Pápai Közlöny – XVII. évfolyam – 1907.

1907-06-02 / 22. szám

valamire való gyárunk, ipartelepünk jövedelme idegen zsebeket gyarapit. Mi pedig szidjuk a kormányt, a közönséget és Isten tudja kit, a magyar ipar pangása miatt. Mindez azonban csak írott malaszt marad mindaddig, míg meg nem mozdul a töke, amely elegendő eröt tudna adni iparunk fellendüléséhez. Újságcikkekben, preklamációkban, felhívásokban és az írás minden formájában valósággal könyörgünk a közönséghez, hogy a magyar ipart támogassa és hogy mindennek mi az eredménye, arról jobb hallgatni. Hogy ez az állapot teljesen megváltozzon, arra okvetlen szükséges, hogy a nagy töke megmozduljon, meg kell változni a közömbösségnek és a tétlenség helyébe a leglelkesebb akciónak kell kerülnie. Ha ez bekövetkezik, ugy városunk számos üdvös és hasznos közügyei más irányt vennének és egyben eljutnánk oda, hogy közintézményeink és iparvállalataink nem idegen kegyelemböl volna megvalósítva, hanem megteremtené azt a mi locálpatriotizmusunk, emberségünk, a mi életrevalóságunk, amely — sajnos — még mindig késik a megnyilatkozással. Megszivlelésül irtuk ezen cikkünket és azokhoz a vezérférfiakhoz intézzük ezen sokat, kiknek hatáskörükben van ezen tőkének megmozdultát elősegíteni és ezáltal városunk haladását és fejlődését sok tekintetben nagyban előmozdítani. Az iskolák aratása. Aggódó szemmel, de reménytel jes szivvel néznek most a szülők az iskolák felé. Egy év munkájának gyümölcse áll az érés előtt. Ugyan I milyen lesz a termés ? Öröm kiséri-e az aratást, avagy hiábavalónak bizoI nyul a sok fáradozás, mely az év folyaman eröt, időt emésztett? Lesz e j eredménye annak a munkának, mely az élet számára nevel férfiakat ? Az iskolában most az úgynevezett „nehéz" napok folynak. Megkezdődnek az évzáró vizsgálatok. Ugy a tantestület, mint az ifjúság fárasztó, lelket ölő munkát végez. Eldöntetlen kérdés, szükséges és hasznos-e ez ? Sokan állítják, hogy a vizsgálatok nélkülözhetetlenek, mert ellenőrzésül szolgálnak s a nyilvános „számadásira szükség van ; mások ezzel szemben felesleges és céltalán emberkinzásról beszélnek. Tagadhatatlan, hogy mindkét ál ütást lehet nyomós érvekkel bizonyítani és cáfolni, de ez idő szerint szá molnunk kell a ténynyel, ez pedig az, bogy a vizsgálatok legközelebb napirenden lesznek. Ezek az elszámolások igyekeznek az igazságot feltüntetni, reményt és utmutatást adva a szülőknek az iránt, hogy mit várhatnak a jövőtől. Általános a vágy, hogy az iskolák az egyetemes művelődés félé haladó nevelés mellett, főleg az életnek dolgozzanak. Tanrendszerünk még mindig tul van halmozva elméletekkel. Sok és jogos a panasz, hogy a gyermek szellemét idő előtt agyonkínozzák a nehézkes tantárgyak, — melyeknek soha semmi hasznát nem veszi. Hiába állítják a szakemberek, hogy ezekre a tantárgyakra a gyermek szellemének fejlesztése miatt szükség van, a tapasztalás ennek az ellenkezőjét bizonyítja. Az a baj, hogy több terhet raknak a gyermek vállára, mint amennyit elbir. — Ez aztán elkedvetleníti, elriasztja, idő előtt elfárasztja. Tankönyveink tele vannak száraz okoskodásokkal. Nem a gyermek számára, hanem inkább az akadémiának készülnek. Sok a cikornyás elmélet s az emészthetetlen tudákosság bennök. Igazáu elbámul az ember, ha látja, hogy például az elemi osztályokba járó gyermekeket is mi. lyen földrajzi tudománynyal traktálják. — Az ártatlan csöppségek valósággal kínpadra vonatnak az oldalnyi körmondatokkal. S az a sok földrajzi műszó ! — A gyermek még a legegyszerűbb dolgokkal sincs tisz tában s máris a földrajzi tengelyek „északkeletek", „délnyugatok" tömégével kell megbirkóznia. — Egyikmásik bemagolja alaposan a „lecké" t, de hogy mennyi hasznát látja ennek, azt taláu csak az orvos tudná megmoudani. Mert bizony sokszor neki Amikor a leányok megjelentek a balkonon. leeresztettem közéjük a papir-darazsat. ÍCIli elcsípte a madzagra kötött szárnyast s gondosan átvizsgálta, mert tudta, hogy titkának is kell lenni. Az egyik szárnya alatt csakugyan meghueódott az én első angol levelem, amelyet ugy írtam ki a szótárból, s amelyben bocsánatot kértem a délutáni meghívásért. A leányok csak a fejükkel intettek. Én elővettem a furulyámat s elkezdtem magyar nótákat fújni, a leányok beleültek a magas íonott strandkosarakba s láttam csakhamar, hogy a szőke Nelli elszunyadt. xLlli, a barna valamely csodás val tozáson ment át. Mintha csakugyan értené az én nótáimat, mintha tényleg megértette volna az üzenetemet. Reám szegezte a szemét s «b ban a két ragyogó fekete szemben mintha egy egészen más, egy ismeretlen világ tükrözött volna. Egyszerre olyan üresen, olyan primiven hangzotta a tilinkó szava. A hangok mintha elsiklottak volna s mintha a dalból kiveszett volna minden varázs. Éreztem, eltörpül az a poézis, amely a pásztorsipból árad, amellett a meleg varázs mellett, amely ott ragyog azokban az élénk leányszemekben. Letettem a furulyámat s belebámultam a kicsi angol leány szemébe. És mintha elveszett volna egyszerre minden. Mult és jövő. Mintha az egész világ egyszerre sülyedt volna el. Nem láttam, nem hallottam semmit a körülöttem levő élet zajából. Csak egy hangtalan hang ütötte meg a szivemet. Azok a villogó, bársonyos leányszemek beszéltek s hallottam, amint mondják: — Miért tekintsz ide, te furcsa idegen ? Mi vonz ide hozzánk, miért kell hogy keressük mi, angol leány szemek a te bolondosán gyújtó tekintetedet? És válaszoltam reá hangtalanul. — Ha én tudnám ? Meg sem is láttalak, észre sem vettelek mindadig, amig az utamat nem álltad s attól a percztől fogva, hogy megláttalak, nem tudlak elfeledni egy pillanatra sem. — A te különös hazád bübája vonz talán engem tehozzád, — mondták az angol leány szemei. — A puszta költészetet csak a boldog emberek érzik, akiknek még el tud kalandozni a lelkük. A te szemeid a tengert juttatják az eszembe, de mit tudhatsz te, angol leány, a róna varázsáról ? — Tanulni, igaz, nem tanultam róla semmit, ele a te szemed szilaj nézésékői szinte meghallom a vihar orgonájának lelket reszkettető hangját. Vágyom az ismeretlen után. — És megunod mindazt, ami ismerős? — Ne hidd I A vágyódás nem egyéb, csak boldog sejtések testet öltése. Nem tudom, mi vonzott hozzád, nem tudom, mi füz hozzád, csak azt érzem, hozzád nőtt a szivem. — Talán azért, mert az én lelkem elmerült a te két mélységes szemedbe. — S ugy érzed, fogva tartom ? — Azért esedezem, hogy fogva tartsd ? — Különösek vagytok ti szabad független férfiak 1 Minden vágyatok, hogy rabságba adjátok magatokat. — Semmi sem gyötör, amire önként szántuk rá magunkat, de a Paradicsom is sötét börtön, ha idegen kényszer tart benne fogva. — Nektek tehát nem a valóságok fájnak ? — A valóság csak ugy nem gyötör, mint ahogy boldogítani sem tud, a magunkakarata nélkül. Csak amit magunk kívánunk magunknak, azt érezzük igaznak. — S mi csak azt boldogítónak, arait ajándékba kapunk. A hold, ugy látta, semmi szükség nincs reá. Ha egyetlen szó nélkül megértjük egymást, ha beszélgetni tudunk anélkül, hogy egymás nyelvét értendők, bizonyára meglátjuk egymást a sötétben is. Ezt gondolván, szép csöndesen elbujt a szem közti háromemeletes ház tűzfala mögé s akkor egyszerre valamely tüzes, emésztő vágyakozás ragadott meg. Most már beszélnem, vagy legalább is irnom kellett. ERO-SOSBORSZESZ. - Maga az erő is egészség-.