Pápai Közlöny – XVII. évfolyam – 1907.
1907-06-16 / 24. szám
gyasztása után a kellemetlenül idegen, de nagy népszerűségig jelszót hangoztatta, hogy Strájkolunk. Több izben kifejtettem már, hogy apostola tudnák lenni a munkásnép jogainak, hogy lelkünk minden erejével, tudásunk és szivünk minden jóért égő buzgalmával dolgoznánk egy programmon, a mely a gyár .k közkatonáinak életét szebbé, javadalmazását dúsabbá tenné, egészségének védelmét hathatósabb apparátussal eszközölnénk, de hangoztattam azt is, hogy gyűlölöm a strájkot, mert az nem tömeg akarat, az összeség érzésének megnyilatkozása, ha nenr rosszhiszemű de dallamos szavú agitátorok orátiói által elvakult és félrevezetett tömegnek az örvénybe rohanása, abba az örvénybe a melyből őket nem menti ki a ker. szociáhsta szövetség strájkra buzdító segélydija az a pár fillér a melyet a strájk tanya csapiárosa dug zsebre, a mely romlást hoz anélkül, hogy a gyűlölt tőkét megrázkódtatná. A gyári munkásnak a gyárhoz való viszonya egy szerződésen alapul a mely szerződést két józan, higgadt annak megkötésekor „beszámítható állapotban levő fél" kötött meg. Ez a szerződés bizonyos obligátiót ró mindenik félre, hogy annak intézkedéseit, ha csak a viszonyokban és körülmenyekben jelentékeny alakitások, változások vagy rázkódtatások be nem állanak, respektálni tartoznak és íme csak egy derült juniusi napon, egy pár felekezeti gyűlölettől égő agitátor meg egy pár börtön után áhítozó proletár kellett ahhoz, hogy minden szociális vágy gazdasági hullámzás nélkül a munkaérték és a kereskedelmi viszonyok jelenlegi szörnyű baisses idején a pápai szövőgyári munkások az alapszerződés minden cardinális intézkedéseit félretenni akarták és egy a jelen viszonyok között egyáltalán nem indokolt pontozatsorozattal lépjenek a hüledező meglepett munkaadó elé. Az agitátoroknak kényelmes feladatuk volt, itt van a zsidó tőke a mely hivatalból rosszagu és a másik érv a dohánygyáii munkások kedvezőbb helyzete. Az első motivumre jó embernek nincs észrevétele, a másik érv azonban méltó a polémiára. A dohánygyári munkások egy olyan üzemben szolgálnak, a mely az egész testet, az egész organismust a legnagyobb mértékben igénybe veszi és consumálja. A munkájuk a legnagyobb felelősséggel jár, a dohánylevél fojtó szaga ránehzül a mellre, besápasztja az arc rózsáit, másrészt a mit produkálnak sokkal értékesebb és általános gazdasági keresettségénél fogva rentabilisabb cikket képez, mint a szövőszékek alkotásai. A szövőgyári munkások tevékenysége nem követel akkora testi áldozatot a mely indokolná azt, hogy a munkaidő leszállittassék. a mi pedig a bérkérdést illeti, elismerjük, hogy a fizetés nem generosus, de másrészt a szorgalomnak és képességnek tere nyilik arra, hogy fokozatosan elérje azt a becsületes honorálást, a mely a mérsékelt de szolid igények kielégítéséhez szükséges. A bérmunkás nem gazdagodhatik meg, sem phisikai sem a szellemi hivatások körében alkalmazottak nem lesznek hitbizomány tulajdonosok, ők csak arra tarthatnak jogot, hogy munkájuk megadja azt a létminimumot a mely szükséges ahhoz, hogy erejük legyen reggel folytatni a küzdelmet és legyen egy vasárnap délután mikor pihenhetnek, mikor élvezhetik a lelki frissülést a család körében. A szövőgyár igazgatósága becsületes igyekezettel tanulmányozta a munkások memorandumát és amennyire tőle telhetett, igyekezett a béreket emelni, egy szóval a józan munkaadó körültekintésével járt el, a ki teljesen értékelni tudja azt a nagy tételt, hogy demoralizált hadsereggel nem lehet csatát nyerni. Szép frázisokkal nem lehet existentiák sorsát intézni, azok a proletárok a kik a „communalók" zsoldjából élve mérgezik a tömegek erkölcsét szépen megszöknek, mikor felgyújtották a harmonikus béke épületét mennek máshová rombolni és amikor a strájktanyákból mámoros fővel tódul ki a jogokért küzdő munkás sereg, előttük all a ködös, a bizonytalan útvesztő és rájuk mered torz vigyorgással a vész. Hogy meddig fog tartani ez a szövőgyári strájk, azt nem tudhatni, de hogy azoknak a bujtogatóknak, akik ezt előidézték, bünhődniök kellene, az kívánatos volna. KARCZOLAT A XJ3.1X113 ILÉIJX-ŐL. Mulatságos napokról szól a heti krónika. Két egymásután következő napon mulattunk, még pedig mondani szokás amúgy Isten igazában. Kezdték a Sportegyletben és végezték a földmivesiskolában. Teljes l összefüggésben állott ezen két mulatság annyiban, hogy a társaság nagyrésze, amely a Sportegyletben végzett másnapra találkát adott a földmivesiskolában. A Sportegyletben megnyitó ünnepély lett rendezve még pedig ez alkalommal speciális jelleggel felruházva. A tennis-sportot űzök, ugyanis már oly rekkordra vállalkoztak, mely hivatottá tettek őket egy verseny rendezésre. Ezen verseny képezte az ünnepély délutáni programszámát, melyre nagyszámú és diszes közönség jelentkezett és nagy érdeklődéssel kisérték a* „play"-ket és a fényesen kiütött „gaim" eket. A versenyek lefolyása a körülményekhez képest nemcsak kielégítő de elfogadható is volt. Külön volt a nők és külön a férfiak versenye de volt közös verseny is. Már esteledni kezdett amidőn a döntő versenyekkel végeztek és a dijat nyert versenyzők a délutáni küzdelem győztesének lettek deklarálva. Alig végeztek a tennispályán máris asztalhoz ült az egész társaság a pavillonban, ahol társasvacsorához lett terítve. Most kezdődött csak az úgynevezett mulatsag. Általánosan hangoztatva lett a társaság által hogy „éhesek" és ezt tényleg be is igazolták. Kitűnő étvágy uralkodott az egész i memü alatt és ezen kitűnő étvágy az italok i fogyasztására is adott alkalmat, xizen kettős j étvágygerjesztés a kedélyhangulatot is fo- j kozta, melyhez a közzenét Füredi zenekara > szolgáltatta. Ezzel a kitűnő hangulattal érkezett a j társaság az asztalbontáshoz. A szokásos ' kedves égészségére kívánalmakkal hamar | végeztek mely ceremoniális kézszoritások ; és kézcsókok alatt a termet táncképessé I tették és kezdetét vette az a bizonyos rnu- 1 latság, amelyre igazán el lehetett mondani, \ hogy „sohasem halunk meg." Táncolt ott j mindenki, aki csak podegrás nem volt. Le- I ányok. asszonyok egymással vetekedtek az j álló és tánczképesség időszaki ki birá- ; 1 sában. Akik tudtak azok táncoltak, akik nem tudtak azok ittak és mulattak. Ez a proces- j sus váltokozott ugy, amint azt a helyzet vagy a zene követelte. j Mit mondjak még erről a pazar mulatságról? Ha azt mondom, hogy még haj- j nali 5 órakor is szólt a zene, ezzel még 1 semmit sem mondtam. Vagy ha azt mon- j dom, hogy a kedélyes hangulat befolyása ' alatt sokan az alvást is elmulasztották, ak- ; kor sem mondtam valami kölönöset. Azt j hiszem, hogy ha erről a mulatságról azt i mondom végül, hogy városunkban ilyen ke- j délyes mulatság „noch nie dagenwesen" ak- ; kor mindenki tisztában van a Sportegylet megnyitó ünnepélyének fényes sikeréről. ; Ezzel a temperamentumos hangulattal , adott találkát egymasr.ak a társaság nagy j ! része a másnapi folytatólagos földmivesiskolai juniálison. Ennek a mulatságnak is volt ez alkalommal egy speciális jellege. A növendékek nemcsak mulató képességüket, hanem intelligentiájukat is igazolni kívánták azzal, hogy a minden évben megtartott mulatságukat ez alkalommal hangversenyszámokkal fűszerezték. Énekszámok, szavalatok, monológok és soloénekek előadásával szórakoztatták a nagyszámú és diszes közönséget. A közönség körében általános bámulatot, keltett a növendékek által előadott hangverseny számok, valóban büszkék lehetnek a produkáltakra és a zajos folyton megnyúló tapsokat többszörösitve is megérdemelték. A hangversenyt amolyan kezdetleges tánc előzte meg, a tulajdonképeni tánc csak a hangverseny után vette kezdetét, melyhez már a lampionokat is meggyújtották. Ebben a szép millieuben azután a társaság nagy része is belevegyült és amolyan közös mulatság keletkezett határvonalak betartásával. A Sportegyleti tagok éjfélig tartottak ki, mig a többiek a hajnali harangszót sem respektálták. A meghívóban az lett jelezve, hogy „jó ételekről és italokról gondoskodva van" nos hát kijelentem, hogy nemcsak gondoskodva hanem pazarul el lettek látva. A földmivesiskola növendékei is elmondhatják erre a mulatságra hogy : Igy még nem jött ki! Frici. Az hírlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városának nagy az étvágya de kevés a tehetsége. Az hirlik, hogy Hoitsy Pál orsz. képviselőnk néhány hétre pihenteti magát. Az hirlik, hogy a polgármester városunk haladását villamos üzemre óhajtja berendezni. Az hirlik, hogy a rendőrségnek meg vannak a rendes éjjeli pihenő helyei. Az htrlik, hogy a Sportegylet megnyitó ünnepélyén csak azok nem mulattak, akik már nem tudtak. Az hirlik, hogy a Sportegylet megnyitó ünnepélyén kevesen hiányoztak. Az hírlik, hogy a Kaszinó egyik tagjának netn sikerült a borítás. Az hirlik, hogy a földmives iskola mulatságára a gárda teljes szám ban megjelent. Az hirlik, hogy a földmives iskola mulatsága kibővített formában sikerült. Az hirlik, hogy a Sportegylet megnyitó ünnepélyének utójátéka a földmives iskola mulatságán játszódott le. Az hirlik, hogy Pápán a rántott csirkét és fiatal libát csak a vagyonos osztály eheti. Az hirlik, hogy Pápán a szökőkút nem tud szökni. Az hirlik, hogy Pápán sok férj azzal menti ki késői kimaradását, hogy fülemilét ment hallgatni. Az hirlik, hogy a szövőgyári strájknál a lóláb kilátszik. Az hirlik, hogy a dohánygyári leányok között többen megvannak áldva. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője este eszik ebédet.