Pápai Közlöny – XVII. évfolyam – 1907.
1907-04-07 / 14. szám
zok szerint épitve vannak, jók. — Tisztelet a kivételnek, ha ma a városi építészeti bizottságban nézünk rajzokat, mély szomorúság fog el egyes esetekben. Szólni nem szabad erélyesen, inert, talán pórul járna az ember. Pedig megszívlelhetné ugy az épitettö, mint a mester a figyelmeztetéseket. Kivántos lenne, hogy a város közönsége az épületek szépsége iránt több érdeklődést mutasson. A szép és jó iránti érzékkel azonban nem tenni. Az épületek ösz szess^ géröl a város közönségének iz lésére. — Pedig igen egyszerű dolog, jó tervhez jutni. — Aki több ezer korona értéket beruház, ne sajnáljon néhány száz koronát akár pályázat utján egy-egy jó tervért kiadni. Min dig bőven megtérülhet e kiadás. Ha sikerült megoldáshoz, jutunk, mindig örömünk van. Ha pedig a drága anyagot forma és izlés nélkül halmoztuk össze, örökre kellemetlen érzésünk marad. Ha szép és jó iránti érzékkel azonban nem csak a magunk tulajdonát értékessé, hanem szépítjük vá rosunkat és nemesitjük és fejlesztjük az ipart is. A pápai építési iparra nagyon kívánatos a fejlesztés. Ez azonban csak ugy lehet, ha maga a közönség izlése finomulván, érzékkel bir a jobb minőségű munka iránt és azt meg is fizeti. Az iparosokat nem lehet okolni azok mindig követik az izlés! és alkalmat. De az iparosok is többet adhatnának a rajzra, ezt jobban kultiválhatják. A régi épületeken szebbnél szebb kapuk, vasalások, szobrász munkák láthatók. Azok a mesterek tudtak rajzolni. A céll-rendszerrel az a | jó szokás is elmúlt, hogy a meste| reknek tudni kellett valamit. Semmi sem akadályozza azonban a aiai mestereket abban, hogy folyóiratot tartsanak, rajzoljanak, számítsanak. Aki szivvel lélekkel és egész odaadással fog iparának élni, ne féljen. Az igazi tudást megtalálják azok, akiknek szükségük lesz rá. Az igazi és őszinte tudásu iparosnak liire elterjed, a vá ros határán tul is. De nemcsak a mesterekre nézve ajánlatos a foglalkozás az ipar haladása érdekében a rajzzal és egyéb tanulmányokkal, hanem a segédekre nézve is. Az épitő iparban fellépett sztrájk mozgalmak azért nem részesülnek semmiféle figyelemben, mivel az iparossegédek abban tévednek, hogy önmagukban egyáltalán nem keresik a hibát Pedig ott is van sok baj. A szakegyletnek nem lázító tanyának kellene lenni, hanem a tanulás és törekvés templomának. A szakszervezetek vagy szakegyletek törekvése a jobb megélhetés iránt teljesen jogosult és ezt a törekvést pártolni kell, de az iparossegédeknek mélyen átérezni kelle azt, hogy ők csakis a mesterekkel együtt élhetnek meg. Ezért itt tanulni, és tanulni kellene. Vajha a közeledő építési évad minden irányban a különös megértés és tisztelet felé vezetue. Vajha a közönség ízlésének ápolásával a mesterek tudásuk, a segédek pedig törekvésük és hüségük által lehetővé tennék az építési iparnak egy jobb jövő megnyilatkozását. Postaépületünk érdekében. Városunk képviselőtestülete a helybeli OMKE egyesület javaslatára elhatározta, hogy a postaépület elhelyezése érdemében a kereskedelmi minisztériumhoz feliratot intéz. Tekintve ezen kérdés fontosságát, nagyon is aktuálisnak tartjuk lakosságunk tájékoztatása céljából ezen feliratot egész terjedelmében a következőkben reprodukálni: Nagyméltóságú m. kir. kereskedelmi miniszter Ur ! Kegyelmes Uram ! Városunk közönségének már több mint egy évtizeden át folyton hallható panasza az, hogy posta- és távirdahivatalunk egy, a város főforgalmi utcavonalától távoleső, szük és közegészségügyi szempontból is sok kifogás alá eső épületben van elhelyezve. A helyi sajtónak hétről-hétre visszatérő témája postahivatalunknak tarthatatlan állapota s a kereskedelmi szaktestületek is állandóan napirenden tartják e kérdést s joggal panaszolják, hogy postahivatalunk rossz elhelyezésénél fogva csak örökös zavarok s az ott megforduló közönség folytonos zúgolódása mellett bonyolíthatja le a nagy forgalmat. A postahivatal a maga rendeltetésének természetesen csak akkor felelhet meg, ha az nem egy félreeső, nehezen hozzáférhető helyen van elhelyezve, hanem lehetőleg a kereskedelmi forgalmi utvonalok központjában. Az „Omke" pápai kerülete, városunk hogy élj és bűnhődj. Viseld el a törvény büntetését, hogy majdan emelt fővel léphess embertársaid elé: vétkeztem ugyan, de megbűnhődtem érte. — És ti? — El fogjuk viselni a csapást. — De hogy fogtok megélni? — Tudok még dolgozni. No, meg talán a rokonok is segélyezni fognak. Miattunk ne aggódj ! — De micsoda kínos életetek lesz! Az egész világ ujjal fog rátok mutatni: a sikkasztó felesége, a sikkasztó gyermeke ! — Nem törődünk a viliággal, érted pedig mindent elszenvedünk. Kopogtattak : — A törvény nevében! Az asszony lefektette a gyermeket és olvasni kezdett. Gyenge kopogtatás hallatszott. — Szabad ! A kopogtató belépett. — Jézusom ! Ede, te vagy ! — Nem vártál talán ? — Hisz még nem telt le a három esztendő? — Ha az utóbbi időben meglátogattál volna, ugy tudhatnád, hogy feltétlenesen szabadlábra helyeztek. De hagyjuk ! Hát nem is örülsz ? Csókolj meg ! Az asszony megcsókolta. — Láthatnám a fiunkat? — Ne zavard szegényt. Már alszik. — Akkor hát itt maradok. Alig találtam rátok. A régi lakásba mentem először. Mindenütt a falak mellé húzódva s kalapomat mélyen a szemembe nyomva, nehogy megismerjenek. Igazán okosan tettétek, hogy elköltöztetek onnan. De micsoda szép nagy lakás ez. És miért van rajtad gyászruha ? — Meghalt a nagybátyám és ránk hagyta minden vagyonát, hát van miből élnünk. — És lesz is miből, mert én meg kitanultam a börtönben az asztalosságot. Egy pár igazán szép dolgot csináltam. Most pedig ajánlatot kaptam egy nagy czégtől. Többet fogok keresni, mint a mennyiről valaha ábrándoztunk. — Munkás leszel ? — Az. Illetőleg munka vezető. De hiszen az nem baj. Jobb dolga van egy sokat kereső munkásnak manapság, mint egy kishivatalnoknak. — Ne légy munkás. Inkább lépj be valamilyen hivatalba. — Miért? — Mert én tekintetes úrhoz mentem nőül és tekintetes asszony akarok maradni. Mit szólnának a barátnőim hozzá, ha csak asszonyság volnék ! — Hát mit törődöl te a barátnőiddel ? És mit a világgal ? Hát nem élhetünk ezentúl is ugy, mint eddig éltünk. — Sok minden megváltozott ez alatt a három év alatt, kedves Edém! — De te csak nem változtál meg ? Emlékezz csak vissza, mit mondtál nekem forrást, ha gyomor , bél- és légcsöhuruttól Szabadulni akarunk. forrást, ha a vesebajt gyógyítani akarjuk, forrást, ha étvágyhiáuy és emésztési zavar áll be. forrást, ha májbajoktól és sárgaságtól szabadulni akarunk. MIT IGYUNK ? ;» u n! t m o!: a i Igyunk mohai hogy egészségünket megóvjuk, mert . nvnnk mnh;5Í csakis a természetes szénsavas 'öy""* müfl d| ásványvíz erre a legbiztosabb óvszer. Igyunk mohai A moliai Agll es -forrás, m'nt természetes s-zénsovdus ásványvíz, föltétlenül tiszi a, kellemes és olcsó sav.myuviz ; dus szénsavtartalmánál fogva nemcsak biztos óvszer fertőző elemek ellen, hanem a benne foglalt gyógysóknál fogva kitűnő szere a legkülönfélébb gyomor-, légCSÓ- és húgyszervi betegségeknek, 26 év Óta bebiz >nyosodott, hogy m g ragályos betegségek öl is, mint typhus, cholera, megkimélutt k azok, a kik közönséges ivóviz helyett a baktériummentes moh ú Agnes-vizzel éltek. Legjelesebb orvosi szaktekintélyek által ajanlva. Számes aüsmerö nyilitkozit a forrás ism rtetö f zeében olvasható. Ház'utasok számára másfélliteresnél valamivel nagyobb üvegekben minden kétes értékű mesterségesen szénsavval tel»tett viznél, sőt a szódavíznél is olcsóbb; hogy az Ágnes-forrás (Aprli/alf hfiPl/Í7 I vizét a legszegényebb ember is könnyen megszerezhesse, nagyobb vidéki városokban lerakatok szerveztetek, ugyanott a forrás leírásán ik is- iXOUwOll UUI HA • mertető füzete ingyen kapható. A fonás kezelőség. Kapható minden fííszeriuletben és elsőrangú vendéglőben. Főraktár: Oszvald JállOü Urttál PíípílH. (1)
