Pápai Közlöny – XVI. évfolyam – 1906.

1906-11-25 / 47. szám

1X1"V~X. évfolyam. IF'árpa, 1906- novemlDer 25. 47. szám KÖZERDEKU FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP ELŐFIZETÉS! ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed évre 3 kor. Egyes szám áru 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és N 0 B E L ÁRMIN könyvkereskedésében. Utóhangok a polgármesterek értekezletéről. Régi dolog, hogy a rendezett tanácsú városok jogi helyzete és fejlődési viszonyai nagyon rendezetlen állapotban vannak. Csak meg kell őket nézni, vizsgálni komolyan és be kell látnia mindenkinek, hogy nem ok nélkül volt részükről a szakadatlan lamentálás, s hogy a polgármesterek nem puszta kedvtelésből gyűltek össze kongreszszusra. A Budapesten lefolyt polgármester-kongresszus feltárta mindazokat a viszásságokat és bajokat, amelyek a rendezett tanácsú városok cselekvési szabadságát, szabad fejlődését, megizmosodását megkötik. Amiket ott elmondtak, azt tudja, érzi minden honpolgár, akit sorsa valamely rendezett tanácsú város kötelékébe helyezett s aki e helyzetében városának küzügyei, közélete iránt melegebben érdeklődik. Es akik a kongresszuson elhangzott beszédek tartalmába foglalt panaszok súlyát közvetlenül tapasztalják, érzik, azok bizonyára nagy örömmel és megelédedéssel fogadták And íássy Gyula gróf belügyminiszternek a polgármesterek kongresszusa küldöttségéhez intézett ama szavait, melyekből kitűnt, hogy a rendezett tanácsú városoknak bizonyos tekintetben ferde jogi helyzetét és fejlődési, haladási hátrányait ő is ismeri, s hogy azoknak megszüntetése céljából kü lön törvényjavaslatot szándékozik a képviselőház elé terjeszteni. A belügyminiszternek már ez a kijelentése is nagy megnyugvást és örömet keltett az érdekelt körökben. Nagy mértékben fokozta azután a kedvező hangulatot az, hogy belügyminiszter ennél a törvényjavaslat készítésnél munkakörébe óhajtja vonni azokat a polgármestereket, akiket erre a célra a kongresszus kijelöl. Ez a körülmény ugyanis föltétlenül biztosítékot nyújt minden irányban arra nézve, hogy a rendezett tanácsú városok sorsában igen kedvező fordulat következik be. Ha azok az óhajok, amiket a kongresszus szónokai hangoztattak s a miknek megvalósulását a kongreszszus is szükségesnek mondta ki, — a törvényjavaslatban kifejezésre jutnak és törvényerőre emelkednek : akkor az eddig szárnyszegett rendezett tanácsú városok is kibonthatják szárnyaikat és korlátolt helyzetükből kiemelkedve, szabadon szárnyalhatnak a haladás felé. Vármegyénknek két rendezett tanácsú városa van : Pápa és Veszprém. Első pillanatban talán ugy tűnik fel, mintha a belügyi kormány jóakaratú terve kizárólag csak ezt a két várost érdekelné. Ha azonban mélyebben tekintünk a dologba és fontolóra vesszük, hogy ezeknek a vidéki központokat képező városoknak fejlődése, haladása, föllendülése minden irányban nagy eredményeket biztosit egész vidéküknek is : be kell látnunk, hogy az nemcsak ami két rendezett tanácsú városunkat, hanem az egész vármegyét is nagyon melegen érdekelheti. Az állam a rendezett tanácsú városokat tulhalmozta a maga feladatainak anyagi terheivel, a nélkül, hogy ennek arányában a városok anyagi erejét növelte vagy támogatta volna. De maga a modern városi élet haTÁRCZA. A szegény ember szerencséje, Április hatodika volt és nem jött. A Pensionsmutter olyan zordonan köszönt viszsza este, mint, egy esős ősi este. Április hetedike volt, és nem jött. A Pensionsmutter olyan fagyos volt egész nap, mint egy szibériai jégcsap. Április nyolczadika volt, és nem jött A Pensionsmutter egyszerűen nem köszönt vissza,

r még annyit sem, hogy : nabend ! Április kilenczedike volt, és nem jött. A Pensionsmutter megszólalt s csak ennyit mondott: — Holnap tizedike van s ön még mindig nem tett eleget fizetési kötelezettségének. Rendkívül sajnálom, de kénytelen vagyok becses tudomására hozni, hogy már ugy is öt nappal tovább hiteleztem, mint ez Berlinben bárhol is szokásos a igy ha holnap sem kapom meg a pénzemet, kénytelen leszek a további hitelezést beszüntetni. — De kérem •— hebegtem én — én igazán nem tehetek róla. Ön tudja, hogy tiz nap óta ki nem mozdultam itthonról, mert várom a pénzes-levélhordót, aki nem jön. Ha lenne pénzem, már telegrafáltam volna haza, de nincsen. Kérem, adjon kölcsön három márkát, hogy táviratozhassak. legrideA Pensionsmutter ugy nézett reám, hogy azt éreztem, jégbehütütt késpengék mélyednek a szivembe s azután a gebb nyugalommal mondta: — Jut eszembe! A rossz pénzemre még ráfizessek három jó márkát. Ilyen bolondnak ne képzeljen engem a fiatal ur. Holnap még adok ebédet, s ha délután nem fizet — lezárom a szobáját s beteszem a szalvétaszoritóját a pohárszékbe. Punktum. Es tizedike lett és nem jött a pénzes levél hordó. A nagy bérkaszárnya második emelete mintha meg volt volna babonázva, hat nap óta nem járt rajta pénzes levélhordó s én, aki ott diákoskodtam a nagy, idegen burkus városban, arra voltam Ítélve, hogy megismerkedjem a teuton hajléktalanok menedékházával. Számot vetettem magammal s ingóimmal. Úgynevezett értéktárgyaim nem voltak. Tiz nap nagy idő s a női sziveknél csak a diákmesteremberek órája, gyűrűje és óraláncza ingatagabb jószág. Azon töprengtem, hogy ha két teljes öltözetruhát veszek magamra s a két ruha tetejébe u felöltőmet, (becsületemre legyen mondva, még volt felöltőm) talán kihúzom valamely harmadrendű fogadóban a mai éjszakát. De mi lesz holnap. Holnap? A holnapra, őszintén szólva, nem is voltara kíváncsi, nem is féltem tőle, de mi lesz ma ? Ma engem, nemeslétai Létay András, harmadéves jogászt, akit Berlinben mindenki Herr Baromiak nevezett, egyszerűen kidobnak az utczára s én bolyonghatok, mint egy kivert kos s nincs hova árva fejemet lehajtsam. Nem, ezt a szégyent nem fogom megérni. Túlélni ugy sem tudnám. Végre is férfi vagyok, aki levonom a konzekvencziákat. Hisz ha jól megondolja az ember, nem is olyan gyönyör élni. Mert mi az élet ? Az ember várja a pénzes levélhordót és a pénzes levélhordó nem jön. Ez az állapot igazán nem olyan irigylésre méltó, hogy az ember görcsösen ragaszkodjék hozzá. Elhatároztam tehát, hogy főbe fogom magamat lőni. —- A Pensionsmutter, ez a kegyetlen szörnyeteg mesésen dühös lesz mert bejúszkolom a szobapadlót, nem kap pénzt s még neki kell reám költenie. — A három márkát majd adná már akkor szívesen — gondoltam keserű, de jóleső elégtétellel s egy csöppet elgondolkoztam. Nem tédtam más kivezető utat találni ebből a rettentő csávából, nem válogathattam tehát. írtam két búcsúlevelet, egyet haza, egyet a Pensionsmutternek, csöndesen elimádkoztam a haldoklók imádságát s elővettem a tilinkómat, hogy elfújjam rajta hattyúdalomat. Igazán beleöntöttem egész lelkemet