Pápai Közlöny – XVI. évfolyam – 1906.

1906-03-18 / 11. szám

m KÖZERDEKÜ FÜGGETLEN HETILAP. ~ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. ^^ TÁRCZA. ITooi-ya. — Ella 1 — Ellaaa 1 . . . — Igen, papa 1 — Megjöttek már a hírlapok ? — Meg, már félórával ezelőtt, — felelt a leány s felugorva helyéről, bement a másik szobába apjához. Az öreg ezredes gyertyaegyenesen ült kemény széken. Puha, párnázott bútorokat, függönyöket, szőnyeget nem türt meg a szobájában. Szemüvegét feltéve elkezdte lapozgatni az újságokat. — Oh, ez az örökös gyarmatháboru — sohajtott a vén hadfi — folytonos előcsatározás és semmi komoly ütközet ! Mit szólsz ehhez, Ella ? — Azt, hogy szeretnék a Vörős-keresztbe belépni. — Te ? — nevetett az apa. — Igen, én. — Mert nem tudod,, mi a sebesültek ápolása. Ott nem asztmatikus fájdalmakat kell ám enyhíteni, mint nálam, hanem egész más bajokat. Mind bolondok lesztek ti leányok bizonyos koron tul és rajongtok minden exotikus, minden távollevő dologért, mintha ; környezetetekben már nem is volna becsülésre méltó semmi se. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : m&mmmm fmft¥i$. Ella szomorú csalódással nézett atyjára Az öreg úrral ilyes dologról nem lehetett beszélni. — Ugy-e magad is nevetsz bohó ötleteden ? szólt az ezredes, kinek kicsi, kövér termete egészen elfödte a karszékét. Kerek szemei, húsos orra, gömbölyű álla végtelen joviális kifejezésüek voltak s csak akkor változtak meg az arcvonásai, ha akaratával ellenkeztek. — Itt van három eljegyzési hir. Csupa ismerősök — folytatta az öreg. — Micsoda ostobaság a házasság, mi ? — Természetesen — felelt a leány — aki házosodik, az nincs beszámítható állapotban. — Olvasd csak ! — Oh, ezek már régi dolgok, egyedül — itt a leány hangja megcsuklott. — Micsoda egyedül? — Ah, semmi. — Fogadok, hogy ezek az emberek minden vagyon nélkül, bolondjában rohannak bele a házasságba — heveskedett az ezredes. — Lehet í — Nagyon okosan tetted, hogy nem mentél férjhez. — Ugy hiszed ? — Természetesen ! Igy nyugodtan, gond nélkül élsz, s ha majd én meghalok... — Ugyan papám, kérlek, ne beszélj HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. delmet, adott és ad közvetlen pénzbeli támogatást. Nálunk még mindig az ellenkező állapot van meg. A városokat rengetegül megterheltük az állami igazgatás dolgaival, fogyasztási adóbeli és italmérési jövedelmüket pedig az államkincstár részére foglaltuk le. De nem volt nagyobb gondunk a városi közszellem fejlesztésére sem. A városok egykori értékes polgársága nem állott közéletünkben ott, ahol állania lehetne. Kiváló közéleti erőink legnagyobb részben elvonultak a városi élettől s más téren kerestek érvényesülést. Mind a mellett a modern magyar fejlődés legörvendetesebb jelenségeit a városokban látjuk. Ki ne gyönyörködnék abban a hatalmas haladásban, amelyet Pápa városa is fölmutat. Ki ne érezné, hogy művelődésünk e hatalmas empóriumot erősítenünk, gyarapitanunk kell s meg kell könnyitenünk azt is, hogy a szépen fejlődő városunk pol— Emiatt már úgysem halok meg előbb, de ha mégis majd meghalok, neked takaros jövedelmed lesz s mindent élvezhetsz a világon, amire csak vágyói. Ezt ugyan te régen tudod és ezért elég okos voltál férjhez nem menni. Ella nem felelt. De miért is zavarná ki apját az ő megcsontosodott ideájából ? Miért akarta volna más meggyőződésére téríteni ? 0 úgysem tudta, mi forr a leánya lelkében ; nem tudhatta, hogy a rideg számítás mi messze esik a szivétől s hogy csupán kedvezőtlen sorsa volt az oka, hogy eddig mindig csak olyan emberekkel találkozott, akik nem tudtuk a szivéig jutni. Vagy talán jobban tette volna, ha beleszeret abba a kis lovastisztbe, aki évekkel ezelőtt folyton a nyomában volt s csak az elegáns embereket vette észre, amellett pedig adósságot adósságra halmozott, hogy gummikerekün és első osztályban parádézhasson ? Vagy annak a rideg szivü miniszteri hivatalnoknak kellett volna a keblére borulnia, aki „pratikus" okossággal már formálisan meg is kérte a kezét ? Egyszerre megszólalt a csengetyü s Ella gyorsan elhagyta a szobát, A komorna egy nagy ibolyacsokrot nyújtott feléje s halkan mondta : — Egy küldönc hozta ezt a kisasszony számára. Egy bokréta nekem ? Kitől ? Nincs vele névjegy ? Válságos idők. A politikai válság gomolygó füstje úgyszólván minden más kérdést és ügyet elföd most, legyen az bármilyen fontos s legyen bármilyen régen napirenden. Hogy ne menjünk messzire, itt van a vidéki városok helyzetének rendezése, amely szinte égető kérdéssé lett s a válság előtt a kormány és a törvényhozás elsőrangú teendői közé sorozta. Meg is indultak a városok helyzetének rendezésére az előmunkálatok s a vidéki empóriumok reménykedő izgalommal néztek a kormány akciója elé, amikor egyszerre be ütött a válság s megakadt minden téren a munkásság s a városok ügye is háttérbe szorult. Pedig bizony nagy szükség volna a városok helyzetének rendezésére s a kormány annak idején tett kijelentései a legszebb reményekkel kecsegtették a városokat. Remény kelt, hogy a törvényhozás teljesen különállóan fogja fölka rolni a városok ügyét. Vége szakad annak az állapotnak, amelyben a törvények, hol mint törvényhatóságokkal, hol mint községekkel bán nak velük. Most ugy áll a dolog, hogy részben a vármegyei, részben pedig a községi törvényből kell összeszedni a városokat illető közigazgatási szabályokat. A közelmúlt idők legelfogultabb dicsérője sem állithatná, hogy városainkat a törvényhozás és kormányzás különös támogatásban részesítette volna. Sem közjogilag, sem társadalmilag, sem gazdaságilag nem kaptak olyan erősítéseket, amelyek öntudatos városfejlesztő politika cselekményeiül volnának tekinthetők. A vármegye ma is előkelőbb dolog, mint a város. Anglia a maga husz első városát valóságos törvényhatóságokká fejüket lordmajorokká emelte. Átengedett nekik egy csomó állami jöve