Pápai Közlöny – XVI. évfolyam – 1906.

1906-03-25 / 12. szám

bécsi piacra már az éjjeli órákban garmada számra vásároljon az ügy­nökök tolakodó serege, mely minden jobb falatot kiragad a kezünkből és nekünk csak az alját, a söpredéket hagyja. Várja be az ügynök, a mig a város közönsége szükségletét fedezte s ha olyan biztos és jó az ő pénze a kínálóknak, bizonnyal az ügynökök számára is termel eleget a termelő közönség. Ezt az észrevételünket jól jegyez­zék meg városunk urai. Fontos nagy érdek az, mely immár hangosan kö­veteli a megyalósitást. Az adózó pol­gárok egy olyan jogát érintjük itt, melyet valóban élvezni akarunk. S mi azt hisszük, hogy a ke­nyérkérdéssel foglalkozó adózó pol­gárok észszerű jogos óhaja oly vilá­gosan beszél, hogy a város urai fel­tétlenül kezet fognak a piaci mizériák megszüntetésére, a mely immár ál­landó témául ott ül azokon a verej­tékkel dolgozó, kenyeret szerző csa­ládapák homlokán, kik oly régen ha­szontalanul panaszkodnak, kik eddig hiába vártak valamelyes intézkedést. Jól jegyezzük meg, hogy a pol­gárok e nagy sérelmén a legsürgő­sebb feladat segíteni s nem lehet na­gyobb ambíciója egy városnak, vagy községnek sem, mintha polgártársai megelégedettek. Ez a városok legszebb politikája és egyben a leghasznosabb is, mert a közintézményekkel megelégedő pol­gárság képes városát előbbre vinni minden ügyekben. Városi közgyűlés. Pápa város képviselőtestületének hétfőn mégtartott közgyűlésén oly je­lenségeket tapasztaltunk, melyeket szó nélkül nem hagyhatunk. Vannak egyes képviselők, kik egyáltalában nincsenek tisztában az „interpelláció" elnevezés jellegével és derüre-borura ezen cimen szólalnak fel. Oly dolgo­kat szellőztetnek a közgyűlés terem­ben, melyek a közügyet egyáltalában nem érintik és határozottan szemé­lyes jellegűek. Felszólalásaikban az­után Ízetlen kifejezésekre ragadják magukat, melyek csakis a képviselő­testület dekórumát sértik. Ideje volna már az annyit hangoztatott házszabá­lyok elkészítésével az ily kinövések­nek elejét venni. Kinek nem inge ne vegye magára ! Ezek előrebocsájtása után, átté­rünk a közgyűlés lefolyására. Mészáros elnöklő polgármester üdvö­zölve a megjelenteket az ülést megnyitja és a jkv. hitelesítésére bebestyén Dávid, Langraf Zsigmond, Wuest Ferenc, dr. Herzog Manó ós Oszwald János képviselőket felkéri. A mult ülés jkve felolvastatván, az észrevétel nélkül tudomásul vétetett. Napirend előtt Vágó László, a polgár­mesterhez kérdést intéz, valljon van-e tu­domása arról, hogy a lakosság a rendőrség részéről nagy zaklatásnak van kitéve amiatt, hogy a füstvezető kürtök és orosz kémények ez ideig el nem távolitattak. Polgármester válaszában kijelenti, hogy a rendőrség a szabályrendeletet hajtja végre, amennyiben el van rendelve, hogy a kürtök és orosz kémények 1905. december 31-ig eltávolitandók. A lakosság adott be 2 kér­vényt, egyikében haladékot kérnek, a má­sikban a meglevő kémények meghagyását kérik. A városi tanács az első kérelemre 1906. évi november l-ig haladékot adott. A másikra vonatkozólag pedig a legközelebbi közgyűlés elé azon javaslatot teszi, hogy az erre vonatkozó szabályrendelet módosi­tassék akként, hogy a régi kémények meg­maradhassanak és csak az uj építkezéseknél tiltassék el az orosz kémények alkalmazása. A választ ugy interpelláló valamint a képviselőtestület tudomásul veszi. Ugyancsak napirendre térés előtt Gaál János interpellálja a polgármestert, hogy van-e tudomása arról, az igazságtalan és részrehajló eljárásról, melyben a rendőr­kapitány egyeseket hivatalából kifolyólag részesít. Nevezetesen megbüntette őt 5 kor.-ra azért, mivel háza előtt a csatorna nem volt kitisztítva, holott a szomszédjainál sem volt s azok nem lettek még be sem idézve. Ugyancsak egy másik házánál az eresz csa­torna készítésére haladékot kért, neki nem adta meg a rendőrkapitány, másoknak azon­ban erre haladékot adott. Polgármester kijelenti, hogy bár nem ismeri az ügyet, de nem is tartozik a kép­viselőtestület elé, ha jogtalannak tartja az eljárást, ugy tegye meg panaszát az alis­pánnál esetleg kérje ellene a fegyelmi vizs­gálatot. Különben a rendőrkapitány igazo­lására felhivja őt nyilatkozattételre. Szolcoly rendőrkapitány kijelenti, hogy a csatornatisztitásra több ízben figyelmez­tetve lett a lakosság és csak kötelességét tel­jesítette, amidőn a mulasztásért büntette. Az ereszcsatorna ügyre vonatkozólag kijelenti, hogy bár 1905. december 31-ig haladék adatott azok elkészítésére, nem teljesítette. A választ interpelláló nem veszi tu­domásul, a képviselőtestület egyhangúlag tudomásul vette. Interpelláló ezután több oly kifejezé­seket használt, melyek miatt a polgármester őt két izben rendreutasította. •— Derék gyerek volt gyereknek. — Nono, hisz most se utolsó. Ugy egyeztünk aztán anyóval, meg édesapóval, hogy egy füst alatt álljék ki a két örömet. Mégis kevesebb költség, nézze. — Isten éltesse az uj párokat is, az apjukat-anyjukat is. Szeles János fölkelt: — Köszönjük a kívánságát a tanító urnák, de nem elégszünk be vele. Elmond­hatom én azt otthon, hiheti is, aki akarja, de ugy küldött engem ide édesapó is, az asszony is, hogy addig el ne menjek, még szavukat nem veszem, hogy lejönnek az utolsó örömünkre. — Már azután hogy volná ez utolsó öröm ? — Erti azt maga, csak mást akar mon­dani, nem amit kérdeztem. Ne vessék félre tanitó ur, a kérésünket. — Bajos az én mozdulására, János bácsi, az asszonyé meg még bajosabb ettül a sok gyerektül. Putnoki letette a pipáját: — Nem olyan gyerekeknek nézném ezeket, hogy rájuk ne lehetne hagyni a há­zat. Aztán, tanitó ur csak ne is kotözködjön, csak a maga szava hibádzik, a tónsasszony­nyal már meg ís állapodtunk . . . — Mi a manó ? — Meg. Csak ne húzódozzon. Be is Írattuk már a Viktorka násznagyának. Jó két fürt fogtak a részesek a nyáron, a han­gosabbat maguknak szántuk, édesapó most csinál neki illendősebb kaliczkát ... Ide a kézit, tanitó ur, mert én a szava nélvül haza nem mék. JJL "UJJ Haboztam, dobolgattam az asztalon. Putnoki kiszólt a konyhába: — Ténsasszonyom ! — Tessék. — Ha benézhetne egy szóra . . . Nézze, nézze, ez a rosz ember attul fél, hogy maga megfázik a vasattal kiig. — Dehogy fázok, — ha subát nem hoznak, még akkor se fázok. Putnoki megfogta a doboló, tétovázó balkezemet : — No, látja, hogy a ténsasszony is szeretne lejönni. Furcsa lesz az nagyon, mi­kor az a sok fiatal asszony, akiket amakkor strimflikötésre tanított, mind körülbatallé­rozza ijastul-fÍjastul, aztán csak ugy szólítja ahogy emlegeti, hogy : Kati néni. Pedig is­tenucscse, most se idősebb a ténsasszony ugy kinézésre, mint akkor volt . . . Én is fölkeltem : — No, János bácsi, ha igy van, ak­kor csakugyan nem bánom. Lemegyünk. Itt a kezem. Putnoki fölvette a pipáját, szétnézett, hova verje ki, aztán hátrasunyitott a kályha megül : — Tudtam én ezt előre ... A szecs­kavágóért föl se jöttem volna . . . Azt írásra is küld a kereskedő, hanem az ember csak a szóra indul . . . Adjon egy pipa dohányt, tanító ur, — látom, szépszinü dohánya van. II. Sose szerettem a násznagyságot. Czin­gár is vagyok hozzá, a hajam is megátal­kodottan fekete még most is: testesebb, idősebb ember való násznagynak, akinek már a testi mivolta is csendet-rendet paran­csol. Lány násznagya még csak inkább vol­tam, mert akkor én adtam föl a három fo­gas kérdést a kikérőknek s olyat adtam, amit a vendégsereg se ismer, a vőfélyek se tudnak örök időktül óta. Attul ellenben fáz­tam mindég, hogy én feleljek egy-egy vén kiadó föladásaira, amiknek mindenki ismeri a nyitját, csak én nem. Putnokiéknál én voltam az erdő felül, mint a Viktorka kiadója, aztán, ha régen nem próbáltam is- az érzékeny beszédet, ugy el talaltam búcsúztatni kis királynén­kat, hogy sokan megsiratták . . . Istenem, de könnyű is az őrvendezőket megríkatni ! . . . Persze, csak olyan sírás ez, mint ami­lyen a nyári szaladó eső, amitől elevenedik a virág, szebben, szaporábban danol a ma­dár. Van féltuczat esztendeje, hogy nem tánczoltam, mikor Putnoki Szeles János anyót, az én nagygondu páromat rávette csak egy lassúra, én is próbát tettem az örőmanyával, aztán magunk se vettük észre hogy a frissít is különben eljártuk, mint a mostani fiatalság. Öregapó se iszos ember nem volt soha, se dohányos. De nagytánczos volt valaha. Avval fogad maga mellé : — Tudja, fiatalság, boldogság. (Maguk is fiatalok még!) — Sohse gondolok rá, hogy de jó volna, Csak ha tánczolnak. Verbun­kos voltam valamikor . . . Él-e még az édes apja ? — El, hála Istennek. Most hetvenkettő. — No, akkor az még gyerek volt, mi­kor és utoljára tánczoltam. De sok gyere­ket elbolonditottam a sarkatyummal. Nem szedössze a doktor annyit, mint mink össze-

Next

/
Thumbnails
Contents