Pápai Közlöny – XVI. évfolyam – 1906.

1906-12-30 / 52. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed évre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ: VdLL&TSEK WttX&YE8 HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL A R IVI 1 N könyvkereskedésében. KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP Újévi beszámolónk. Lapunk legközelebbi száma a XVII-ik évfolyamba lép. Programmot szükségtelen adnunk. Megmaradunk régi álláspontunkon. Pápa városunk és megyénk közérdekeinek ellenőr zése a mi feladatunk, a mi programinunk. Mióta lapunk pályafutását meg kezdte, egyetlen törekvése volt, bogy a közönséget és a közügyeket szolgálja. Háttérbe szorítottunk minden egyebet, az írói jogosult személyi ambíciót épen ugy, mint az anyagi boldogulás követelményeit, mert élt bennünk a tudat, bogy a közbizalomnak vagyunk letéteményesei, Pápa város közérdekeinek vagyunk szószólói, lakosságunknak öntudatosan működő szervei. Soha egy percre nem tévesztettük szem elől, hogy mi a „Pápai Közlöny" munkásai nem magánemberek vagyunk, akik saját szerencséjüknek kovácsai, hanem a közélet férnai, a közügyek napszámosai és hogy jól dolgoztunk, mutatja munkánk eredménye, mutatja a tény, hogy a „Pápai Közlöny" utat tört magának városunk és megyénk közönségéhez, hanem tény az is és erre önérzettel hivatkozunk, hogy a „Pápai Közlöny" számot tesz és általánosan elismerik, hogy a vidék legnagyobb és legjobb hetilapjai között foglal helyet. Évek nehéz, következetes, önmegtagadó munkájába került ez eredmüny, de meghoztuk, mert közönségünkért tettük, hivatásunkért áldoztuk. Jól esik tudnunk, hogy közön ségiink ha szeret is kritizálni, de mégis méltatja fáradozásainkat. Ám e téren megállapodás, megnyugvás nem lehet. A célok, melyekért lapunk küzd, az évekkel, az elért eredményekkel növekednek. És ha a „Pápai Közlöny" a vidéki hírlapirodalom terén ma már valami, bevalljuk őszintén, hogy szeretnénk még több, még nagyobb lenni. És hogy TÁKCZA. A romok között. Világos, szép nyári éjszakában lovas emberek vágtatnak a magánosan álló Szermonostor romjai felé. Öt férfi és egy aszszony. Az utóbbi egy gyermeket is visz a nyeregben. Csupa hab a lovak szügye. A verejtékes arczokat belepi a finom pusztai por. Félelmes vad kinézése van az egész csapatnak. Elöl gyönyörű, szép hatalmas fekete ménen valódi óriás. Minden tagja aránytalanul nagy. Árnyéka kísértetiesen rajzolódik a sík mezőn Egyik szemén fekete kötést visel, a másik szemével minden pillanatban visszanéz. Megfordul széles nyergében s ugy kémleli a tájat. Távol messziségben, épp a láthatár szélén, siető, apró alakok tűnnek föl. Az óriás dühösen káromkodik s elkezdi sarkantyúzni a mént. A nemes állat fájdalmasan fölnyent s kinyujtot testével, mint a madár repül előre. A többiek csak a monostor falkeritésénél érték utol. Az óriás határozott szigorú hangon rendelkezik. A lovakat kipányvázzak a belső udvarban s ugy vonulnak a jóformán ép toroi.yboltozatba. Ott aztán állják az ostromot. Nyikorgott a rozzant lépcső a nehéz léptek alatt. A baglyok rémes huhogással menekültek az uj foglalók elöl. A fölzavart szárnyasegerek egész rajban röpködtek a torony körül. Hangos, mozgalmas lett a végtelen puszta éjjele. Az asszony a gyerekkel a boltozatos pinczébe vonult. A férfiak pedig eltorlaszolták a bejáratot, kitisztogatták a lőréseket s viharvert, elszánt arczczal néztek elébe a közeledő végzetnek. A szeretetnek és békének egykori jámbor hajléka, mely annyi elhagyatottnak, ügyefogyottnak nyújtott segélyt és oltalmat, most romjaiban a gonosz erőszaknak kell, hogy védőbástyája legyen. Pár száz évig virágzott itt látván király apátsága, mig egyszer jött a pusztító veszedelem, az istentelen tatnrséreg. A vad horda tüzes csóvát dobott a monoslor fedelébe, kiöldöste a jámbor szent atyákat s nem maradt más, mint a fa'ak, amelyek keményen daczoltak a pusztai viharokkal. Ide vették be magukat az üldözött szegénylegények, mikor látták, hogy nincsen menekvés. Nemcsak hátuk megett szorította nagy pandursereg, hanem szemközt s minden oldalról körülfogták három vármegye emberei. Ideje is volt már az erélyes, kíméletlen eljárásnak. Az Alföldön egy perczig sem volt biztonságban sem a vagyon, sem az élet. Ez időben értek véget a franczia háborúk. A fegyelmezetlen, eldurvult, romlott erkölcsű csapatok szétoszlottak. A munkáezt elérhessük, fordulunk az újév be áltával a közönséghez, az olvasóhoz azzal a kéréssel, hogy ne elégedjenek meg lapunk megkritizálásával, hanem mindenki, aki csak megteheti, tartsa kötelességének azt szellemileg és anyagilag is támogatni. Bátran elmonhatjuk, hogy be csülettel megszolgál az előfizetés fe| jében önzetlenül, ambícióval, jóakarattal, felvilágosult hazalisággal, idegsorvasztó ernyedetlen munkával. Hogy ily vége szakadatlan munka közben olykor félrecsúszik a toll, vájjon ki háborodnék föl ezen ! Nem a hibán kell örökké rágódni, hanem tekinteni kell a végzett munkát. — A sajtó minden független orgánumának csak egy lehet a kötelessége, hogy bátran és férfiasan reá mutatva a bajokra, ezáltal remél orvoslást. Hogy felköltse bennünk az akaratot, a férfias elhatározást, hogy megszüntesse a közönyt, az érdektelenséget! A függetlea sajtónak ezen harca nem köunyü. A nyilt és alattomos tói elszokott, szilaj katona embernek nem Ízlett semmi polgári foglalkozás. De annál jobban vonzotta a könnyű, kalandos betyárélet. Eleinte külön-külön szegénylegényeskedtek s tevékenységük a lókötésben merült ki, de hovatovább, amint egyik-másik véletlenül vért szagolt, nem kerülték a fokos, a pisztoly használatát sem. puszta sem. A puszta magányosságában a közös sors összeverte őket. Választottak maguknak vezért s formális hadjáratokat viseltek a vármegyékkel, amelyek kezdetben szemet hunytak a betyárvirtus előtt. A böldi-révi rémeset, amikor a szegedi vásárra igyekvő kereskedőket egy szálig legyilkolták, mozdította meg a hatóságot. Becsky Dávid kecskeméti hadnagy csakhamar kifürkészte, hogy a félszemű „Pislants" emberei követték el a tömeges rablógyilkosságot. Ez volt a legkegyetlenebb vérengző banda az egész Alföldön. A vezér egy mesebeli óriás alak. igazi nevét senki sem tudta társai „Pislants"-nak hívták, mert egyetlen szemével folyton pislogott. Állítólag literátus ember lett volna, amig valami asszonyhistóriába nem keveredett, aminek emberhalál lett a vége. Akkor menekült a hadsereghez, ahol robusztus ereiével és halálmegvető bátorságával mindenekfölött kitűnt. A franczi i ágyuk elnémultak. A fölkelő sere

ö szétbomlott. A gyilkoskezü diák