Pápai Közlöny – XVII. évfolyam – 1907.

1907-04-21 / 16. szám

7P AP OZIJW KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP ELŐFIZETÉSI AflAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szára ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : PQMu&TSEK HIRDETESEK és NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és N 0 B E L ÁRMIN könyvkereskedésében. Fordulat a rabbikérdésben. Vannak egyes kérdések, melyek fejtegetésénél a sajtó fiatal munkásai, gyakran még a nem fiatalok is, különös tájékozatlanságot árulnak el. Tájékozatlanságuk akárhányszor egyáltalán meg nem érdemelt világításban tünteti fel egész néposztályok gondolkodásmódját. Különben jó, igazán szeretetreméltó fiak, fiatal óriások megdöbbentő könnyelműséggel szítják az elkeseredés tüzét olyan emberekben, kiknek lelkében a szenvedélyesség felkorbácsolja helyett azt a nyugodtságot kell megteremteni, mely a kölcsönös megértés elmaradhatatlan gyümölcse. Ilyen kérdés a rabbikérdés is. Ha valaki ehhez a kérdéshez hozzá akar szólani, annak ismernie kell a hitközségi élet fejlődését s az ehhez szükséges ismereteket nem lehet könyvekből'megszerezni. A tudás forrása ezen a téren első sorban a személyes tapasztalás, másodsorban az az ige, mely nemzedékről nemzedékre száll, épségben, az igazság minden csorbája nélkül. Különös végzése ennek a kérdésnek, hogy mindig kapcsolatban hozzák a hazafiassággal s hogy a tájékozatlanok minden érvelése kizárólagosan a hazafiasságnak túlságosan hangos hangoztatásában merül ki. Már pedig, ha valamely elvi kérdésben ellenfelünket a hazafiatlanság vádjánál torkoljuk le, az bennünket soha ebben az életben még nem ért. Felállíthatunk teljesen igaz tételeket

; de ezek az igáz tételek nem válhatnak meggyőződéssé ellenfelünk lelkében a miatt a keserűség miatt, mely ott a mi hibánk, a mi könynyelmü, elhamarkodott Ítéletünk következtében gyülemlett össze. Történeti háttere van annak a ténynek, hogy az orthodox zsidó hitközségekben a rabbiválasztásnál a magyar nyelv kérdése mindezideig nem volt döntő fontosságú kérdés. Megdönthetetlen igazság, hogy mindig döntő fontosságúnak kellett volna lennie

y de ha valaki ebből a tényből a mi zsidóelveinkre azt állapítaná meg, hogy azoknak a hazafiasságát most már derűre borura kétségbe vonhatja a hazafiasságnak minden útszéli nagybérlője, annak a következtetése nagyon könnyelmű, végtelenül léha. Mikor vért kellett ontani a hazáért, legutóbb az 1848/49-iki szabadságharcban, azok a zsidó papok, akik zsidó papi hivatásuknak magaslatán állottak, megértették az idők hivó szavát, letették a hatalmas foliánsokat, a zsidóság élére állottak s galambősz aggastyánok fiatalos hévvel vezették a zsidó ifjakat a honvédzászló alá s német szóval, abban a gyakran kicsúfolt jargonban lelkesítik őket, hogy utolsó csepp vérükkel is védjék a magyar hazát a „német" perfida ellen. Ilyen tényekből szűrték le évszázadok során azt a tételt, hogy az a zsidó pap, aki papi hivatását ugy teljesiti, mint ahogyon a zsidó vallás szelleme kivánja, beszéljen bármily nyelven, hazafiasság dolgában a legjobbak között is a legelső sorban áll. így aztán formakérdéssé változott az, ami kétségbevonhatatlan lényeg : a magyar nyelv kérdése. De olyan körülmények között változott formakérdéssé, a melyre a legnagyobb hangú hazafinak is illik kellő tekintettel lennie. És annál a pontnál nem szabad figyelmen ki vili hagynunk egy másik körülményt sem. A zsidó hitéletben, | a hagyományos zsidó hitéletben, a TARCZA. A végrendelet. Enyhe őszi alkonyat borult a tágas udvarra. Az ainbitus vegén öt-hat napszámos kanalazza a porapás kaszáslevet. A góré körül a gyermekek közt vigan folyik a játék : „Hogy a kakas? Három garas. Hát a tyúk ? Az is ugy. Hát a legény ? Egy nagy lepény. Hát a leány ? Egy zsák csalán. A íalu végén nótázó rezesbanda nagy rotyogója át-átbődül a pilanatnyi szüneteken és Karakas Mihály, a gazda, az egyik fehér oszlophoz támaszkodva figyeli, hogy vájjon melyik nótát húzzák ? Alacsony, köpczös termete még szélesebbnek látszik az alkonyaiban. Tömzsi bikafeje konok elszántsággal ül a nyakán. Fényes, fekete szeme életkedvtől csillog. De hogy valami féreg rágódik a szivén, tömött fekete bajusza mu tatja, mely olyan csurgóra áll, mint záporesőben a kakas farka. Lelki szemével látja a levelesszint, a rendes kompániát, a lengőlibegő pántlikát s éppen azon ^gondolkozik, hogy maga is elballag a mulatságba. Ebben a perczben a tornáczra nyíló nyitott ablak felől halk, gyönge hang üti meg a fülét. — Mihály ! Mihály kedvetlenül lódit egjet magán, aztán benyit a liázba. ahol az ágyon halálos betegen fekszik a felesége, Zsuzsanna. — Csillagos az ég? — kérdi fáradt, gyönge hangon az asszony. — Az. nagyon szép csillagos — íeleli rövidesen Mihály. — Vigyen ki kend az eresz alá — mert mindjárt megfuladok. Mihály az ölébe vette, mint egy gyermeket, kivitte és lefektette az eresz alatt levő priccsre. Zsuzsanna a mozdulattól feliig elájult, de aztán önfeledten merült el a föléje boruló csillagos égen. Mikor magához tér, ketten vannak Mihálylyaí, aki két ingujját egymásba fonva szótlanul ül mellette. Az asszony ellenállhatatlan hévvel ragadja meg a kezét: -— Mindentől elbúcsúztam, Mihály, de kendtől meg a gyermekektől nem birok elszakadni. Mihály a mellére csüggeszti a fejét s előbbi közömbösségébe egy kis nyugtalanság vegyül. — Isten előtt állithatom, •— folytatja az asszony — hogy hűséges felesége voltam kendnek. Kend volt azúr, én a cseléd. Pedig nem jöttem üres kézzel a házhoz. Tudom, a kend szemében nem voltam valami oszlopos jószág, de sok ok beszélt mellettem leánykoromban. Legfőképp pedig az, hogy árva voltam és ötezer forint örökségem mindjárt annak a kezére került, aki feleségül vesz. Az Isten kigyelmedet vezette elébem. Mihálynak bizseregni kezdett a vére, | de az asszony a haldoklók lázas kitartásával folytatta: — Nem én vagyok oka, hogy ily a búcsúbeszédünk, de most el kell mondanom, ami a szivemen fekszik. Eddig sohasem vetettem a kend szemére semmit, pedig tudtam minden lépését. Csakhogy a szeretet meg türelem volt a kenyerem —• hát tettem magam, hogy nem látok, nem hallok. ] Annál rosszabb volt. Kend még jobban elbízta magát. Az első esztendő ugy letarolta a boldogságomat, mint a kasza a virágos rétet. Mert itthon olyan volt kend mindig mint a nehéz idő. Dult-fult, diitött-boritott mindent, mint a szélvihar. De az asszonytársaim mind szerelmesek voltak kendbe. Strausz Jenő ANGOL URI DIVAT ÜZLETE Győrött, Baross-ut 32. sz. Felhívom az uri közönség figyelmét, hogy megérkeztek a tavaszi újdonságok, még pedig a hires Borsalino olasz, Pelikán és Gyukits magyar, valamint angol kalapok, továbbá magyar gyártmányú férfi és női cipők. Angol sétabotok és ernyők, utazóbőröndök. Újdonságok nyakkendőkben. — Tavaszi és nyári takarók. Fehérnemüek a legjobb minőségben raktáron. Mérték után készíttetnek divatos színtartó zephir-ingek. Tisztelettel Strausz Jenő,