Pápai Közlöny – XVII. évfolyam – 1907.

1907-06-16 / 24. szám

gyasztása után a kellemetlenül idegen, de nagy népszerűségig jelszót hangoztatta, hogy Strájkolunk. Több izben kifejtettem már, hogy apos­tola tudnák lenni a munkásnép jogainak, hogy lelkünk minden erejével, tudásunk és szivünk minden jóért égő buzgalmával dol­goznánk egy programmon, a mely a gyá­r .k közkatonáinak életét szebbé, javadal­mazását dúsabbá tenné, egészségének vé­delmét hathatósabb apparátussal eszközöl­nénk, de hangoztattam azt is, hogy gyűlö­löm a strájkot, mert az nem tömeg akarat, az összeség érzésének megnyilatkozása, ha nenr rosszhiszemű de dallamos szavú agi­tátorok orátiói által elvakult és félrevezetett tömegnek az örvénybe rohanása, abba az örvénybe a melyből őket nem menti ki a ker. szociáhsta szövetség strájkra buzdító segélydija az a pár fillér a melyet a strájk tanya csapiárosa dug zsebre, a mely rom­lást hoz anélkül, hogy a gyűlölt tőkét meg­rázkódtatná. A gyári munkásnak a gyárhoz való viszonya egy szerződésen alapul a mely szerződést két józan, higgadt annak meg­kötésekor „beszámítható állapotban levő fél" kötött meg. Ez a szerződés bizonyos obli­gátiót ró mindenik félre, hogy annak intéz­kedéseit, ha csak a viszonyokban és körül­menyekben jelentékeny alakitások, változá­sok vagy rázkódtatások be nem állanak, respektálni tartoznak és íme csak egy de­rült juniusi napon, egy pár felekezeti gyű­lölettől égő agitátor meg egy pár börtön után áhítozó proletár kellett ahhoz, hogy minden szociális vágy gazdasági hullámzás nélkül a munkaérték és a kereskedelmi vi­szonyok jelenlegi szörnyű baisses idején a pápai szövőgyári munkások az alapszerző­dés minden cardinális intézkedéseit félre­tenni akarták és egy a jelen viszonyok kö­zött egyáltalán nem indokolt pontozatsoro­zattal lépjenek a hüledező meglepett mun­kaadó elé. Az agitátoroknak kényelmes feladatuk volt, itt van a zsidó tőke a mely hivatal­ból rosszagu és a másik érv a dohánygyáii munkások kedvezőbb helyzete. Az első motivumre jó embernek nincs észrevétele, a másik érv azonban méltó a polémiára. A dohánygyári munkások egy olyan üzemben szolgálnak, a mely az egész testet, az egész organismust a legnagyobb mértékben igénybe veszi és consumálja. A munkájuk a legnagyobb felelősséggel jár, a dohánylevél fojtó szaga ránehzül a mellre, besápasztja az arc rózsáit, másrészt a mit produkálnak sokkal értékesebb és általános gazdasági keresettségénél fogva rentabili­sabb cikket képez, mint a szövőszékek al­kotásai. A szövőgyári munkások tevékenysége nem követel akkora testi áldozatot a mely indokolná azt, hogy a munkaidő leszállit­tassék. a mi pedig a bérkérdést illeti, elis­merjük, hogy a fizetés nem generosus, de másrészt a szorgalomnak és képességnek tere nyilik arra, hogy fokozatosan elérje azt a becsületes honorálást, a mely a mér­sékelt de szolid igények kielégítéséhez szük­séges. A bérmunkás nem gazdagodhatik meg, sem phisikai sem a szellemi hivatások körében alkalmazottak nem lesznek hitbizo­mány tulajdonosok, ők csak arra tarthatnak jogot, hogy munkájuk megadja azt a létmi­nimumot a mely szükséges ahhoz, hogy erejük legyen reggel folytatni a küzdelmet és legyen egy vasárnap délután mikor pi­henhetnek, mikor élvezhetik a lelki frissü­lést a család körében. A szövőgyár igazgatósága becsületes igyekezettel tanulmányozta a munkások me­morandumát és amennyire tőle telhetett, igyekezett a béreket emelni, egy szóval a józan munkaadó körültekintésével járt el, a ki teljesen értékelni tudja azt a nagy té­telt, hogy demoralizált hadsereggel nem le­het csatát nyerni. Szép frázisokkal nem lehet existentiák sorsát intézni, azok a proletárok a kik a „communalók" zsoldjából élve mérgezik a tömegek erkölcsét szépen megszöknek, mi­kor felgyújtották a harmonikus béke épüle­tét mennek máshová rombolni és amikor a strájktanyákból mámoros fővel tódul ki a jogokért küzdő munkás sereg, előttük all a ködös, a bizonytalan útvesztő és rájuk me­red torz vigyorgással a vész. Hogy meddig fog tartani ez a szövő­gyári strájk, azt nem tudhatni, de hogy azoknak a bujtogatóknak, akik ezt előidéz­ték, bünhődniök kellene, az kívánatos volna. KARCZOLAT A XJ3.1X113 ILÉIJX-ŐL. Mulatságos napokról szól a heti kró­nika. Két egymásután következő napon mu­lattunk, még pedig mondani szokás amúgy Isten igazában. Kezdték a Sportegyletben és végezték a földmivesiskolában. Teljes l összefüggésben állott ezen két mulatság annyiban, hogy a társaság nagyrésze, amely a Sportegyletben végzett másnapra találkát adott a földmivesiskolában. A Sportegyletben megnyitó ünnepély lett rendezve még pedig ez alkalommal spe­ciális jelleggel felruházva. A tennis-sportot űzök, ugyanis már oly rekkordra vállalkoz­tak, mely hivatottá tettek őket egy verseny rendezésre. Ezen verseny képezte az ün­nepély délutáni programszámát, melyre nagyszámú és diszes közönség jelentkezett és nagy érdeklődéssel kisérték a* „play"-ket és a fényesen kiütött „gaim" eket. A ver­senyek lefolyása a körülményekhez képest nemcsak kielégítő de elfogadható is volt. Külön volt a nők és külön a férfiak ver­senye de volt közös verseny is. Már este­ledni kezdett amidőn a döntő versenyekkel végeztek és a dijat nyert versenyzők a dé­lutáni küzdelem győztesének lettek dekla­rálva. Alig végeztek a tennispályán máris asztalhoz ült az egész társaság a pavillon­ban, ahol társasvacsorához lett terítve. Most kezdődött csak az úgynevezett mulatsag. Általánosan hangoztatva lett a társaság ál­tal hogy „éhesek" és ezt tényleg be is iga­zolták. Kitűnő étvágy uralkodott az egész i memü alatt és ezen kitűnő étvágy az italok i fogyasztására is adott alkalmat, xizen kettős j étvágygerjesztés a kedélyhangulatot is fo- j kozta, melyhez a közzenét Füredi zenekara > szolgáltatta. Ezzel a kitűnő hangulattal érkezett a j társaság az asztalbontáshoz. A szokásos ' kedves égészségére kívánalmakkal hamar | végeztek mely ceremoniális kézszoritások ; és kézcsókok alatt a termet táncképessé I tették és kezdetét vette az a bizonyos rnu- 1 latság, amelyre igazán el lehetett mondani, \ hogy „sohasem halunk meg." Táncolt ott j mindenki, aki csak podegrás nem volt. Le- I ányok. asszonyok egymással vetekedtek az j álló és tánczképesség időszaki ki birá- ; 1 sában. Akik tudtak azok táncoltak, akik nem tudtak azok ittak és mulattak. Ez a proces- j sus váltokozott ugy, amint azt a helyzet vagy a zene követelte. j Mit mondjak még erről a pazar mu­latságról? Ha azt mondom, hogy még haj- j nali 5 órakor is szólt a zene, ezzel még 1 semmit sem mondtam. Vagy ha azt mon- j dom, hogy a kedélyes hangulat befolyása ' alatt sokan az alvást is elmulasztották, ak- ; kor sem mondtam valami kölönöset. Azt j hiszem, hogy ha erről a mulatságról azt i mondom végül, hogy városunkban ilyen ke- j délyes mulatság „noch nie dagenwesen" ak- ; kor mindenki tisztában van a Sportegylet megnyitó ünnepélyének fényes sikeréről. ; Ezzel a temperamentumos hangulattal , adott találkát egymasr.ak a társaság nagy j ! része a másnapi folytatólagos földmivesisko­lai juniálison. Ennek a mulatságnak is volt ez alkalommal egy speciális jellege. A nö­vendékek nemcsak mulató képességüket, hanem intelligentiájukat is igazolni kíván­ták azzal, hogy a minden évben megtartott mulatságukat ez alkalommal hangverseny­számokkal fűszerezték. Énekszámok, szava­latok, monológok és soloénekek előadásával szórakoztatták a nagyszámú és diszes kö­zönséget. A közönség körében általános bámu­latot, keltett a növendékek által előadott hangverseny számok, valóban büszkék le­hetnek a produkáltakra és a zajos folyton megnyúló tapsokat többszörösitve is meg­érdemelték. A hangversenyt amolyan kezdetleges tánc előzte meg, a tulajdonképeni tánc csak a hangverseny után vette kezdetét, melyhez már a lampionokat is meggyújtották. Ebben a szép millieuben azután a társaság nagy része is belevegyült és amolyan közös mu­latság keletkezett határvonalak betartásá­val. A Sportegyleti tagok éjfélig tartottak ki, mig a többiek a hajnali harangszót sem respektálták. A meghívóban az lett jelezve, hogy „jó ételekről és italokról gondoskodva van" nos hát kijelentem, hogy nemcsak gondoskodva hanem pazarul el lettek látva. A földmivesiskola növendékei is el­mondhatják erre a mulatságra hogy : Igy még nem jött ki! Frici. Az hírlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városának nagy az étvágya de kevés a tehet­sége. Az hirlik, hogy Hoitsy Pál orsz. képviselőnk néhány hétre pihenteti magát. Az hirlik, hogy a polgármester városunk haladását villamos üzemre óhajtja berendezni. Az hirlik, hogy a rendőrségnek meg vannak a rendes éjjeli pihenő helyei. Az htrlik, hogy a Sportegylet meg­nyitó ünnepélyén csak azok nem mu­lattak, akik már nem tudtak. Az hirlik, hogy a Sportegylet meg­nyitó ünnepélyén kevesen hiányoztak. Az hírlik, hogy a Kaszinó egyik tagjának netn sikerült a borítás. Az hirlik, hogy a földmives is­kola mulatságára a gárda teljes szám ban megjelent. Az hirlik, hogy a földmives is­kola mulatsága kibővített formában sikerült. Az hirlik, hogy a Sportegylet megnyitó ünnepélyének utójátéka a földmives iskola mulatságán játszó­dott le. Az hirlik, hogy Pápán a rántott csirkét és fiatal libát csak a vagyo­nos osztály eheti. Az hirlik, hogy Pápán a szökőkút nem tud szökni. Az hirlik, hogy Pápán sok férj azzal menti ki késői kimaradását, hogy fülemilét ment hallgatni. Az hirlik, hogy a szövőgyári strájknál a lóláb kilátszik. Az hirlik, hogy a dohánygyári leányok között többen megvannak áldva. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője este eszik ebédet.

Next

/
Thumbnails
Contents