Pápai Közlöny – XVII. évfolyam – 1907.

1907-04-07 / 14. szám

radhatott volna. Gyárfás, Eátori, Torday Erzsi és Szathmári kisebb szerepeikben jók voltak. Az előadás vontatottan ment. Hétfőn délután „Gül-Baba" ment telt ház előtt. Ráthonyi Stefi általános tetszés közepette játszta Gábor diákot és dalait többször megújrázták. Ugyszinte mondhat­juk azt Tordai Erzsiről, ki igen bájos volt Leila szerepében. Mijkó szerepét Inke ját­szotta, ki tehetséges színésznek bizonyult s kitől szerepkörében még sokat várhatunk. Déri a címszerepet rekedten játszta. Este az országszerte közkedvelt sláger operette „Víg özvegy" került szilire a cím­szerepben Sziklay Szerénával. Ezen előadásra már az előző napon nem lehetett jegyet kapni. Közönségünk régi kedvencének tisz­teletére zsúfolásig megtölté a színházat és megjelenése alkalmával szűnni nem akaró tapsokkal fogadta, mely egész estén át több izben ismétlődött. Ezen ovációt méltán kiér­demelte ugy bájos és sikkes játékával va­lamint kedvesen előadott énekszámaival. Hangja rendkívüli kellemes és behizeJgően csengő, játékában pedig minden kellékkei rendelkezik, ami őt a „művésznő" jelzőre jogosítja. Ha még azt emiitjük, hogy pazar toilletjei bámulatot keltettek, egyszersmind azc is konstatáljuk, hogy Sziklay Szeréná­nak Hana sláger szerepe. Torday Erzsi igen kedves és bájos volt Valencien szerepében. Gyárfás a régi jó Daniló volt. Nem mond­hatjuk ezt Dériről, ki Mirkó szerepét telje­sen elejtette. Nem neki való szerep és ugy látszik erre a szerepre csak beugrott. Med yyaszay kifogástalanul énekelte Kosiló nehéz tenor számait. Sok derültséget keltett Bá­thory az irnok szerepében. A rendezés és összjáték hiányossága nagyon is kiritt a íi­nalékban. Dicsérnünk kell azonban a zene­kart, amely Tombor karmester vezetése alatt k i fog á st al anu 1 működött. Kedden a Vígszínház újdonsága „A Tolvaj" színmű került eladásra szép számú közönség előtt. Az előadást Holéczy Ilona (Louise) vitte a főszerepben. Nagy és mély tudott lenni minden jelenetben. Elragadó volt Louise minden lélekváltozásában és szerepének minden részét egyaránt kidol­gozta. Eltekintve fenséges megjelenését, ala­kítása igazán remek volt, melyet a közön­ség folytonos elismeréssel honorált. Déry a férjt játszta. Színtársulatunk ezen tehet­séges tagja rekedtségénél fogva nem tudta érvényre juttatni a szerzőnek ezen szerepre utalt intentióit. Tomborné játékmodora és rokonszenves megjelenése igen tetszett, ki Izabella szerepét játszta. Inke (Fernande) nem érezte át teljesen szerepét és ingado­zott. Szathmáry kitűnő alakításban mutatta be Rajmond szerepét, nemkülönben Bátori a detektív szerepét. A darab vontatottan ment, amit igazolt a sugó is, ki nagyon hangosan jelentkezett az alvilágból és tul erős súgása bántólag hatott a közönségre. Szerdán repróként „Víg özvegy" ment, a címszerepben újra Sziklay Szerénával. A színház zsúfolásig megtelt és a tüntető tap­sokból újólag bőven kijutott Sziklay Szeré­nának, ki azt méltán kiérdemelte. Magáról az előadásról és a többi szereplőkről fenn­tartjuk előzőleg adott véleményünket. Csütörtökön „Bob herceg" került elő a lomtárból teljesen üres ház előtt, ami előre volt látható, mivel ezen darab nálunk már a délutáni előadásokon is teljesen le lett játszva. A feltűnően üres házat ezen körül­ménynél fogva figyelmen kivül hagynók, ha a címszerepet nem Sziklay Szeréna játszotta volna, ki dacára az üres háznak, ritka jó­kedvvel játszta végig szerepét, melyeta kis közönség tüntető tapsokkal honorált. Anie szerepében Torday Erzsi igen bájos volt. Kellemesen csengő hanggal rendelkezik Bu­day Jolán, ki a hercegleányt játszotta. Ex­temporizáltak, nevettek, mókáztak, de hat ilyen üres ház mellett az ilyen extravagan­ciák megengedhetek. Pénteken újra repríz ünk volt ; ;A ha­rang" előadásával. Az előadás határozottan jobban ment mint a premiére. Összevágó preciz előadás volt. Közönség gyér szám­ban volt ugyan, de árért a szereplőknek bőven kijutott az elismerésből. Szombaton premierünk volt „Rab Má­tyás" szinrehozatalával, melyről lapunk jövő számában számolunk be. KARCZOLAT a m ~ixl/t iL.ói^x'ól­Furcsa világot élünk 1 Ki hitte volna, hogy ezzel a jelszóval kezdjük meg a heti krónikát, akkor amidőn városunkban egy színtársulat időz. Pedig sajnos igy van. Ed­dig még csak bíztam a bohémiában, de ugy látszik már ebben is csalatkoznom kell. 1 Szóval már a bohémia elv is kezd tótágast állani és megtagadja magát oly formán, ami­nőben még a legmerészebb fantáziával ren­delkező krónikás sem képes véleményt al­kotni. : Színtársulat van városunkban és jó­formán azt sem tudjuk, hogy vannak. Me- j sés állapot. Ha más valaki mondaná ezt, ugy ezt csupán blazirtságának tudnám be, \ de tényleg meggyőződésem alapján kényte­len vagyok konstatálni, hogy a helyzetet ná- ( lünk ekkép lehet jelenleg jellemezni. í Hogy mi okozza ezt a változást, való- i ban nem tudom magamnak megmagyarázni. \ Nem a színtársulat rovásának tudom be ezt a helyzetet, inert a színész inkább meghal, de a bohém vérét nem tagadja meg és in­kább a közönség körében kell a hibát ke­resnem. Ha nem ösmerném közönségünket ugy mint jó magamat, ugy talán elhitetnék velem, hogy kihaló félben van nálunk a bohémia, de igy ezen feltevés ellen hatá­rozottan állást keli foglalnom és a baj kut­forrását a nálunk heteges vállalkozási szel­lemmel kell összefüggésbe hoznom. Értsük meg egymást, Nincs kellő kap­csolkodzás színtársulat és közönség között. Még a színházlátogató közönség sem az, ami volt ezelőtt. Amolyan fázós természetű lett utóbbi időben a közönségünk s ez a hidegség természetszerűleg suggerálóhg hat még azokra is, kik rendes körülmények kö­zött alig várják, hogy a bohém kollegák megérkezzenek és a bohémiának a hagyo­mányos szokáshoz hiven szabad folyást en­gedjenek. Pedig biztos értesüléseim vannak, hogy színtársulatunk tagjai között viharedzett bo­hémvérü alakok vannak, kik alig várják, * hogy a kazcsolkódzás kezdetét vegye és hogy ezen kapcsolkodzás minél előbb meg­történjék csakis a régi gárda mozgósításá­tól függ. Kellő tájékozásul azoknak, kikben a bohémvér csak szunyád és nem aludt vég­kép el, tudtul adom, hogy a színtársulat tagjainak nagyrésze már mozgósítva és a régi gyülhelyen van koncentrálva. Azért mondom régi gyülhelyen és nem régi gyül­helyeken, mert ez alkalommal csakis a Griff étterme a kiváltságos hely, jobban mondva a mozgósítási központ vagy még jobban mondva a központi hálózat. Azt is elárulom, hogy vannak a szín­társulatnak még számos tagjai, kik még várakozási álláspontra helyezkedtek ez ér­demben és várják a bohém gárda kibonta­kozását és a kapcsalkodzást a kellő időre helyezték kilátásba. Tehát anyag van, csak legyen aki fel­dolgozza, jobban mondva vannak még bo­hémvérüek, csak legyenek maecenások, kik dolgozzanak „az üzlet érdekében". Erről az üzlet érdekről jut eszembe, hogy „noch ist Polen, nicht verloren". Nálunk bohémvérü­eknél az a jelszó, hogy az üzlet érdekében mindent meg kell tenni és ez reményt nyújt arra hogy a szinévadban a bohémia még sok anyagot fog szolgáltatni a krónika ré­szére. Árgus szemekkel várom tehát a kibon­takozást és a kapcsalkodzást, mely sokáig nem várathat magáta. Szóval az eddigi helyzetre el lehet mondani, hogy: Móricz! Móricz I Maga nekem igen fiatal! Frici. Az hírlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa már sok csalódásokban ment keresztül. Az hirlik, hogy Pápa városának szá­mos gyógyíthatatlan sebe van. Az hirlik, hogy Hoitsy Pál orsz. kép;­viselőnk városunknál számos műtétre válal­kozott. Az hirlik, hogy a polgármester a ke­reskedelmi ministeriumban jártas lett. Az hirlik, hogy a rendőrkapitány az oláh-cigányokkal sportot üz. Az hirlik, hogy vasúti állomásunk vil­lamos világítása kiviláglott. Az hirlik, hogy Pápán „a túlsó soron" alig várják a vőlegényeket. Az hirlik, hogy a színtársulat egyik női tagja azért busul, mert van szive. Az hirlik, hogy a színtársulat néhány női tagjának nagy igényei vannak. Az hirlik, hogy a színházi titkárnak nincs mit titkolni. Az hirlik hogy a színtársulat tagjai még nincsenek összejátszva. Az hirlik, hogy a színtársulatnak kes­keny'* női kara van. Az hirlik, hogy a színtársulat előke­lőbb hölgy tagjai unatkoznak. AZ hirlik, hogy a színtársulat súgóját a társulattól kisugták. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szer­kesztőjének még nincs szinházi-menetrendje. (Móric! Maga igen fiatal! Szedő). X E .TC. — Személyi hir. Mészáros Károly városunk polgármestere, ki a hét folyamán hivatalos ügyek elintézése végett a főváros­ban időzött, pénteken visszaérkezett, — Hoitsy Pál beszámolója. Váro­sunk közszeretetben álló orsz. képviselője Hoitsy Pál f. hó 14-én — vasárnap — vá­rosunkba érkezik és ez alkalommal a poli­tikai helyzetről beszámoló beszédet tart. A beszámoló helyét és idejet a párt vezető­sége falragaszokon fogja tudatni. — Főgondnoki beiktatás. Tisza Ist­ván grófnak, a dunántuli egyházkerület újon­nan választott főgondnokának ünnepélyes beiktatása f. hó 30-án lesz városunkban. A beiktatási ünnepélyre vonatkozólag a kerü­leti főjegyzői hivatal a következő hivatalos programmot bocsátotta ki: „1. Április 29 én kivonulás az 5 és fél órakor érkező gyors­vonathoz főgondnok urnák s a, vele érkező vendégek fogadása végett. 2. Április 29-én este 8 órakor ismerkedés a Griff-szálló nagy­termében. 3. Április 30 án délelőtt 10 óra­kor a ker. közgyűlés megnyitása a pápai hitrokonok templomában. 4. Alakulás. 5. Je­lentés a főgondnokválasztásról a vonatkozó jegyzőkönyv felolvasásával. 6. Küldöttség kinevezése főgondnok urnák a gyűlésbe le­endő meghívására. 7. Püspök urnák az eskü letevésére felhívó beszéde. 8. A 37. dics. 1. versét énekli a gyülekezet. 9. Főgond­nok ur eskütétele. 10. Főgondnok ur üd­vözlése a kerület nevében. 11. Főgondnok ur válasza az üdvözlésre. 12. Küldöttségek tisztelgése, melynek sorrendje a jelentkezé­sek után fog megállapittatni. 13. Záróbe­széd. 14. Közebéd délután 2 órakor a Griff­szálló nagytermében".

Next

/
Thumbnails
Contents