Pápai Közlöny – XVI. évfolyam – 1906.

1906-03-25 / 12. szám

PAPAI KÖZLÖNY KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELÖFIZETESI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. Meddig tart még? Mindenfelé az országban arról panaszkodnak, hogy a piacok naprólnapra drágulnak. Maga a főváros, hová a környékbeli községek nagy mennyiségben szállítanak élelmi árut, ahol a választék oly felette nagy és a mely városnak minden részében kitűnő piacok és vásárcsarnokok vannak, mozgalmat indit a drágaság ellen : mert hova-tovább a polgárság egzisztenciája forog veszedelemben. A kis pénzű emberek nagy tömege éppen ugy a piacra van utalva, mint a vaskos tárcáju úriemberek kicsiny társasága. Próbálnak is mindenféle szabályrendeleteket hozni, hogy az áru kínálók kapzsi és bestiális meggazdagodási szenvedélyeit korlátozzák és a vásárlóknak is jogot biztosítsanak a piaci hiénakkal szemben. A fulmináns rendeleteket pedig épen a piaci kofa sajnálja le, az röhögi le a legjózanabb papiros védekezést. TÁRCZA. kasza. i. Hála Istennek, az én régi jó embereim csak nem felejtkeznek meg énrólam, mirólunk. Tíz esztendeje műit, hogy pesti ember vagyok, mégis eszükbe jutunk, ha fiuk házasodik, ha lányuk férjhez mén : hinak a lakodalomra hol násznagynak,, hol vendégnek. Nagy néha esik ugy a sorja, hogy lemehetek, igencsak ugy levélben éltetem a fiatalokat, az örömapákat, örömanyákat, de azért farsangról-farsangra megkeresnek hívásukkal. Az őszön idefönt járt Putnoki Szeles János személyesen, szecskavágót vett meg kukoricamorzsolót s dolga végeztével addig tudakolta a lakásunkat, mig ránktalált. Mikor én iskolábul hazajöttem, már akkor nagy beszédben volt Katussal a konyhán és ahogy beköszöntem, elejbém állt öregkatonásosan : — No, mindjárt megtudom, ki húzott hozzánk jobban, tanító ur-e, vagya a ténsasszony : megösmer-e ? — Tán csak még meg 1 . . . — No, no. Hanem a ténsasszony néven szólitolt ám egy látásra. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : — Hát Isten hozta, János bácsi! Hogy merte Verka néni elereszteni igy egymagát? Fujt egyet a pipáján: — Nem tévedek én el magam se, tanító ur. Ráhunyoritok vetkőzés közben : — Tudom is én . . . Az ilyen legényember, mint János bácsi még: biz itt akár el is tevedhet . . . A cáupa erő, egészségtől piros idős ember szégyenlős-hamísan csippent a bal szemével : — Útnak igazítják már az ilyen öreget, még ha eltévedhetnékje van is . . . Elmúlt az már, ami régen volt . . . Bemegyünk a szobába. — - Szabad-e itt pipálni, tanító ur ? •— Ha szabad nem volna, sose tenném bele a lábam . . . Hanem most már majd én is rágyújtok. — Én meg megkínálnám, hallja egy pipa dohánnyal, de nem merem. — Tán nem jó ? — Izire megjárná, de olyan akaratos, hogy többet kell fújni, mint szini. Mikor az én pipám füstje is megered, sorra kérdeni Putnoki Jánostul az otthonvalókat : — Hát Verka néni ? -— Köszönöm kérdésit, csak ugy öregesen, happ csendesen. — Hát öregapó ? Boldog vidámság futja el a gazda képit : HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL A R S/1 I N könyvkereskedésében. — Édesapám ? .. . Tudja-e, tanitó ur, hogy most is átugrana még sok fiatalt. — Hála Istennek ! — Az . . . Aztán nemcsak, hogy egészséges, hanem annak a kezibül a dolog soha ki nem fogy. Mindég talál valami motyogni valót. Még most se köll neki pápaszem : meglátja a kelendárjomban, hogy mikor kel, mikor áldozik a Nap, ahhoz igazítja az órát mindennap, ha az idő tiszta. Ha lószerszám kessed, szakad, ugy megigazítja, akár a szijjártó. — Szép időt ért, igazán szép időt. — Katalinkor tölti be a nyolcvankettőt. Én vagyok a legkisebb fia, oszt én is az Ötvenegybe fordultam Szentmihálykor. — Hát a gyerekek ? — Jó, hogy kérdezi. Mert éppen azok végett kerestem fel tanitó úrékat. — Azt tudja, hogy Misám, Sándorom, raindakettő ember, Márta meg asszony, — kicsije is van már kettő — hát most meg, ugy mutatkozik, hogy Gábor is házasodik, Viktorka is konty alá kerül. — Jó gyerek volt mindakettő az iskolában is. — Az. Sose volt rájuk nagy panasz azóta se. Gábor a körmöndi szomszédék vakarójat veszi el, azt a cigányforma Pirost, ha emlékszik rá, tanitó ur. Az is magánál kezdte az iskolát. Bodor a haja, mint a gyűrő. A mi rosszunkat meg Molnár Simon kérette, tudja, aki magának vigyázója volt, Nem is lesz addig a papiros védekezésnek kézzel fogható eredmé nye a mig a hazai mezőgazdaság konzervatív elméleteken nyugszik és a mig a mezőgazdaság nem ismeri a belterjes gazdálkodást, a mig mindenütt a hazában nem alkotunk zöldség, gyümölcstermelő kerteket, a mig midenütt nem lesznek baromfitenyésztő telepek, tejszállitó szövetkezetek, a mig a kínálat nagyobb lesz, mint a kereslet. Nagy baj, hogy az oly helyeken is, a hol fogyasztási szövetkezetek felállitattak, a népet nem tanítják meg zöldség termelésre, baromfi tenyésztésre, hanem e helyett örömmel konstatálják, hogy a beltelek számba menő földeken is, búzát, rozsot termelnek. A tíz évről tíz évre összeállított statisztika örvendetes népesedésről ád bizonyítványokat, de fehér holló számba megy az a jelentés, mely a vidékieknek arról a változó gazdasági rendszeréről adna tanúságot, melyet fennebb érintettünk. Magyarán : a népesség szaporodik ; a kereső, a vásárló közönség egyre nagyobb tért foglal el, de a kínálat ma is az, a mi 2 — 3 évtized előtt, sőt a kartellrendszerrel dolgozó iparosok és élelmi árulók miatt, a kínálat egyre másra fogy. Nagy vásárok voltak hajdanában ugy az Alföldön, mint Erdély és a Felföldön, a hol hangos volt a piac a megelégedettek szavától. Ma itt-ott árul egy-egy szűcs, itt-ott beszélnek jó vásárokról, mert a kartellrendszer miatt inkább haza viszi portékáját a i mester, mintsem a kapzsi elveket sutba dobja a biztos, de kevesebb | bankóért. A kartellrendszer miatt eszünk olyan hust, melyben kitörik a fogunk. A kiviteli kereskedelem miatt egész napi keresetünket adjuk oda egy-egy csirkéért, mely egy jól hizott verébnél alig nagyobb. Városunk intézőségének, de a legkisebb falu elöljáróságának sem volna szabad megengedni, hogy a