Pápai Közlöny – XVI. évfolyam – 1906.

1906-01-28 / 4. szám

zedek előtt elhelyezett postahivatal a jelenlegi forgalmi viszonyainknak nem felelhet meg. Ha csak azt vesszük tekintetbe, hogy még ezelőtt 10 évvel a posta hivatalnál 4 hivatalnok volt alkal­mazva és jeleuleg ugyanazon hiva­talban 16 hivatalnoknak kell össze­szorulni, továbbá, hogy ezen időtar­tam alatt városunkban a postaforga­lom majdnem tizszerezve lett, oda he­lyeztetett a telefon hivatal is, azt hisszük eléggé illustráltuk a helyzetet. Valóban csudálkoznunk is kell, hogy maguk a hivatalnokok türelemmel és hallgatagon viselik egészségüket ve szélyeztető és minden tekintetben ter­hes szolgálatot. Volt alkalmunk meg­győződni, hogy a hivatalnokoknak nemcsak a közönséggel szemben való érintkezése folytonos akadályokba ütközik, de hivatalos teendők elvég­zése a helyiségek túlzsúfoltsága mi­att majdnem lehetetlen. Ezen a tűrhetetlen állapotokon tehát segíteni kell ! Eddigelé [vártuk türelemmel, hogy a kincstár valami­kép csak megegyezésre jut a taka rékpénztárral a felajánlott uj bérhe lyiségre vonatkozólag, de minthogy ezen terv dugába dölt, tehát most már más expedienst kell keresnünk a pos­tahivatal részére. Igenis kell keres­nünk és kell is találnunk, mert ebben a helyzetben nem maradhat, mert arra találunk majd ébredni, hogy vá­— Hát nem is kérdezed, mi lesz a béred ? — mosolygott az aszony. — Akármi lesz, hűségesen fogok szol­gálni érte — felelt a leány. — Még az éle­temet is kész vagyok odaadni. így állt be Mihók Marcsa szolgálatba Vas Antalnéhoz. Már majd egy hete volt ott, mikor egyszer az asszony igy szólt hozzá : — Ma estére jó vacsorát kell csinálni, Marcsa, mert megjön az uram, Addíg nem tudta, hogy az asszony­nak ura is van. Inkább özvegy asszonynak gondolta volna, mert olyan csöndesnek, bá­natosnak látszott. Most is, mikor mondta, hogy megjön az ura, nem ugy mondta, mint az az asszony, aki örül az ura hazajövetelének. A leányak ugy rémlett, mintha még sóhajtást is hallott volna. Este megjött az ur. Hetykén kipödört bajuszú, lármás hangú férfi volt s fiatalab­nak látszott, mint a felesége. A vacsorá­nál sokat ivott s erősen itatta azt az embert, akit magával hozott. Az is olyan kupeczfajta volt, mint Vas Antal. A debreczeni vásárról jöttek, ahol Vas Antal marhákat adott el s most Nagy­becskerekre készültek együtt. Ott majd venni fognak. Az asszony olyan alázatossággal szol­gálta ki az urát, mintha nem is felesége, hanem szolgálója volna, mig Vas Antal uram nyers tréfálózással bosszangatta sze­gényt. Még meg is csipkedte szemeláttára az uj cselédet. rosi hatóságunk kénytelen lesz köz­biztonsági szempontból a hivatal át­helyezését követelni. Nézetünk szerint most már Pápa város hatóságának keli a posthivatal elhelyezésére a szükséges lépéseket megtenni. Tudtunkkal már tett is ajánlatot egy izben a kereskedelmi minister áital uj postaépületre hirde­tett pályázatra. Ezen ajánlat szerint a Kossuth Lajos-utca meghosszabitá­sával nyert bérházak egyikében lett volna elhelyezve a postaépület. Hogy mi történt ezzel a pályá­zattal, azt nem tudjuk, most azonban nagyon is üdvösnek tartanok, ha a városi tanács erről tudomást szerezve és tekintettel az elmondottokra a postaépület érdekében az illetékes tényezőkkel megbeszélést folytatna. Városi hatóságunknak nagy érdeke kivánja most már, hogy ez érdemben a szükséges intézkedések megtétes­senek. A postahivatalnál előfordult tűrhetetlen állapotokat meg kell szün­tetni, ezt nyugodtan tűrni nem lehet. Ezen kérdés jelenleg oly fordulatot vett, hogy városunk közügyévé lett és igy városunk hatóságának kell közbevetni magát, miszerint ezen kér­dés "lakosságunk érdekeivel össze­egyeztethető legyen. Hogy mi kép gondoljuk ezt elér­hetőnek, arról legközelebb kifejtjük nézetünknek, most még néhány sza vuk volna városunk polgármesteré­hez, kiről meg vagyunk győződve, hogy ha valamely ügyet kezébe vesz amiál rendtthetlenüi kitart. Ebben a kérdésben is kérjük agilitását oly ér­telemben, amint mi azt már a legkö­zelebbi cikkünkben kifejtendő néze­teinkben célt érni óhajtunk. Városunk közóhajának vélünk eleget tenni, amidőn a postaépület elhelyezésének kérdését napirendre tüzzük. Városi képviselőválasztások, 1906. január 22. Nagy érdeklődés mellett folyt le váro­sunk négy kerületében a városi képviselők választása. Dacára ezen nagy érdeklődés­nek a választasi aktusok csendben és zajta­lanul értek véget. Az összes kerületekben, kivéve a IV-ik kerületet az úgynevezett hivatalos tiszta ke­rült ki az urnából győztesként. A IV-ik ke­rületben, ahol az utolsó napokban valósá­gos korteskedés folyt egyes jelöltek érde­kében, a hivatalos liszta mellett egész tö­mege a különféle szavazólapoknak került HÍ urnába és ennek is tudandó be, hogy a szavazatok összeírása éjfélig tartott és az eredmény éjjeli 1 órakor lett kihirdetve. Az egyes kerületekben lefolyt válasz­tásokról tudósításunk a következő : I. kerületben. A választási aktus a városháza nagy­termében délelőtt 9 órakor vette kezdetét Sült József elnöklete alatt. Bizalmi férfiak voltak : Bottka Jenő, dr. Herzoq Manó, Her­raann János és Kohn M. Miksa. A jegyző­könyvet Szűcs Gyula városi közgyám vezette. A választók nagy része már a délelőtti órákban leszavazott. A délutáni órákban a szavazók már gyéren jelentkeztek. Délután 4 órakor a szavazatok száma 289 volt. A záróra után mintegy fél órai idő­— Ejnye, de csinos portékát szereztél — jegyezte meg röhögve. Vacsora után elment a másik kupee­cel l ávéháházba kártyázni s késő éjfél után vetődtek haza. Az asszony még ébren várta az urát. — Mit strázsálsz engem ? — támadt rá durván a férfi. — Nem szeretem a lá­batlankodást. Másnap elment s az asszony még szo­morúbb lett. Estefelé elpanaszolta a cse­lédjének : — Keserves ez az én sorsom. Csak a a jó Isten tudja, milyen keserves. Az ura nem szereti. Most már világos, hogy csak a pénzeért vette el. De annak is a nyakára hág maholnap. Már erre a házra is pénzt kellett felvenni a takarékból. Isten tudja, mi lesz a vége. Az az ember­két kézzel szórja a pénzt, cigányra, mula­tozásra, rossz személyekre vesztegeti. Van egy tucat szeretője mindenfelé szanaszét az országban, amerre jár. — Tudom, hogy csal engem, de mit csináljak ? Nem tehetek semmit. Mihók Marcsa elkeseredve hallgatta a jó asszony panaszkodását. Hát az Isten megengedhet ilyen gonoszságot, hogy az az ember igy bánjék a jólelkű feleségével ? Neki ez az asszony volt a világon a legjobb teremtés. Ez az egyetlen, aki meg­könyörült rajta. Hát miért kell ennek annyit szenvedni attól a rossz embertől ? Néhány nap múlva megint hazajött Vas Antal ur s ezúttal több napig otthon maradt. Eleinte nagyon haragos volt, el­nyerték Nagybecskereken a pénzét. Kegyet­lenül káromkodott s még veréssel is fenye­gette az asszonyt. De azután, amikor elad­ták az asszonynak egy darab kukoricaföld­jét s igy ismét pénzhez jutottf újra jókedve kerekedett. — Hogy egy csók, rózsám? — mondta a szolgálójuknak s mindkét karjával átölelte a derekát. A leány eltiszitotta magától. V — Ne légy hát ostoba — szólt a ku­pec. — Jó dolga van annak, aki az én szeretőm. A kivett egy tízforintos bankót a bu­gyelárisából. A leány felindulva utasította el. — Hagyjon nekem békét. Nem fél az Istentől ? — Nem én — felelt a dacosan a férfi. — No hát akkor szálljon a pokolba, ahová való, — szólt a leány s fölkapta a baltát, mely éppen a kezeügyébe esett és egy szempillantás alatt kettéhasította az embernek a koponyáját. A vizsgálóbíró sokáig faggatta, hogy miért cselekedte? Mi oka volt a gyilkos­ságra ? A leány nem tudott egyebet felelni, csak annyit: — Sajnáltam az asszonyomat, azért pusztítottam el ezt a rossz embert. — De hát egyébb oka nem volt rá? — Nem volt, csak sajnáltam azt a jó asszonyt.

Next

/
Thumbnails
Contents