy vak liba, aki sem nem lát, se nem hall. Csakhogy én nem vagyok egy vak liba s én keresztül láttam a szitán. — Hogy te nem lettél regényíró, örök kár I Hogy bonyolítanád, hogy összebonyolítanád a legigénytelenebb szálakat. Igazán kétségbeejtő, hová tévedezik a gondolatod. — Elhiszem, hogy neked ez kétségbeejtő. Ha azt hiszed azonban, hogy én nekem gyönyörűség, akkor csalódol. Mert, — ha nem is vagy rá érdemes — én szenvedek. Szenvedek, mintha a pokolba volnék. — Józanodj ki, és nem fogsz tovább szenvedni. , — Ezt ugy érted: hunyjak szemet's akkor, mert se nem. látok, se nem hallok, boldog leszek. Barna Andor a szoba sarkában állott s éppen azon gondolkozott, hogy az öklével szétzúzza a falat. — A csapdába került róka — diadalmaskodott az asszony. Andor sziszegett dühében. — Nincs semmi válaszod ? — ingerkedett tovább az asszony. — Nincs, — üvöltötte a férj. — Tudtam — mondta büszke fenhéjázással Bernáné. •— Es ezután, remélem, nem kívánod, hogy elmenjek Zomboyékhoz. — Nem ! Magam fogok elmenni s megmondom, hogy megőrültél. —- Magad fogsz elmenni? — szótagolta az asszony. — Magad 1 — mondta makacs dühösen. — És Zombory ? — Hagyj nekem békét. Végre is nem. — Igazán nem V — Mi az az igazán nem ? — Hát csak azt kérdem, igazán nem akarsz megalázni azzal, hogy a kedvesedhez vigyél. — Te — mondta csaknem reszketve a dühtől Barna — te egyszerűen a bolondok házába juttatsz. Légy megnyugodva, hogyha meg akarnálak csalni, csinosabb bűntársat keresnék magamnak. —• Becsületszavadra mondod ? Barna ugy üvöltött, mint a végitélet trombitája : — Becsületszavamra 1 — Hát te sem tartod csinos asszonynak azt a szőke dámát ? — Tartja az ördög : — No látod, hogy mégis csak nekem volt igazam. Barna Andor ugy érezi, meg kell fuladnia s a legszelídebb, behízelgő hangon mondja : — Persze, hogy neked volt igazad. — Egy kiállhatatlan vén perszóna. — Az. — No hála Istennek. Tudod, nagyon bántott volna, ha csinosnak láttad volna. Azt, ha nálam csinosabb asszonyoknak udvarolsz, fiatalabbaknak.nem bánom. Igazán nem vagyok féltékeny, de az nagyon boszszaritott volna, ha csakugyan csinosnak találod Zomborynét. Tudod, a te Ízlésed tulajdonképpen az en szépségemnek is fokmérője. Mit gondolsz, az uj rózsaszín creppe de chine ruhámat vegyem fel ? Meg fog pukkadni Janka ha meglát benne. — Föltétlenül. — Sietek, angyalom ! Tiz perez múlva mehetünk.