Pápai Közlöny – XVI. évfolyam – 1906.
1906-02-11 / 6. szám
pes feltenni másról, annak magának nagyon elfajult érzéke lehet az irodalmi tisztesség iránt. Ha van is fog.\ itkozása darabomnak, de azt merem állítani, hogy minden tekintetben eredeti. Nem tudom mi kvalifikálja cikkírót ama nagyhangú drákói Ítélet kijelentésére, hogy „nem szabad nyilvánosság elé lépni annak, (t. i. nekem) kinek egy színmű kellékeiről fogalma sincs." Miért? Ugy-e bár ugy gondolja Ön, hogy iparos embernek nem szabad szellemi törekvéseket táplálnia? Hát hol lehet irodalmi tevékenységre különös képesítést megszerezni? Ugye bár belátja ön is, hogy ez vele születik az egyénnel és nem kiváltsága egyetlen osztálynak sem. De eltekintve mi idezektől akkor sem szabad önnek ilyesmit állítani arról, kit nem ismer. Nem az első nyilvános szereplésem volt ez nekem, szerepeltem már máskor is én nyilvánosan s mondhatom elég szép sikerrel. Nem akarom ezzel azt mondani, hogy ez a darabom minden tekintetben kifogástalan és ennélfogva okos, mélyreható kri_ tika előtt meghajlok, sőt köszönettel tartó, zom annak, ki hibáim feltárja előttem, de mikor valaki olyan frivol, minden szelleme^ nélkülöző bagaria szagú gúnnyal áll elő hogy „sokkal jobb ha a babért csuszpajzá. hoz használja, mint homlokára teszi," igazán nincs semmi mondani valóra. Még csak azt akarom mondani, hogy dacára darabom fogyatkozásának és hogv én azt 18 éves koromban irtam, mégis áll olyan szellemi nivón mint a nevezett lap^ melyben ama tendenciózus cikk napvilágot látott. Horváth Pál. Helyt adunk ezen hozzánk intézett levélnek, de csakis azon hivatkozott alapelvre, hogy a nyilvános támadásra, mód adassék a védekezésre. Különben pedig kijelentjük, hogy a kritika jog gyakorlására senki kezét nem kötheti meg, épugy a szerzői jogot sem. Ha a szerző a kritikában talán erősebb kifejezéseket talál, arra már akkor el kell készülni, amikor az irodalmi munkásságát a nyilvánosságra hozza. A szerlc. KARCZOLA T a mult Ib_é"b:i?óX_ Miről is lehetne másról megemlékezni a hét krónikájában, mint az izr. nőegylet által rendezett két estélyről. Fenomenális egy rekord volt ez, mely estélyek nemcsak a szokásos megemlékezésre, de megörökitésré is méltók városunk heti krónikájában sőt Clió könyvében. Az izr. nőegylet vezetősége ezzel a vállalkozásával, hogy két estére való oly programinget tud összeállítani, mely nemcsak a közönség igényét, de magasabb művészi szempontokat is képes kielégíteni, beigazolta, hogy minden ily rendezéshez csak vasakarat, főleg pedig csak kitartás kell és és ekkor a siker több mint bizonyos. Most már tul vagyunk rajta s igy jó magam is bevallhatom, hogy merész vállalkozás volt két estére terjedő oly műsort megállapítani, mely az úgyis finnyás pápai közönség igényeinek teljesen megfeleljen. Nagy körültekintés és tapintat kellett hozzá, hogy az amúgy is a mulatságoktól, műkedvelői előadásoktól, felolvasó estélyektől teljesen elcsigázott közönség érdeklőeését két egymásutáni estélyre felkölteni és biztosítani. És mi történt? Mindkét estén zsúfolásig megtelt a színház. A szereplők, rendezőség és vezetőség minden lehetőt elkövettek, hogy a közönség feledhetetlenné tegye ezen két estély emlékét — ami végeredményében teljesen sikerült is — szóval a mórok megtették a kötelességüket. Bármennyire szándékomban volna a két estély összes részleteit a kellő és méltó alakban a krónika részére megörökíteni — ami pedig érdemileg fleljesen jogosult volna — de bizonyos tekintetben a lehetetlenséggel határos, mindazonáltal igyekezni fogok, amennyire fantáziám engedi, szűkebb határok között lehetőleg főbb vonásokban a helyzetet körvonalozni és emlékemben maradt egyes epizódokról említést tenni. ső est műsora, irodalmi nyelven mondva „pazar" volt. Minden történt ott a színpadon, ami szemet kápráztatott. Prológ, élőkép, hangverseny, színielőadás, tragikomikai előadás, reflektorok működése az estély befejezéseül parasztlakodalom. Nem az estély rovására jegyzem meg> hogy ezen pazar műsor a közönséget teljesen kifárasztotta, de ha figyelembe vesszük, hogy éjfél már elmúlt, amidőn az estély befejezést nyért, szükségtelennek tartom bővebb komentárral ellátni a közönség erös türelmét. Ezen türelem erős próbára lett kitéve a hosszú szünetekkel, de hisz ez máskép nem is volt lehető, ha a variált műsort alapjában tekintjük. Voltak többen, kik bemondták egyes helyeken a „meistert," de biz a következő programmot érdekességénél fogva, még látni akarta s igy történt, mivelhogy a műsor mindegyike felköltötte az érclelődés, az egész „társaság" mindvégig ott maradt a színházban és bevárta a helyzet befejezését. Panaszkodtak, hogy sokáig tartott, de végeredményében mégis oda lyukadt ki a dolog, hogy remek volt, de ebből a sütetből három lepényt lehetett volna feltálalni. Csudálatos a dologban az, hogy mégis bevették az egész sütetet. Hogy miért ? Mert jó esett és mint hallom senki sem rontotta el tőle a gyomrát. A második estélyt „a művészi szinvo" nal" jellemezte. Zene és ének vetekedett egymássel a művészet zenitjén. Bécs szolgáltatta az éneket, Győr a kamarai zenét, melyhez kiséretkép Pápa szolgáltatta a zongora technikát. Mint krónikás nem kontárkodom a zenekritikába, annyit azonban engedélyezek magamnak a kritikából, hogy fenomenális élvezetben részesültek nemcsak a hivatásos zeneértők, hanem a laikusok is, kik csak a fülbemászás élvezete folytán mondtak véleményt a hallottak felett. Eltekintve ezen művészi zeneproduktumoktól volt ezen az estélyen bevenni való sok minden más is. Volt műkedvelői színielőadás, az elmaradhatlan élőkép és végül megismétlődött az első estélyről végleg le nem táncolt Parasztlakodalom. Ezen második estély művészi szinvonatát emelte még azon körülmény is, hogy az estély a szokásos időben ért véget. Ennek okát abban véltem adatolva, hogy ezen estély nem a műsorral, hanem társasvacsorával és tánccal vélt befejezést nyerni, mely tényleg azzal is végződött. Az estély után a társaság nagy része a Griff nagytermébe tette át magát és ott — mit mondjam tovább — ettek, ittak és azután táncoltak. Hogy meddig ? Az már nem tartozik a két estély sikerének megítéléséhez. Nem sokáig táncoltak, de eleget. Ezen lefolyt estélyekről Clió kőnyomatosnak a következő komünikét küldöttem be : Az izr. nőegylet által a farsangi idényben rendezett két egymásutáni napon tartott müvészi-estélyek fényes sikere megőrökitendők. A második estély társasvacsorával egybekötött táncestélylyel nyert befejezést, mely szokás szerint a hajnali órákban ért véget. (Minden külön értesítés nélkül.) Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városával is éreztetik már a nemzeti ellenállás rúdját. Az hirlik, hogy Pápa városa az önként befizetett állami adókat kénytelen lesz önkénytelenül beszolgáltatni. Az hirlik, hogy Hoitsy Pál orsz. képviselőnket eddig csak felűlfizetésekre használják. Az hirlik hogy a polgármestert már ijesztgetik a fegyelmi instalációval. Az hirlik, hogy a rendőröknek az a mellékkeresetük, ha valakit keresnek. Az hirlik, hogy az izr. nőegylet, a művészesfélyeken bécsi és győri tolakkal is ékeskedett. Az hirlik, hogy az izr. nőegylet első estélyén a közönség a türelemből „jól felelt." Az hirlik hogy izr. nőegylet első estélyén a tündéreknek álmos éjszakái voltak. Az hirlik. hogy az izr. nőegylet második estélyén rövidre fogták a gyeplőt. Az hirlik, hogy Pápán a socialis kurzus a Griff terme alatt ingott. Az hirlik, hogy Pápán a-vőlegényeket anonym levelekkel gyógyítják. AZ hirlik, hogy Pápán a magtalan társaság értekezletre gyűl egybe. Az hirlik, hogy az esteli korzón sokan keseregnek. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője az éjfélt a hajnallal kiegyeztette. "W" -p -r—> -cn Tcf -GT3U JU -ETw Ju .J Ti trnm .. — Személyi hir. Hoitsy Pál, városunk orsz. képviselője, a tegnap esti gyorsvonattal Budapestről városunkba érkezett, kit érkezésénél Mészárós Károly városunk polgármestere és Hajnöcky Béla pártelnök fogadott. Orsz. képviselőnk a tegnap este megtartott Karton bálon vett részt, ugyszinte a ma este megtartandó Felső városi olvasókör táncestélyén is jelen lesz. — Haszárezredünk köréből. Nyiri Sándor tábornok, volt honvédelmi miniszter, az V-ik honvédkerület parancsnoka folyó hó 17 én huszárezredünk szemléjére városunkba érkezik. — Pénzügyigazgatósági ukáz. A veszprémi kir. pénzügyigazgatóság Pápa város polgármesteréhez leiratot intézett, melyben felhívja, hogy „az önként befizetett, de az illetékes kir. adóhivatalba be nem szállított adókat 8 nap alatt feltétlenül szállítsa be és ennek megtörténtéről pedig azonnal tegyen jelentést, mert ellenkező esetben a pénzügyigazgatóság az erre vonatkozó törvényszakaszok rendelkezéseit haladéktalanul alkalmaztatni lenne kénytelen". — Ezen törvényszakaszok arról szólnak, hogy az állami adók sem községi, sem más célra nem fordíthatók, aki ez ellen vét, hűtlen kezelés, illetve sikkasztás bűntényével lesz vadolva, ugyancsak aki az adókat ki nem szolgáltatja pénzbirsággal, illetve fegyelmi eljárás indíttatik ellene. Mint értesülünk városunkban eddigelé mintegy 15000 korona önként befizetett adó lett beszolgáltatva, melyet a polgármester a képviselőtestület határozata folytán a Pápai Takarékpénztárba ideiglenesen elhelyezett, de különben is határozatot hozott az esetleges felfüggesztendő tisztviselőinek fizetéseinek teljes biztosítása iránt. A városi tanács tegnap tartott ülésében foglalkozott ezen leirattal és elhatározta, hogy az e célból egybehívandó rendkívüli közgyűlésnek az önként befizetett adóknak as adóhivatalba való beszolgáltatását javasolja. Városunk polgármestere ugyancsak ez érdflmben jelentést tett a vármegye alispánjának, ugyszinte a pénzügyigazgatóságnak oly célból, hogy a képviselőtestület által hozandó határozatig, a.terminusra haladék adassék.