Pápai Közlöny – XVI. évfolyam – 1906.

1906-12-16 / 50. szám

XVI. ó^-fol^rairL. Pápa, 1906. decém.*ber 16. 50_ száirra. KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed évre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : wnI&iíes, HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL A R ÍV1 I N könyvkereskedésében. Közvilágítási panaszok. Városunkban elkészülvén a villamos telep, azóta se vége se hossza a kritikának. A zöld asztalnál és kávéházakban, de sőt a köznép között is egyedül a közvilágítási öl folyik a szó. Alkalmunk volt városunk társadalmának minden rétegével érintkezni és összegezve a közvilágítás fölött elhangzott komoly nyilatkozatokat, a közérdeknek vélünk hasznára lenni, midőn tárgyilagos kritikát mondunk a jelenlegi közvilágításunk felett. Városunk közvilágításának kérdése csak akkor s ugy lehet a célnak megfelelőleg megoldva, ha az egész város egyformán jól van megvilágítva. Ezen érv volt a döntő azok előtt, kik a villám behozatala mellett harcoltak. A közvilágítás jóságát nemcsak kényelmi szempontok, de főképpen személy és vagyonbiztonsági okok javallják, s igy nem lehet jónak nevezni azt a közvilágítást, mely az es tének aizonyos óráiban, az éjszakának egy részében, s a városiak csak egy bizonyos területén, helyenként nappali fényt ad, mig helyenként a normálison alul van. Mert íme mit látunk ? Alkonyatkor, midőn a lámpák kigyúlnak, a főútvonalon, egyes tereken, ott ahol ívlámpák szórják a fényt, nappali világosság van, mig ugyanakkor egyik másik mellékutcában, a város külső részeiben nincsen oly világítás sem, mint amelyet azelőtt rosznak neveztünk. Éjfél után, nemcsak az ívlámpák nem égnek már, de nyilván takaré kossági szempoutból egy része még az izzóknak is ki lesz oltva. Számos mellékutcában, melynek ezelőtt a közepe táján is égett láng, villám nem ég, csak elején és végén, s a központból mennél uijebb megyünk, annál inkább érvényesül a takarékossági elv, mi nemcsak nem helyes és nem méltányos az azon utcák lakta adófizetőkre való tekintettel, de rendőri, személy és vagyonbiztonsági tekintetből egyenesen hátrányos. Ha a városnak szüksége van a takarékosságra, ne akképpen takarékoskodjék, hogy éjfél után az izzókat ritkítja meg, hanem takarítsa meg a pazarlásba menő ívlámpák fényét, s világítsa meg azzal azokat az izzókat, melyeket éjfél után kiolt. Ugy az ívlámpák, mint az izzók egynémelyikének elosztása, elhelyezése ellen is van alapos kifogás. Városszerte azt követelik, hogy az égők elhelyezése ujabb helyszíni szembe tárgya legyen, mert némely utcában az előbbi rossz világítást is j felülmúló sötétség van. Mi is ezt állítjuk s ha kell, be is bizonyítjuk. Az éjjeli világítás különben tisztára nyomorult. Este 11 órakor minden utcában kialszanak az izzók, csak a sarkokon pislog egy egy égő. Itt azt követeli a közönség, hogy legalább éjjeli 12 óráig minden izzó világítson, mert a korabnn eloltott lámTÁRCZA. Eljegyzés előtt, Kondor Elek nagy gonddal öltözött íöl. Ma este lesz az ünnepélyes eljegyzése Daróczy Olgával. Még egyszer megállt a tükör előtt s figyelmesen megnézte magát. Kissé megigazította nyakkendője csokrát s valami operetteáriát dúdolt. Teljesen meg volt elégedve magával. Fényes kilátás nyílt meg előtte egyszerre: gazdagság, befolyás, hatalom, minden földi nagyság. Nagy, előkelő rokonság közé lép akik támagatni fogják, előretolják. Nem fog megpenészedni valami alárendelt hivatalban. Tért kap, ahol kibonthatja szárnyait. t És ugy hiszi, ehhez joga van. Ostobaság lett volna a szerencsét elutasítani, mi kor egy szép, gazdag leány képében jelentkezik. Daróczyék ugyan prüszköltek eleinte. Az apa dühösködött: — Megbolondult az a leány ? Az anya kétségbe volt esve: — Istenem 1 Mikor a legelső pártik közül válogathatott volna az az Olga. De a vége mégis csak az lett, hogy megadták magukat. Az Olga akarata győzött s ma este lesz az eljegyzés az egész rokonság jelenlétében, pezsgős vacsora mellett, lelkesült felköszöntések közt. Boldog mosoly futott át a fiatal ember ajkán. Az egyszerű hónaposszoba, melyben lakott, mintha eltűnt volna s mintha már látta volna maga körül pompás uj otthonát. Álmodozásából felriadt. Valaki kopogtatott az ajtón. S mielőtt még szólhatott volna Kondor Elek, hirtelen kinyílt az ajtó. Fiatal leány lépett be rajta hevesen. Kondor Elek elsápadt. — Az Istenért! Mi jutott eszébe, Anna ? Ha meglátta valaki! Lásasan, lihegve felelt a leány: — Fél, hogy kompromittálom ? Ne féljen, nem látott senki. — Nem rólam van szó, Anna hanem a maga becsületéről, ^.rra nem szabad a gyanú árnyékának sem esni. — Hagyja az én becsületemet — szólt a leány megvető pillantással — beszéljen nyíltan. A hazugságok ideje lejárt. A férfinak ajka vooaglott: — Miért bánik igy velem ? csak azért jött, hogy lealázzon ? —• Azért jöttein, hogy megtudjam az igazat. — Megtudta volna úgyis. — Az újságokból? Igaz. De nem bírtam már tovább elviselni ezt a kinos bizonytalanságot. rLgz hónapja nem sokára hogy nem volt nálunk. — Látja, ebből is megtudhatta volna. — Hát igaz ? — sikoltott a leány kétségbeesetten. — Igaz, amit beszélnek, hogy Daróczy Olgát íogja elvenni ? Kondor Eleket megrázta a kétségbeesésnek ez a hangja. Erre nem számított. Zavartan, szemét lesütve válaszolt: — Meg akartam kímélni ettől Anna, de maga kényszerit rá. Felelek hát őszintén : igaz. De hallgasson meg. — Hát igaz ? Igaz ? Oh Istenem, hát igaz ? — Csillapodjék, — próbálta engesztelni Kondor Elek. — Mindent elmondok önnek, hogy történt. Csak hallgasson meg nyugodtan. — Mit mondhat még? Hát nem bénítja meg nyelvét a szényen ? Hát megengedheti az Isten, hogy itt álljon szemtőlCSIOHY él alkalmas és célszerű férfi szövet, női kelme és parget — MARAD É KOK ooooooo i Ti "foámn ~ala>tos olosó áa^baan. UszarplxiarböIkL Krausz M Fia és Társa divataruházában*