Pápai Közlöny – XVI. évfolyam – 1906.

1906-09-16 / 37. szám

KÖZERDEKÜ FÜGGE TLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed évre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL A R ívj I N könyvkereskedésében. Költségvetés után. Városunk képviselőtestülete meg­állapította a jövő évi költségvetését, mely alkalommal azon tapasztalatokra jutottunk, hogy képviselőtestületünk körében, vannak, ha nem is sokan, de elegen, kik hivatásuk tudatában városunk ezen fontos aktusánál a le­hető legnagyobb érdeklődést tanúsí­tanak és városunk háztartásának min den egyes legkisebb tételeivel szá­molnak. A költségvetés tárgyalása alkal­mával oly jelenségekel tapasztaltunk, melyekből a következő konzekven­ciát vontuk le : A tárgyalás folyamán tapasztal­talható volt, hogy városunk vezér­fiai a haladási követelik és hogy egy­öntetű a mozgalom, városunk minél gyorsabb és nagyobb mérvű fejlesz­tésére, tökéletesítésére. Ez a mozga­lom a közelmúlt nagyszerű haladá­sából, figyelmet érdemlő fejlődéséből s abból a jogos feltevéséből indult ki, hogy városunkban a fejlődés meg­kívántató feltételei teljes mértékben megvannak, s okkal-móddal eltudjuk érni, hogy azok rövid idő alatt ren­| delkezésünkre is álljanak. Nagyon helyes s elismerést ér­demlő a képviselőknél ezen mutat­kézó élénk érdeklődés, mely fényes bizonyságul szolgál arra, hogy Pápa város intéző férfiai mennyire szivü­kön, lelkükön viselik annak megér­demelt haladásat, fejlesztését. A költségvetésben számos ujabb tétel igazolja, hogy a pénzügyi bi­zottság lelkes munkát végzett s min­dent elkövet, hogy a haladás, a fej lődés szükségszerű feltételeit minél­teljesebb mértékben, — a polgárok lehető igénybevétele nélkül — meg­teremtse. Reméljük is, hogy ez csak­hamar be fog következni, s Pápa városa — mely eddigi haladásával is követendő példaként á'l a vidéki városok kőzött — memsokára telje­sen lefogja vetkezni a mult idők ko­pott, toldott-foldott köntösét. Nagyon helyeseljük néhány kép­viselő azon felszólalását, hogy a ha­ladó kor meg nem állapodik a kor­szellem követelő, megállapodnunk te­hát nem szabad, ha Pápa város fel­virágzását tüztük ki célul s hogy ez célja Pápa város minden egyes pol­gárának, — ahhoz kétség sem férhet. S éppen ezért a munkából ki kell venni részét, minden városunk iránt komoly érdeklődőnek és első sorban természetesen a városi ta­nácsnak és képviselőtestületnek. A képviselőtestületi közgyűlése­ken kell feltárni őszintén, nyíltan, leplezetlenül városunk helyzetét. Ott kell azt minél szélesebb körű és ala­posabb megbeszélés tárgyává tenni ; mert csak igy kelthető fel a közér­deklődés az aktuális kérdések iránt, s csak ily körülmények között szá­mítgatunk a közvéleny támogatá­sára is. A képviselők ne resteljenek szót­emelni a közgyűléseken, hogy rá­mutassanak a bajoknak szerintük való TÁKCZA. Megsántult az ostor, A társaság egy kis töredéke kijelen­tette, hogy ,oktalauság ekkora forróságban tánczolni. Át is vonult mindjárt a nyitott verendára, ahova fölhallatszott a folyó mor­molása s ahol tücskök czirpelése szolgál­tatta a zenét. Szeptember vége felé járt az idő, mégis, mintha utolsó erőfeszítésével akart volna okvetetlenkedni a meleg, ak­kora erővel tombolt. A délutáni lóversenyen Szikora hadnagy lefordult a lováról, azt be­szélték róla még most is, hogy napszúrást kapott. (Ezzel szemben a kadét becsület­szóra bevallotta Erzsike kisasszonynak, hogy Szikora már az ebédnél megivott két pa­laczk pezsgőt egymaga, következőleg oldas­sak fel a bozszuállás gyanúja alól a nap.) A kaszinó parkjából rezeda és viola­virág illatát hozta ide a szelő, később pe­dig kisompolygott a czigány is. keresve a hangulatnak megfejelő nótát. Az urak ko­czintgattak, a menyecskék olykor meg­mártogatták nyelvecskéiket a pezsgőben, kiliönben piskótát mártottak bele. — Egyre megy — udvariaskodott a kadét. — Nincs szebb piskóta- az asszonyi nyelvnél, Endre Imre, a svadron parancsnoka, csak félvállról vetett? oda: — Mit értenek ehhez a zöldfülűek? Majd rájön különben később mindenki. Dühösen felhajtott egy pohár italt, ugy dörmögte utána, a bajuszát igazgatva: — Hm, piskóta 1 Hát még mi az Isten csodája ! Az őrnagynérói ne tessék azt gondolni, hogy olyan idős, mint amilyenek a reális értelemben vett őrnagynék szoktak lenni. Ez egy, a másik kérdés, illetve föltevés pedig azon gyanú alól kell hogy tisztázza, amely a „hárpia" közismert czimmel haj­landó a fenn ismertetett kijelentés alapján kompromittálni egy ragyogó szép asszonyt, aki harmincz éves sincs. Ott libegett már kipirult arczczal, lát­tára egészen jámbor lett Dénes Imre. — Hogy mulatsz kis öreg ? Az ura hata mögött állt meg, könnye­dén rátámaszkodott a vállára s legyezte rózsás, kipirult arczát. A választ be sem várta, folytatta az enyelgést. — Nagyon szerethetsz. — Persze, megint kártyásztok. Foga­dok, hogy nincs egy hatosod sem. — Fölösleges édesein a fogadás, iga­zad van. Leginkább azért jöttem ki, hogy megnézzem, mit Csináltok, aztán hogy tisz­tességes százalékra egy kis kölcsönt adj. Úgyis van eddig harmincz forint becsület­beli tartosásom. Az őrnagy kedve már megint nem volt a legrózsásabb, mint rendesen, ha az asz­szonyok ártatlan szórakozás czimén bele­kontárkodtak a hazardjálékosok foglalkozá­sába s ferbliztek. — Ellával végképpen nem akarsz tö­rődni ? — kérdezte fanyarul. Az asszony arcza csupa méz ragyogás volt. Aki messziről figyeli a suttogásukat, megesküszik rá, hogy ez a világ legszerel­mesebb párja. — Ella, — mondta könnyedén — Ella jobb szereti, ha nem vagyok vele. — De hiszen a húgod és rád van bizva. — Helyes. Én perli? zennel átutalom a te őrizeted alá. Határozott .n tudom, hogy jobb őrt keresve sem tal; ._ ,w ik. Akkor már kezében volt a kívánt pénz öreg" sima állát és to­vább libegett. — Piskóta! — morgott az őrnagy még egyet magába. — Piskóta! Aztán körülnézett, hogy merre is van a gondjaira bízott leány. Ella ott ült egy pálma alatt és hallgatta unottan a gavallér­jai szeilemeskedéseit. A főhadnagy a lová­ról beszélt, amely „ollan de ollan" állat, hogy a czirkuszban sem találni különbet. Sajnálja, hogy nem foghatja be a négyesbe, mert akkor játszva győzné le holnap a többi versenyzőt, ámbátor hogy igy sem igen kell félnie, mert ennél a számnál n lélekjelen­lét a fő. Elmagyarázta nagyban a versenyszám me.^czirögatta az

Next

/
Thumbnails
Contents