Pápai Közlöny – XVII. évfolyam – 1907.
1907-06-23 / 25. szám
ZXIVII. évfolyam. Pápa, 1907. jix:rL±-a_s 23. 25. szám. m KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS é, KIADÓ : HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és N 0 B E L ÁRMIN könyvkereskedésében. Hol késik ? A pápa'devecser-sümegi vasút érdekében. „Nem mind arany, a mi fénylik" tartja egy jó közmondásunk. S mi önkénytelen erre gondolunk, valahányszor a pápa—devecser—sümegi vasút létesitésére gondolunk, a melyet városunk megvalósitani óhajt. Meginditatott a nagy mozgalom s mi dacára ennek nem tudunk felhagyni a kétkedéssel, mégsem tudjuk mellőzni a kérdést: vájjon lesz-e belőle valmi ? Bizony-bizony nagyon jogos a kétkedés. Tekintsünk csak a múltba. Hisz annyi szép eszme halt ki, oly sok életre való terv dőlt dugába nálunk, hogy igazán lehetetlen egy-egy életre való eszmének megvalósítását mindjárt reménylenünk, vagv — mi több — azt már megvalósitottnak tartanunk. A létesítésre váró pápa devecserukki vasút ügye erős kezekben van, megbízható egyének látnak a tervezet kiviteléhez, ezt nem tagadhatjuk, de ki biztosit bennünket arról, hogy a fellobbanó t;üz, az általános lelkekesedés nem lesz megint pillanatnyi, nem lohad-e le, ki mondja meg, mit hoz a jövő ? Mert ha nem elég a rnult, ha nem elégítenek ki az elrettentő példák, akkor vegye figyelembe min denki azon akadályokat, melyekbe majd ütköznie kell, de különben figyelje meg Pápa lakosainak sajátsá gos jellemvonásait s rögtön tisztában lesz azzal, mennyiben helyes és jogos a kétkedés a félelem. Mert hisz Pápa lakosságát jellemzi a gyakran jelentkező, megmagyarázhatlan közönyösség. Képes lelkesülni, képes áldozni valamely célra, de csakhamar visszaesik előbbi álomszerű állapotába, a melyből később | csak nehezen ébreszthető fel. Aggasztóbb ennél egy másik, egy jóval szomorúbb körülmény, mely már annyi bajunknak'volt kútforrása. A társadalom szörnyszülötte az, s hogy nevén nevezzük a gyermeket, egyenetlenkedésnek mondjuk. — Ki tudja, nem ismétlődik-e az eset most, mikor ily fontos munka várja méltó befejezését. De elfordulunk-e szomorú képektől s egy jobb jövő reményében fordulunk Pápa lakosságához : Uraim ! Pápa polgárai! Kérjük Önöket, hagyjanak fel ez alkalommal a közömbösséggel, hagyjanak föl minden egyenetlenkedéssel s vállvetve, egyesült erővel törekedjenek elérni azon célt, hogy a pápa-devecser-ukki vasút létesítése biztositassék. Kétségtelenül be lett igazolva ezen vasútvonal fontossága, itt van I tehát az ideje, hogy az állandó vál lasztmány is ; mely ez érdemben vasúti bizottsággá alakult ezen vasutj vonal fontosságát elismerje és végre valahára tegye meg javaslatát a képviselőtestületnek. Ezt a tervet támogatni nemcsak kötelességének áll mindazoknak, kiknek a tehetőség erre nézve rendelkezésükre áll, de különösen érdekében áll és kötelessége gazdáinknak és kereskedőinknek, akiknek anyagi érdeke oly szorosan összevág ezen ujabbi terv megvalósításával, de támogassa azt a városi tanács és képviselőtestület, hisz ezeknek egyedüli kötelességük a város fejlődésének, a polgárság jóvoltának előmozdítása. Fölöslegesnek tartjuk hosszabban foglalkozni annak a tárgyalásával, hogy ezen vonal Pápa városára ^m^ TÁRCZA. Lys tragédiája, L'Yonne Marcziál gróf teljes visszavonultságban élt auxerei rozoga kastélyában leányával, Lys-szel. Az öreg fiatalabb éveiben hires gavallér volt, első daliája a Monsieur, a regens-herczeg udvarának. A hangos ragyogó dáridók, a szerelem és a kártya rém pénzébe került. Bizony elnszott csaknem mindenne, a könyörtelen hitelezők nem hagytak egyebet, mint az auxerei kastélyt, egy kicsi fermet, ami alig fedezte szűken életszükségeiket. Ez ódon sasfészekben húzta meg magát a gróf; nem fogadott, senkit, nem járt sehová. Egyetlen társasága leánya és egy öreg, régi, jobb időkből maradt szolgája és annak a felesége volt. Nagyon szerette a leányát, de nem volt érkezése, hogy vele törődjön. Napjait boroskancsója mellett, a régi, jobb időkön töprengve töltötte, mialatt Lys szabad járva hagyva, kis faczipőjében dalolva járta be a neki oly kedves ligeteket, berkeket, fölékesítve magát a mezők virágaival s járt-kelt, mint egy kis tündér. Ő nem ismerte a nagyvilágot s annak hiúságait. Ezért nem érezte, nem látta, hogy a kastélyban nemcsak jólét nincs, de sőt valóságos szükség uralg. Egy kora őszi napon Lys újra ott bolyongott az erdő szélén; dalolt mint egy kis madár s fölékitve-virágaival ruháját, haját : ugy nézett ki, mint Ofélia. Egyszerre három, egyszerű vadászruhába öltözött férfi lépett elébe. A három férfi pár pillanatig meglepetve nézett a bájos tüneményre, végre az egyik megszólította : — Kis leányom, mi eltévedtünk az erdőben, s elvesztettük a velünk volt társaságot. Fáradtak, éhesek vagyunk. Nem tudnal-e itt, a közelben vendéglőt ? A leány minden félelem nélkül felelt: — A mi vidékünkön vendéglő nincs ; de nem messze, ott a nyárfás között van az édesapám kastélya. Ő bizonyára szívesen fogja r látni az urakat. — És ki a te atyád ? — kérdé egy sugártermetű s végtelenül rokonszenves arczu fiatal ember. — Gróf de L'Yonne Marcziál. — Hát vezess, kicsim ! — S aztán mentek mind a négyen. Útközben, a férfiak kérdésre, egyszerűen elmondta életmódjukat, megmagyarázta a kastély legkisebb zegét-zugát is, megnevezte a köröskörül feltűnő falvak nevét, szóval, egy kedves, tökéletes kis cicerone volt. A parkba érve, ott lelték Marcziál grófot, ott lelték három kutyája társaságában. A sugártermetű fiatalember bemutatta magukat : — Én Poo herczeg vagyok. Társaim : Chantilly gróf és Clamard herczeg. Eltévedtünk vadászat közben, elvesztettük kísérőnAngol blouse zefirek, sima és hímzett ruhavásznak, franczia gyapja delainek, gyapjú félselyem kelmék a legnagyobb kivitelben kaphatók SSéxrész Tenő d.iTratdr-CLlxdzáiToa.ri Pápa 2r ,ő--CLtceL.
