Pápai Közlöny – XVII. évfolyam – 1907.

1907-01-06 / 1. szám

REFORMÁTUS FŐISKOLA Pápa, 1907. j annár 6_ KÖZERDEKÜ FÜGGETLEN HETILAP.- MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP ELŐFIZETÉS! ARAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAjDONOS és KIADÓ : F Q'LIaiTSEW 9ftpfl8, HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és N 0 B E L ÁRMIN könyvkereskedésében. Mi van a közvágóhiddal ? Nagyon is aktuális és fontos kérdésben emelünk szót. Városunk képviselőtestülete elhatározta egy közvágóhíd felépitését és utasította a városi tanácsot a tervek és költségvetés elkészítésére. Hónapokkal ez előtt hozatott ezen határozat, a tervek és költségvetés tudtunkkal már elkészült és ezen körülmény teszi kötelességünkké, hogy ezen ügyet napirenden tartsuk. Hogy mily fontos ezen közvágóhíd felállítása, azt hisszük felesleges újból bizonyítanunk. S mégis azt látjuk és tapasztaljuk, hogy ezen kiváló, nagyfontossáou és jövedelmező ügy valahol megakadt. Hozzá kellene már végre valahára komolyan és érdemlegesen fogni ezen égetően szükséges ügy létesítéséhez. Reá kellene a képviselőtestületnek a megbízottakat mos^már szorítani, hogy tegyenek valamit a közvágóhíd létesítése iránt. Meg kellene sürgetni ezt már csak azért is, mert ezen közintézmény létesítésével jövedelmi forrás van kilátásba helyezve. Ismét felvetjük ezen kérdést, mert már nem nézhetjük, hogy ekkora nembánomsággal viseltetnek ezen fontos dolog iránt. Ismét és ismét fel fogunk szólani és nem engedjük, hogy a feledés homályába menjen, vagy huzzák-halasszák épen ezen — jövedelmezőségénél fogva — városunkra nézve ezen üdvös közegészségi intézményt. Mi nem akarunk szemrehányást tenni a városi tanácsnak azért, hogy huzza-halassza ezen fontos intézmény létesítését, de igenis sürgetni akarjuk annak r.

rpker/i.*e tűzését. Megérett ^ vAolog s nincs értelme a halogatásnak, annyival is inkább, mivel a város a közvágóhíd felállításával hasznot remél. A halogatással tehát egy jövedelmi forrásnak minél előbbi megnyitását mulasztjuk el, ami pedig nem állhat érdekében senkinek, legkevésbbé a városi tanácsnak, ki tudja, látja városunk nehéz anyagi viszonyait. Kötelesség mulasztás vádja érhetett volna bennünket, ha a közvágó hid kérdését nem szellőztettük volna. A helyi sajtónak első kötelessége a közvélemény előtt folytonosan ébren tartani a tervbe vett és esetleg feledésbe menő alkotásokat és intézményeket. Sarkalni, biztatni, ösztökélni az újításoknak megtestesitésére hivatottakat. Egy ily huza halasztott intézmény a közvágóqid létesítése, melyet sürgetünk. Sürgetjük pedig azért, mert képtelenségnek tartjuk, hogy egy városban mint Pápa városa lehetnek még oly emberek, kik egy ily közegészségügyi intézmény felállítását kicsinyes okokból hátráltatják, minő a közvágóhíd létesítése. Jó mindnyájunk érdeke kívánja ezt, de szerfelett kívánatos azért is, mert a közvágóhiddal kapcsolatos hűtőkamrák. tekintettel a nagy számú ] ÁKÜZA. Látogatás. Szentgyörgyi Elemér magára maradt. Felvette az uj Hohenlohe-féle könyvet az íróasztaláról és lapozgatni kezdett benne. Semmit sem szeretett annyira, mint ezeket a csendes, alkonyati órákat, mikor itt künnt, városligeti lakásának nagy üvegtábláin bepiroslanak az ég alján késedelmeskedő fellegek, melyeket a nap királyi vére fest biborszinüekké. Szentgyörgyi Elemér az órájára tekintett. Azon gondolkodott, hogy fel kellene néznie a klubba. De lustasága erősebb volt, mint kötelességérzete s már épen visszaült helyére, midőn könnyű, női lépések nesze hallatszott az ajtó előtt. — Erre'? — kérdezte a Doroszlayné hangja, midőn az inas ajtót nyitott előtte. Szentgyörgyi örömteljes meglepetéssel sietett elé. Felesége összes barátnői között Ella volt előtte á legszimpatikusabb. — Maga az ? — kérdezte felesleges szószaporitással s elvette kezéből a keskenyre összesodort esernyőjét. Azután egy fauteuilt tett számára a kandalló elé. — A felesége nincs itthon'? — Nincs. De mindjárt jön. Csak az anyjához ment át, néhány pillanatra. rtZ asszony egy torkos kis leány félszeg és bájos mozdulatával nyúlt a czigarettásdoboz után. Egymásra tette a lábait, szoknyáját lehúzta a czipője helyére s aztán hanyagul hátradőlt a helyén. Füstkarikákat akart csinálni, de ez nem sikerült neki. Közben kez tyüs kezével el-elűzte a kék füstöt az arcza elől. — Milyen kedves itt magánál minden, — mondta aztán körülnézve, mintha először volna itt. •— Nálam nem hallani mást az ablakok alatt, mint a villamosok éles csengetését, nem látni mást mint teherhordó szekereket, siető, lármás, tülekedő, lökdösődő, éhes embereket. Ah, ezek alatt a hosszú percnek alatt, mikor az árnyak győzedelmeskednek a világosság brutalitása fölött, szeretnék egyszer igazán élni. — Szeretne ? Miért mondja igy ? Hiszen most is él. Az asszony megrázza a fejét. — Ez nem élet, — mondja szomorúan. •— Miért ? — kérdi Szentgyörgyi. — A futó perez varázsa nem elégíti ki a lelkét ? — Azt kérdi, miért ? Őszinte legyek magához ? Nagyot szippant czigarettájából, majd hanyagul folytatja : — Miért ía ne lennék az? Talán ön megérti, hogy ezeknek az alkonyatnyi óráknak charme-ja csak bensőbbé teszi bennem azt a vágyat, hogy megtaláljam azt, akire várok. Talán ön megérti, hogy ezek az órák öröm helyett csak bánatot hoznak reám, igy amint most van, mert velük jár az a megismerés, hogy ismét hasztalanul éltem át egy napot, hisz újra nem jött el az, akit lelkem megsejtett. A férfi bámulva néz reá. Ilyennek még soha sem látta, bár már szokva volt a Doroszlay Ella szeszélyes és változó hangulatához. Hiszen számtalanszor találkoztak már a felesége intim, kis kék boudoirjában. — És férje ? — kérdez

1' tőle tétovázva, mert fél, hogy megsérti e kérdésével. — A férjem ? — Az asszony vállat von. —- 0 pontos hivatalnok, erös karakter és kitűnő számító. Többet nem tudok róla. Különben oly idegen nekem, mint, mint — például ön. Csend. A czifra, fehér, sévresi óra fél hatot üt. Az asszon} eldobja czigarettáját s feje mögé teszi a két karját. — Ah — kezdi újból — ilyenkor egy szeretett lény karjába ölthetni karunkat s felmenni együtt a nap szivébe ! A nap aranyába ! Az alkonyati ég tüzébe, a fenyők biborszinben égő régióiba, magasra, oly szédítő magasságokba, ahonnan nem kellene többé tudomást venni a tömegről. Ah, én gvülölöm (a tömeget? — És a választottja ? Találkozott már vele — kérdezi a férfi, aki nem akarja elejteni ezt a témát.