Pápai Közlöny – XVI. évfolyam – 1906.

1906-02-04 / 5. szám

KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : •gész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 80 fillér. HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és N 0 B E L ÁRMIN könyvkereskedésében. A postaépület kérdése, A postahivatal helyiségeinek mizerábilis voltával lapunk legutóbbi számában foglalkoztunk és egyben kijelentettük, hogy ezen kérdés megöl dása eminenter a kincstárt terheli, de minthogy tapasztalatból tudjuk, hogy mind oly esetben, amidőn a kincstárra apellálunk, szokás szerint a legnagyobb közöny és nemtörődömségre találunk, kényszerhelyzetünk oda terel, hogy a postaépület kérdését — mint már eleve jeleztük — városunk közügyévé tesszük. Megdönthetlen tény az, hogy postahivatalunk jelenlegi állapotában nem maradhat. Volna ugyan még egy expediens a kincstárral szemben és pedig az, hogy képviselőtestületünk küldöttségileg tolmácsolná a kereske eelmi miniszter előtt postahivatalunk tűrhetetlen voltát, de egyrészt a mostani bonyodalmas politikai helyzet, másrészt a szokásos Ígéretekkel való elküldetés eléggé igazolja, hogy egyelőre vajmi keveset várhatunk ez érdemben felsőbb|he!yről, hanem igenis a városnak — mint ilyennek — kell az ügyet kezébe venni. De hisz már egy izben kézhez is vette. Tudtunkkal a kereskedelmi miniszter a mult évben a pápai postaés távírda hivatal céljaira szükséges helyiségek biztosítására pályázatot hirdetett és egyben felhívta Pápa városát, hogy működjék közre, hogy ugy a közönség érdekének megfelelő alkalmas helyiségek álljanak r.ndelkezésére, mely pályázatra Pápa városa reagált is, sőt ezen pályázatával egy régi üdvös terv megvalósítását is célul tűzte ki. A postaépület tervezetével kapcsolatosan ugyanis a Kossuth Lajosutcának a Széchenyi térig leendő meghosszabbítását vélte elérhetőnek és pedig olyképen, hogy e^en utcanyitással emelendő vagy pedig a város által felépítendő bérház egyikében a postahivatal lett volna elhelyezendő. Ezen tervet a képviselőtestület is elfogadta, sajnos azonban ezen terv egyelőre dugába dőlt, mivel a törvényhatóság a képviselőtestület liatároza'át formai jelentéktelen hibák miatt megsemmisítette és ujabb határozathozatalra utasította. Köztudomású dolog, hogy városunk polgármestore a Kossuth Lajos utca meghosszabitása kérdését újra napirendre tűzni kivánja és igy a már egy izben tervezett postaépület elhelyezése is aktuálitást nyerhet. Nem tudjuk, hogy mikor kerül ezen kérdés napirendre, de azt hisszük és reméljük, hogy ha ezen utcanyitási terv halogatást is tűrt volna, , dejaz ezzel tervezett postaépület elhelyezésenek sürgős volta, ennek napirendre tűzését szorgalmazza. Teljes meggyőződésből irjuk ezt és amint akkor örömmel és lelkesedéssel fogadtuk^az utcanyitási tervvel kapcsolatos^ postaépület elhelyezését époly kötelességszerüleg sürgetjük most már ezen terv megvalósítását, illetőleg ezen^kérdés napirendre tűzését. TÁRCZA. m a p 9 it. Amikor az érettségi bizonyítványa a kezében volt, belenézett a tükörbe, azután egy kesernyés mosolylyal mormolta csöndesen : —• No, kedves Margit, te is nyugodtan szentelheted magadat a tudomáii3

7oknak, mert ezt az éppen nem tetszetős abrázatot, ezt az igénytelen alakot igazán nem fenyegetik sem veszedelmek, sem kalandok. Azzal beiratkozott a bölcsészeti karra s járta nyugodtan az iskolát. Szorgalmas volt, mert meg volt győződve, hogy csak a legőszintébb tudásának köszönheti, ha keresztülvergődik a vizsgán és tanuk, mert bizonyos megnyugvást érezett, ha arra gondolt, hogy van valamije, ami más leányokból általában hiányzik. Megtörtént, mindenesetre, hogy egyikmásik férfi-kollégája vidám arczulattal közelitett feléje; az is megesett, hogy amolyan féligmeddig bókokat is mondtak neki, de aki "meakisérlette ismételni a bókjait, annak a lehető legvidámabbnn mondta : — Ugyan kérem, nézzen meg jobban, azután lássa bo, hogy igazán ostobának kel lene lennem, hogy erönek-erejével nevetségessé tegyem magamat. Nem, tartom szerencsétlenségnek, hogy nem születtem csinos leánynak, de föltétlenül szerencsétlenségnek tartom, ha egy csúnya leány a szerelem ösvényére téved, mert a férfiakat mégis csak a szépség, a testi báj érdekli s köti le első sorban. Ha az illető valami mentegetőzésfélét rebegett, akkor még hozzátette : — Nézze, az nem függ tőlünk, hogy boldogok legyünk, az azonban csaknem mindig a mi vétkünk, ha boldogtalanokká leszünk. Valahogyan meg kell alkudnunk s ha már másodosztályú embereknek születtünk, legyenek az igényeink is másodosztálynak. Erre a bölcs magyarázatra azután mindenki még mondott egy-két kellemes szét, egyik-másik érezett bizonyos másodosztályú rokonszenvet, a korlátoltabb elem egy kevés szánalmat, a rosszmájúak pedig, akik határozott csúfolódásból közeledtek feléje, világgá hirdették • — Olyan, mint minden csúnya leány, még rátartós is a rútságára. Mondom, mindenki reagált valahogyan, de mindenki odábbállt, az egy Domokos Zoltánt leszámítva, aki egész nyugodtan igy válaszolt : — Teljesen osztom a nézetét, de hisz ! én is másodosztályú ember vagyok s talán | éppen ezért vonzódom magához. Erre a válaszra nem volt elkészülve Várady Margit.® Egy pillanatig zavartan nézett Domokosra,>zután elnevette magát: — Jó. jó, Domokos, de lássa, énnekem az a meggyőződésem, ;hogy almásodosztályú embereknek nem szabad és nem lehet szerelmi boldogságot keresniök. — A százlábú bogárnak, csigának, temetőbogárnak, egynapos kérésznek szabad, nekünk másodosztályuaknak nem, — megbocsát, de a logika ilyenkor szégyenletében sirva fakad. — Tudja, inkább fakadjon sirva a logika, mint — mondjuk — én. Minek fölcsigázni a fantáziánkat s azután szenvedni az éhkoppot. — Ne haragudjon, ha egy csöppet visszaadom a malicziáját. Ugyan Margit, nézzen reám s azután mondja meg őszintén, fölcsigázhatom én a maga fantáziáját ? — Maga nem, de én ! S éppen ez a baj. Az emberek sohasem ahszolut csúnyák s a fantázia abszolút rugalmas. — Hála Istennek, csakhogy az én utcámba tévedt. — Nem értem. — A dolog pedig igen egyszerű. Az még, hogy maga nem tetszik önmagának, nem jelenti azt. hogy másnak ne tetszhessék. — De én nem akarom, hogy másnak tessem. Nem bízom magamban, nem bizom a lekötő képességemben és nem hisszek a szerelemben.