Pápai Közlöny – XVI. évfolyam – 1906.
1906-08-12 / 32. szám
mékeiket és miut kiterjedt vidék legnagyobb városában, itt fogják jobban és olcsóbban beszerezni szükségleteiket. Hisz Devecser és vidéke teljesen el volt zárva tőlünk, eddig csak az 50 km. távolságú Veszprémbe mehetett, hozzánk 56 km. utja volt Czellen át. De egy nap meg sem fordulhatunk rossz vasúti öszeköttetéseinknél fogva. Az uj vasúton 28 kilóméter távolságra lévén, világos, hogy gyakrabban fognak a Devecser és vidéke bennünket felkeresni, de az sem megvetendő, hogy székvárosunkhoz Veszprémhez is 28 kilómeterrel közelebb lévén, az amúgy is hoszu utat igy jelentékennyel] megrövidítjük. Igy áll a dolog tisztelt szerkesztő ur ! Bátran merem állítani, hogy bárki is, ki ezt nem látja be, vagy rosszindulattal van a tervezett vasút iránt, vagy teljesen tájékozatlan. Tessék csak a mi kereskedőinket megkér"dezni, kik ismerik a terraint, mindenki csak azt fogj? mondani, hogy az nem lehet igazi pápai ember, ki nem hevül a pápa—devecser—ukki vasutért, mert ezen vasút van hivatva Pápa város jövőjét hathatósan előmozdítani. Nem ellentétes hangokat, nem tájékozatlan cikkeket, hanem egész város közös óhaját kellene hallani, hogy jöjjön mielőbb a pápa—devecser—ukki vasút, mert vele vasúti politikánk összes mulasztásait egyszerre helyrehozhatjuk. A vidéki városok. A vidéki városok nagy érdeklő déssel várták és figyelték a képviselőház költségvetési tárgyalását. A 20 év előtt alkotott törvényhatósági és községi törvényekben a városokat a megyékkel egy kalap alá vonták, azóta az előbbiek a saját erejükből fejlesztették kulturális, közegészségügyi és közgazdasági berendezéseiket, de munkájuk közben igen gyakran voltak kárukra a törvény kerékkötő szabályai, amelyek őket szabad mozgásukban akadáj lyozzák. Más oldalról pedig nyomják városainkat az állami funkcziók, a melyeknek ellátására a hivatali személyzetet kárpótlás nélkül emelmi kénytelenek. Husz év alatt a városokról semmi más törvényhozási intézkedés nem történt, mint a regálék állami megváltása, ami jó üzlet volt az aliamra. de rossz a legtöbb városra. Valahányszor a kormány a városi törvények alkotását, a városok kárpótlását, fejlődésük anyagi eszközeinek rendelkezésre bocsátását és j önkormányzatuk kiterjesztését programúiba vette, mindig jött közbe valami bonyodalom, amely ezeket az égetően szükséges törvényalkotásommmmm mmmm mmtmmmmm mmm mmmmma mmmmammmmmm vónykedtek. Az olyan dúsgazdag emberek ugy szokták. Dorgáló levelet irtak a vörösvári prefektusnak azért a pazarlásért, hogy olyan drágán vásárolt holmi ócska Írásokat. Minek az nekik? Pedig azokban az Írásokban az foglaltatott, hogy Bogdanóezot meg a másik négy falut csak zálogjogon birták a Szentgyörgyi grófok, tehát azt a grófi nemzetség magvaszakadtával donáczióba sem adhatta a király Thurzó Eleknek, örökáron sem vehették meg Thurzótól Fuggerék. De most már az ezt bizonyító írások a Fuggerék kezében voltak, senki sem léphet föl többé ellenök. Bizony kétszáz forint meg tizezer darab zsindely és ötven szál deszka nem volt sok azért. Révayék többet adtak volna. Csakhogy nem lehetett már azon segitni, az igazság ottmaradt a poros, ócska írásokban. — No de várj, te bitang német, megfizetünk még ezért. — mormogott Révay János. S az öcscse, Mihály is azt mondta : — Megfizetünk. Történt ezután, hogy 1556-ban, mikor a török ellen készültek, nyár derekán sok vitéz gyűlt, össze a Révayék zászlója alatt, kiket addig is, mig a hadba indulnak, szétosztottak a falvakon. Nyolczvan huszár jutott Bogdanóczra. akik julius 15-ikén nagy lármával, trombitaszóval bevonultak oda s letelepedtek a Fuggerék jobbágyainál. A parasztság megrémült s szaladt az uraság gazdájához : — Hej, gazda, mi lesz már most ? A gazda szaladt Vöröskőre a várnagyhoz : — Várnagy uram, mi lesz már most ? A várnagy elbizakodva felelt : — Hát mi lenne ? Majd kiparancsol- i juk onnan a huszárokat. Küldött is mindjárt egy embert, mondja meg a huszároknak, hogy kiki szálljon az urának a jobbágyaihoz s ne háborgassák a nagyságos Fugger urak jobbágyait, mert efféle violentiát nem tűrnek el ő nagyságaik. — Már akár tűrik, akár nem tűrik — mondták a huszárok — ott maradunk, ahol vagyunk. Nekünk csak az Úristen parancsol, meg Révay János ő nagysága. Nosza hát indítnak egy lovas embert a Fuggerék várnagyai Révay Jánoshoz Nagyszombatba. De csak Simodi Pétert találják ott, a Révayék meghitt emberét. Az azt feleli nekik: nem tudja, hol van ő nagysága, azt mondta: ha Fuggerék ott veszik az igazságot, ahol találják, hát ő nagysága is, ami kell a seregéneíí, ott veszi, ahol találja. — De ennek a hatalmaskodásnak megadja valaki az árát, — fenyegetőzött a Fuggnrék embere. Amire Simodi Péter uram csak a vállát vonogatta : Aki birja, az marja. No hát most szemmellátható volt, hogy Révayék birják. Julius 17-ikén ötven Révayhuszár jött Selpiczre s ott is letelepedtek a Fuggerék jobbágyainál. Nagy garázdálkodást vittek végbe mind a két faluban. Kihajtották a népet, hogy hordja be a földeken kint levő árpát és zabot; azt megetették a lovaikkal. Hogy a menyecskékkel sem bántak valami nagyon I jámborul, az természetes. Sok verekedés ! fordult elő s nagyon sok lett a faluban a I betört orrú szegény tót. kat még javaslatokig érlelni sem engedte. A most lefolyt költségvetési tárgyaláson sem az előadó, sem a belügyminiszter expozéja érdemleges tervezést nem jelentett be. Csupán az előadó mondott néhány szót a városoknak a megyéktől elütő különleges helyzetéről és ebből kifolyólag a városi törvényről, amely szükséges, de előadása kizárólag a rendezett tanácsú városok körében mozgott, ott is csak abban a mértékben, amennyire az előadó ezeknek alakiságait a megyei közigazgatás révén ismeri. Egyetlen támpont egy reform esetére az, hogy a képviselőtestület létszámát apasztani kell, mert 200 tagu testülettel városfejlesztést kezdeni és folytatni nehéz. A belügyminiszter expozéja azért fontos, mert megadja a kérdezősködöknek a megnyugtató választ: részletes programmját az ősszel terjeszti elő. Amint a mai budgetszavazás inkább csak formalitás és erejét a kormány és parlament egyaránt az őszre gyűjti, mikor a konszolidált viszonyok hatása az államgépezetben jelentkezik. Mindössze három hónapi türelemről van szó s ha a reformok előkészítése csak ennyi időn fordul meg, akkor a városoknak nyugtalanságra okuk nincsen. Várakozásuk és bizakodásuk jogos. Különösen az utóbbi hat esztendőben a városok számos memorandumban mutattak rá a városi kérdés gyaA krónika följegyezte, hogy még maga a huszárok kapitánya, Erdőd Kristóf uram is levágta két selpiczi tót parasztnak az orrát, akik nem akartak neki szót fogadni. Ámde a Fuggerék vöröskői várnagyai sem hagyták abba a dolgot. Drabantokat küldtek Selpiczre, akik egy Révay-huszárt elfogtak s megkötözve. Vöröskő várába vitték. — Felakasztatjuk, ha tovább garázdálkodtok — fenyegették a huszárokat. Erre aztán az egész huszárság kardot rántott s kiverték a Fuggerék drabantjait Selpiczről. Azok Bogdanóczra vonultak s ott a templom kőfalkeritésón belül húzódtak, onnan lövöldöztek ki. — Lerakjátok a fegyvert — kiabáltak a huszárok — vagy összeaprítunk mindnyájatokat ! Lóval azonban bajos volt átugratni a magas kőfalon s a huszár csak a lovon tud vitézkedni, falat mászni nem az ő mestersége. Azt gondolták hát, legjobb lesz innen kipörkölni az ellenséget. Trombitaszóval kihirdették a faluban, hogy férfi, gyerek, asszony, minden élő lélélek kitakarodjék a helységből. Férfi már nem igen volt; azok jóformán már mind megszökdöstek előbb; de az asszonyféle a gyermekkel nagy sirásrivás kőzt összekütözte a czókmókját s kiköltözött az erdőre. cikkor a huszárok két oldalról felgyujtoták a falut. Nemsokára magas lángok csaptak föl. — Igy égetjük el a németeknek a többi faluját is, — kiabáltak dühösen. A Fuggerék drabantjai azonban kiszabadultak a templom kerítése közül s szerencsésenelmenekültek; deutközben, amerre
