Pápai Közlöny – XVI. évfolyam – 1906.

1906-03-04 / 9. szám

i A P A ! JNY KÖZÉRDEK Ü FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. Bizottságok megválasztása. — Városi közgyűlés. — Városunk képviselőtestülete hétfőn tartott közgyűlésében az egyes szakbizottságokat megválasztotta. — A szakbizottságok a városi tanács ja vaslatai alapján lettek megállapítva. Hangoztatva lett ugyan, hogy a kép viselőtestület egyes köreiben mozgalom indult meg arra nézve, hogy a bizottságok választásánál a tanács javaslatával szemben állást foglalnak, de ez nem történt meg — és nagyon is helyesen — amennyiben a tanács javaslatai egyhangúlag lettek elfogadva. Ezen közgyűlésen városunk polgármestere megnyitójában lendületes szavakban emlékezett meg Pápa város fejlődéséről es annak fokozatos haladását a képviselőtestület figyelmébe ajánlotta. Teljesen egy nézeten vagyunk a polgármesterrel, ki ez alkalommal nagyon is helyesen jegyezte meg, hogy sok fontos ügy vár a megoldásra és ezen fontos ügyek beterjesztésével egyedül a város közérdekét fogja szem előtt tartani és mindenki véleményét, ha az üdvös, örömmel fogja fogadni. A közgyűlés lefolyását adjuk a következőkben : Mészáros elnöklő polgármester üdvözölve a megjent képviselőket, kijelenti, hogy sok fontos ügy vár megoldásra amelyet időközönként terjeszt majd a képviselőtestület elé, tehát módjában lesz a képviselőtestületnek azokat alapos vita tárgyává tenni és felette határozni. A javaslatok beterjesztésénél egyedül a város közérdekét fogja szem előtt tartani és mindenki véleményét ha az üdvös, örömmel fogja fogadni és a saját véleményét mindig alárendeli akkor, ha az ellenvéleményben Pápa város közérdekére nézve helyesebbnek fogja elosmerni. Ezek előrebocsájtása után az ülést megnyitja és a jkönyv hitelesítésére Pethö Menyhért, Koréin Vilmos, Keresztes István, Oszwald János és Baráth Károly képviselőket felkéri. A mult évi jkv felolvastatván, tudomásul vétetett: Polgármester bejelenti, hogy a vármegye thatósága Pápa városának Heller József bérlővel kötött haszonbér- továbbá a dunántuli ev. ref. egyházkerülettel kötött lakbérszerződést jóváhagyta. A bejelentéseket tudomásul vévé áttértek a napirendre. A képviselőtestület a városi tanács javaslatát egész terjedelmébe elfogadja a bizottságok következő alakulásával : Állandó választmány. Baranyai Zsigmond, Bermüller Alajos, Barthalos István, Fischer Gyula, Faragó János, Galamb József, Gyurácz Ferenc, dr. Hirsch Vilmos, Hajnóczky Béla, dr. Hoffner Sándor, dr. Koritschoner Lipót, dr. Kluge Endre, Kriszt Jenő, Kiss József, Pethő Menyhért, Saáry Lajos, Steinberger Lipót, Sebestyén Dávid, Vágó László, Wajdits Károly, Jákói Géza, Ács Ferenc, Billitz Ferenc, Lsmiperth Ferenc. Tagjai továbbá a szervezeti szabály II, III, IV, V, VI. és VII. alatti pontok alatt felsorolt bizottság elnökei és jegyzői, valamint a városi tanács, a főszámvevő és a mérnök. Jogügyi bizottság. Barthalos István, Galamb József, dr. Hirsch Vilmos, dr. Herzog Manó, dr. Kende Ádám, dr. Kluge Endre, dr. Koritschoner Lipót, Saary Lajos, Sült József, Steinberger Lipót. Hivatalból tagja: a v. ügyész. Pénzügyi bizottság. Dr. Antal Géza, Bermüller Alajos, Fischer Gyula, Harmos Zoltán, dr. Hoffner Sándor, dr. Kluge Endre, dr. Kapossy Lucián, Krausz József N.. Németh István, Sebestyén Dávid. Hivatalból tagja : a v. főszámvevő. Közegészségügyi bizottság. Dr. Csehszombati László, Győri Gyula, dr. Kreizler Károly, dr. Veltner Sándor, Karlovitz Adolf, Lakos Béla, Németh István, Néhmann Gábor, Saáry Laios. c^ TÁRCZA. Pápai séták. — Csevejfís. — — A »P \p a i Közlöny* eredeti tárczája, — Irta : BEKÉNY MÉLA. Közeleg a tavasz az ő kedves ibolya illatával. De ideje is ára, elég zimankós, zord téli idő volt a közel múltban, olyan aminőben mint mondani szokás jóravaló gazda még a kutyáját sem ereszti ki. El is rendelték az ebzárlatot. De azért nem mondhatjuk, hogy nem is látni kutyát sem az utczán. Mert hát nálunk épen nem utolsó hely az, melyet utczáinkon a kutyák elfoglalnak. Valóságos kutyavilágot élünk. E pontra nézve közös a megegyezés, csak súlypontjára nézve van nézeteltérés, amennyiben egyik ember a kutyára, a másik ember a világra helyezi a fősúlyt, és igy történik meg az, hogy az egyik ember vi'ágnézete : a kutya-xilág, a másik emberé pedig : a kutya-világ. De gustibus non est disputandum. Az izlés sokféle. Aze»;yik ember például a fog hagymás rostélyost szereti, a másik, ha a kutya rszalad utánna. En mindenkinek tisztelem a gusztusát csak azt az egyet kötöm ki, hogy azt senki se embertársai rovására elegitse ki, se a rostélyosával illetve ennek foghagymájával, se kutyájával ne legyen terhére senkinek, maradjon mindenikkel drei bchritt vom Leib. Valamint az emberek, ugy a kutyák között is vannak szeretetre méltó alakok. — Igy például az én egyik szomszédom a maga nagy kutyáját a legszeretetreméltóbb állatnak tartja és ezen hitét minden idegennek szuggerálni akarja. Ha a setét szinü, hatalmas testalkatú állat az utczán a Főtérén valakit megugat és megrohan, a kevésbé erős talpakon állókat fellöki és az arra járó-kelő szülőjí halálra ijedt gyermekeik jajveszékelésére a kutyát űzőbe veszik, mindjárt kész a mosolyogva megnyugtató vigasztalással, óh kérem, ne tessék törődni vele, nem bánt ez senkit csak játszani szeret, roppant szeretetreméltó állat az én Flokim. Vannak aztán kutyák, melyek igazán tiszteletet érdemelnek amennyiben alkalom adtán bizonyítékát szolgáltatják annak, hogy több eszük van mint a gazdájuknak. Egy polgártársam mesélte épen : A minap esti 10 órakor hazafelé mentem. Utánam jön két ur és egy kutya. Az egyik ur halkan, de általam hallhatólag nóggatta a kutyát csimmeg, csimmeg. A másik figyelmeztette, hogy a kutya harapni fog. — Nos és mit gondolt ön magában ? — Azt, hogy ha a kutya meg harap, lövök és akkor nem csak kutya döglik, liánéra nóggatója is bucsuzhatik az élet örömeitől. Es mit tett ? Belenyúltam a zsebembe, elővettem a kapukidcsomat, gondolván, ha az Isten akarja a kapu kulcs is elsül, a kritikus irányba fordultam és pózba vágva magamat vártam, szemközt nézve úrral és kutyával. Nos a kutya ? A kutyának több esze volt, mint az urnák fés nem reagált. És csimmegék ? Az urak ? Eszembe jutott róluk amit Don Quixotte mondott a szélmalom előtt Sancho Pansának: nagy lehet a te félelmed óh ember, mert nagy a te szagod is. — No de legalább el dicsekedhetik, hogy nem volt még kutyabaja sem, bár közel volt hozzá. Annyit azonban mondhatok végezte szavait az én emberem, hogy e tekintetben ugyancsak kutyául vagyunk. Hja a kutyák iránt mindig nagyobb tisztelettel viseltettek az emberek mint a kutyák az emberek iránt és azt tartják, hogy az ő jogaikat respektálni az emberek kutyakötelessége. Még sohse hallottara, hogy egyik kutya azt mondta volna a másikról ez — nagy ember, de azt igen sokszor hallhatjuk, hogy valamely nagy szerepet vivő férfiúról azt mondják az emberek, ez — nagy kutya.