Pápai Közlöny – XVI. évfolyam – 1906.

1906-02-25 / 8. szám

sulyveszteséget a lehető legmagasabbra 507o-ra tesszük, akkor az eredmény az, hogy mészárosainknak a hus 96 fillérbe kerül, természetesen a marhaborét nem számítva, melynek ára ma 30—40 korona között divergál darabonként. Igazoltuk az elmondottakkal, hogy mészárosaink hamis indokolással segítik elő a hus drágaságot. Értenők eljárásukat, ha azzal állnának a nagy közönség elé, hogy beismerve ama gyengeségüket, hogy eddig elé csak is harmadrendű hust árusítottak és megtenuék, kijelentenék, hogy ezentúl a bécsi piacon másodrendűnek jelzett marhát fognak vágni és annak húsát árusitani. Jogosan elvárhatnék a mészárosok összeségétől azt, hogy drága pénzünkért pénzünknek megfelelő hust szolgáltassanak. Ezt a jóakaratot azonban mészárosaink részéről hasztalan várjuk, előbb eljön a Messiás, semhogy Pápa város közönsége kifogás talan hust kapjon. Viszonyítsuk a budapesti hus árakat a helybeliekhez, az eredmény megdöbbentő lesz, mert kiderül az, hogy mi a vidéken drágább s minő ségileg hasonlithatlanul rosszabb hust tetemesen drágábban szerezünk be. Ugyanis Budapesten a hus minden néven nevezendő cso ít és nyomaték nélkül, külömbözö osztályokba be osztva külömbözö árakon árusittatik, ott egy kg. hus tisztán egy kilogramm hust tartalmaz ; mig ellenben nálunk egy kilogramm hus csak 75 deka gramm, 25 dekagramm csont és egyéb nyomaték. Budapesten, a hus ára ugy mérve mint fentebb kimutattuk 112— 176 fillér, nálunk, ha ugy árusítanák a hust az ár volna 170 fillér. Nálunk nincs Különbség a húsnál, osztályozva az sehogy sincs, legfeljebb a különbség az, hogy a nagyobb fogyasztó előnyben részesül a kis fogyasztó, vagyis a szegény emberrel szemben. Budapesten az egység ár 144 fillér, Pápán az egységár 170 fillér, a differencia tehát Pápa terhére 26 fillér, nem szabad azonban figyelmen kívül hagynunk, hogy a fővárosi mészáros üzleti kültsége 200%-al nagyob mint a mi mészárosainkké. Tisztán áll tehát az a megdönthetlen tény, hogy mi indokolatlanul fizetjük a hust a mai áradon. Nem emelnénk fel tiltó szavunkat az áremelés ellen, indokolt is volna az

; ha áz árral a minőség is arányosan emelkedne. De mit tapasztalunk ? Az izraelita hitközség, hogy gátat vessen a folytonos selejtes hus behozatalának, szakértékből egy husvizsgáló-bizottságot alakitott, melynek hivatása, hogy a vágóhidról az izr. hitközség mészárszékeibe kerülő hust minőségileg megvizsgálja és mint határozottan tudjuk, a folyó évben már többször megesett az, hogy a bizottság a hust oly alárendelt minőségűnek találta, miszerint annak kivágatását nem engedélyezte. Most, hogy a hitközség elöljárósága azt tapasztalta, hogy nap-nap után a fenti bajok megismétlődnek és hogy ennek elejét vegye egyezer s mindenkorra, fizetéses szakembert állított a vágóhidra, kinek kötelessége a levágandó marhát még levágás előtt élő állapotban és feldolgozás után a hust Önök már ugy-e sejtik, hogy ez a hirtelen szőke, sudártermetű vakitó szemű zsidólány a délezeg Perlaky iránt nem maradt közönyös. Jól sejtették. Mert Lóránt eme hangversenytől fogva nem igen töltötte szabadidejét otthon. Egyszer csak aztán azt rebesgették, hogy a gazdag zsidólány kikeresztelkedett. Hát ez igaz volt. Ezt követte egy másik hír: hogy Perlaky jegyet váltott Dénesfáy Deutsch Gizellával. No, hát ez is igaz volt. A jegyváltást követő napon aztán a hivatalszolga két napszámossal együtt Perlaky Lóránt holmiját Barabás Uléséktől elvitte, Hogy hová ? Azt nem kérdezte Barabás Róza. Barabás Róza egyébként simmiről sem kérdezősködött. Csak — várt. Egyszercsak aztán meglátogatta valaki : menyasszonya annak, ki neki Ígéretet tön. Dénesfáy Gizella kérve-kórte a lányt, mondjon le az ö jegyeséről . . . Oldja fel a neki tett ígéret alól . . . Aztán távozzék el apjával együtt ... Ad ezért ötezer, hatezer . . . tízezer forintot. Barabás Róza szónélkül ott hagyta a könyörgő leányt, Pedig ez eljött még egyszer . . . még többször is ... ö küldte, ő a vőlegény ... ki nem tud nyugodni, mig ígérete alól fel nem oldja az a másik. A szép zsidólány átkulcsolta a másiknak térdeit . . . Sírva könyörgött . . . esdekelt. Barabás Róza egyetlen egy szót sem szólt hozzá. Arcának egy izina sem rándult meg. Aztán jött az apa az — ápához. Barabás Illés az eléje letett s ezerekkel telt tárcát odavágta Dénesfáy Deutsch Sándor elé . . . Egyszercsak aztán jött a hír Barabásékhoz : Perlaky beadta lemondását. A régi Andaházy birtok újra eladó lesz és esküvő után Dénesfáyék — eltávoznak a városból. Erre sem mozdult Barabás Róza hideg arca egy fikarcnyit sem. No — és ? És az esküvő megtörtént, Aztán mikor hazament a násznép, Perlaky Lóránt azt mondta, hogy bemegy az öltözőbe — átöltözködni. Es? És olvassák el önök az újságokban megjelent „Becsületből" cimii hírt. Mielőtt pontot tennék, csak azt akarom még mondani, hogy a lövés után Dénesfáy Gizella menyasszonyi ruhájában, orgonavirágos, mirtuskószoruval a fején elrohant — Barabás Rózához. — Jöjj — jöjj 1 ... Olt van . . . most már a — tied lehet. Barabás Róza most megszólalt : — Megyek. Az udvaron a bútorokkal tele rakott társzekerek készen álltak az indulásra. Azok, akik elmentek, Dénesfáyék voltak. Az pedig, aki ott maradt, az ő halottjánál — az Barabás Róza volt. Tudta, hogy ennék igy kellett történni. Tudta. Most már megsirathatta az ő jegyesét, azt a hideg, szederjes hullát . . . Ha elolvasták önök, meghallgatták, ha nem olvasták, nem hallgatták meg. minőségil g megvizsgálni, hogy az kifogástalan-e. Az első hét eredménye fényesen igazolja a hitközséget, mert a levágásra szánt marhák mintegy 30 %-át egyáltalában levágatni a hitközség részére nem engedte, mert minőségileg oly alárendelt anyag volt, hogy az csakis ipari célokra-kolbász árura alkalmas. Természetszerűleg ezen anyag mészárszékre nem kerülhet, mert a hogy városi hatóságunk tudomást szerzett ezen szakközegnek a vágóhídon való működéséről, haladéktalanul utasítást adott a vágóhíd felügyelőnek, hogy a szakközeg által kifogásolt marha mészárszékre egyáltalán le nem vágható. Ezzel ugyan még a bajok távolról sincsenek orvosolva és nem hízeleghetünk mészárosainknak azzal, hogy a hússal minőségileg meg volnánk elégedve. A városi hatóságon a sor, hogy az e téren mutatkozó bajokat orvosolja, az ő kezében van a hatalom, éljen is azokkal. Nevezetesen rendelje el. hogy a városi állatorvos mindenegyes vágatásnál jelen legyen, eszközölje a vizsgálatot és ne bocsassa elsősorban közfogyasztásra az egész ségre ártalmas hust, másodsorban ellenőrizze a levágandó marhát, hogy minőségileg nem e esik kifogás alá. Ezzel a hatóságtól ujat n^in kérünk, a hus vizsgálat amúgy is kötelező, csak nálunk eddigelé fonatositva nem lett. Ezzel még a hus ára olcsóbb nem lesz, de igenis állnak a hatóságrendelkezésére eszközök és módok, melylyel a mesterségesen előidézett hus-drágaságnak gátat vethet. Ha most midőn mé^ az ut elején vagyunk s a rendelkezésre álló eszközöket igénybe nem veszi 'bízvást számithatunk arra, miszerint a hus ára annyira fog emelkedni mai minősége mellett, hogy az többé nem szükségleti, — hanem élvezeti cikk lesz. (F). Pénzintézeteink mérlegei, Évről-évre megszoktunk emlékezni pénzintézeteinkről és pedig legalkalmasabb időpontot aligha választhatunk magunknak, mint akkor amidőn a lefolyt évi üzlet hü képéről és eredményéről nyerünk tájékozást. A beküldött évi zárszámadások részleteibe nem bocsájtkozunk, hanem csupán tájékoztatás végett az igazgatói_ jelentésből egyes főbb mozzanatokat idézzük. Pápai Takarékpénztár. A Pápai Takarékpénztár holnap délelőtt, tartja évi rendes közgyűlését. Az igazgatóság jelentéséből vesszük a következőket: Tisztelt közgyűlés! A lefolyt 1905. évvel intézetünk XLIII. üzletévét fejezte be. Mint az üzleti kimutatásból kitűnik, az egyes üzletágak — kevés kivétellel — az előző évhez képest némi emelkedést mutatnak ; s hogy az eredmény mégis csak az elóző évinél maradt, annak oka abban rejlik, hogy a kedvezőtlen politikai s gazdasági viszonyok miatt a közönség nem vette kellő mértékben igénybe a hitelt és hogy csak igen mérsékelt, sokszor csupán a bank-kamatláb mellett lehetett üzletet kötni s a pénzkészletek egy részét kihelyezni, mig a felszaporodott pénzkészlet egy