Pápai Közlöny – XVI. évfolyam – 1906.

1906-03-11 / 10. szám

templom, 7 tanintézet, 1 kórház, 7 ipartelep és 8 motorikus fogyasztóEgyidejűleg legnagyobb volt a telepterhelése december 2-án este 5 órakor, a mikor is mintegy 2050 lámpának megfelelő terhelés volt bekapcsolva, a mi az összes csatlakozott terhelésnek 36.5%-a. Egy 24 órában legtöbb áramot termelt a telep december 22-én 896 Kilowattórát. Egyébként a telep az 1905-ik évben termelt összesen 182587 Kilówattórát, az 1904-ik évvel szemben 32731 Kilówattórával, z= 21.8%-al többet. Ebből felhasznált magánvilágitásra 40.5%-ot, erőátvitelre 2.7%-ot, összesen tehát 78.4%-ot, tehát a telep világítása és a hálózati veszteség 21.6% volt. . Financialis szempontból az 1905ik évben a telep összes árambevétele volt Kor. 57205.61 kiadás 34427.58 nyers üzemi jövedelem K 22778.03 Hozzáadva: mérőbérek K. 4053.03 szerelések utáni és egyébb bevételek 4767.58 8820.61 összes nyers jövedelem K 31598.64 Ebből felhasználtak : tőkekamatokra K 13752.67 törlesztésre 1828.08 15580.75 Rendelkezésre áll K 16017.89 Ezen összegből a keresk. törv. értelmében az előmunkálati költségek második ötödrésze fejében leírandó K 3757.73, s igy fenmarad még 12260 K 16 fillér tiszta jövedelem, mit az értékcsökkenési tartalékalap növelésére fognak felhasználni. Az 1905 ik év történetét is hűen festi le a jelentés. Megemlékszik az év folyamán eszközölt következő uj beruházásokról: A közvilágítási izzólámpák szá mát 1905-ben 24 db. uj lámpával szaporította a telep, anélkül, hogy ezért a városnak külön kiadást számított volna fel. Közvilágításunk jelelenleg áll 180 drb. egész éjjel égő, és 201 „fél „ „ izzó, és 20 „ 8 amp. ivlámpából. Május hóban a telepen létesített vízvezetéki berendezést adtak át renj deltetésének, s december hó folyamán megkezdték az uj 350 lóerős gépcsoport szerelését, s azt a f. évi februárjában helyték üzembe. Az ily formán 1905-ben eszkö zölt uj beruházások pénzbeli értéke mintegy 85000 koronát tesz ki. Üze mzavar 3 esetben volt az elmúlt évben a telepen. Egyszer villámcsapás, kétszer kellő tartalékok hiján géphihák miatt. Hogy a világító bizottság a város minden lakójának hozzáférhetővé te gye a villamos világítást, 1906-tól fogva az árammérők bérét is tetemesen leszállította, s az áram árát h kulturális s egyéb szempontok figyelembevételével számos fogyasztónak leszállította. Láthatják tehát mindazok, kik kezdetben kételkedtek a villamos világítás pénzügyi sikerén, hogy nem volt igazuk. Mindenesetre nagy érdeme van villamos telepünk szép fejlődésében mindenekelőtt világítási bi zottságunk agilis tagjainak, élükön Mészáros Károly polgármesterünkkel, kik semmi fáradságot és utánjárást nem kiméivé, igyekezelfc a villamos világítást városunkban minél általánosabbá tenni. Reméljük ezek alapján, hogy a telep a jövőben is hasonlóanfogja megállani helyét, s nem sokára városunknak egyik nem jelentéktelen jövedeimi forrásává fog válni, Hoitsy Pál beszámolója. Városunk volt orsz. képviselője Hoitsy Pál mult vasárnap délután tartotta meg beszámoló beszédét a városi ovoda udvarában. Hoitsy Pál a déli vonattal érkezett városunkba, kinek fogadtatására Hajnóczky Béla pártelnök és a párt néhány vezérférfia üdvözölte érkezésénél. A beszámoló beszéd megtartása délután fél 4 órára lett egybehiva, de már 3 órakor az ovoda udvara zsúfolásig megtelt. A gyűlést Hajnbczky Béla pártelnök nyitotta meg, jelezve a nap jelentőségét és indítványára küldöttség hívta meg a volt képviselőt beszámolójának megtartására. Rövid időközben megjelent Hoitsy Pál, kit a közönség lelkes éljenzéssel fogadott, és a pártelnök rövid szavakban üdvözölve, felkérte beszámolójának megtartására. Hoitsy Pál elmondta ezután beszámoló beszédét, melynek mély tartalma és frappáns igazsága minden lelket megkapott. A népfelség elvének fejtegetésén kezdte. bőgőbe estem belé. Ez az első eset külömben, hogy mulatozás közben a nagybőgő árának előzetes megtudakolása nélkül 300 koronát kellett volna fizetnem, de tekintve aránylag szerény jövedelmemet azt nem fizettem ki teljesen. Fenti leírásból körülbelül sejtheted, hogy mulatságunk minő mederbe terelődhetett, különösen ha megemlítem, — és szégyenemre elárulom, hogy a tegnapi napot teljesen átaludtam és csak az esti harangszó mélabús kongása bírt fekhelyemről elcsalni. Fekhelyem a kávéház egyik külön fülkéjében elhelyezett bőrpamlag volt, melyre a tulajdonos nemes emberszeretete fekteté le sok tánctól tel jesen agyongyötört testemet. E monstre mulatság valóban kellemetlen utóhatásával és félig még mámoros fővel ülök itt, kis szobára négy sivár fala között, elmerengve a multak felett, melyek oly sok átvirrasztott éjszakának voltak okozói. Lenge alakod ködfátyolként tűnik fel szemeim előtt és halvány ábrázatodat oly élethűen fordítod felém, hogy már-már keblemre ölelném bánatos, kis fürtös fejecskédet és forró csókjaim özönével zárnám le édes kis ajkaidat, ha fájdalom rögtön meg nem győződtem volna, hogy ez a hallucináció a pezsgő hatása által keletkezett túlhajtott képzelődés és igy egyelőre más vigasztalásom nincs, minthogy benned a legjobb, legtisztább és legönzetlenebb mátkát birom, kit mielőbb keb'ére ölelni, leghőbb vágya szeretett vőlegényednek Tisztelt barátom ! E szokatlan megszólítás ne ejtse Önt zavarba. Hiába, a kérlelhetetlen végzet úgy akarta, hogy utolsó levelemben ilyen megszólítás jusson Önnek osztályrészül. Vájjon jól megfontoltam e cselekedetemet, vagy sem az a jövő titka; mindenesetre e percben egyedüli óhajtásom, hogy ezen nagy horderejű lépést később meg ne bánjam. De nem hiszem ! Tehát midőn e sorokat talán már józan észszel olvassa, én megszűntem mátkája lenni. És most kiterítem magam elé saját énjét mélyen megbélyegző, vegyes érzelmektől áradó levelét és igyekszem azt teljes tárgyilagossággal bonckésem éle alá venni. Mielőtt azonban ezt megtenném, engedje meg, hogy egy kis rövid visszapillantást vessek az elmúlt időkre, melyek dacára a történteknek örökké eltörülhetetlenek maradnak emlékeimben. Emlékezzék csak vissza azokra a csendes, holdfényes nyári éjszakákra, midőn kart-karba sétálgattunk a sűrű ligeten keresztül, örök szerelmet, hűséget fogadván egymásnak kölcsönösen. Emlékezzék vissza a szerelem mámora által szült legelső csókra, midőn önfeledten borultunk egymás keblére, halkan rebegve „örökké !" Én hittem és hiszek Önnek most is, mert nem szolgáltatott olyan okot, mely irántam táplált érzelmeinek csökkenésére engedne következtetni. után rövidesen mátkájává lettem, de hivatásával járó kötelessége elszakított benket egymástól. Együttlétünk rövid ideje is elég időt bocsájtott rendelkezésemre, hogy a legalaposabban kiösmerliessem. Nem voltara anynyira elfogult mint más szerelmes leány, ki ideáljában soha semmi hibát nem tud, vagy nem akar felfedezni, hisz a szerelem oly varázsló, a mely mindent átváltoztat, megszépít és megnagyít a mihez ér és mély tisztelettel és becsüléssel illetjük a legelvetemültebb férfit, a legmevetésre méltóbb nőt. Ez oly tény, mely nem nagy becsületet szerez nekünk, de való. Nem volt még gazfickó, a kit hévvel, mélyen ne szerettek volna s minden felvilági nőnek voltak' bámulói, imádói. Itt van a történetből Kleopatra vagy Pompadour szerelmi regénye. Mit bánjuk, hogy szerelmünk tárgyától utálattal fordul el mindenki, hogy a közmegvetés tárgya ? Mi szeretjük s ez nekünk elég. S miért szeretjük ? Mert tetszik nekünk. Ezen ok ellen sem a tudomány sem az erkölcs sem hozhat fel s nem is tanácsolhat semmit. De én lehetőleg túltettem magam ezeken a megrögzött szerelmi sarktételeken és igyekeztem önnek elfogulatlan, szigorú de igazságos birája lenni. Láttam már akkor is, hogy egyéb kitűnő lelki tulajdonságai melíett sok oly apró rossz tulajdonságai vannak, melyek — ha meg nem fékeztetnek —- a házas életben könnyen disharmoniát idézhetnek