Pápai Közlöny – XVI. évfolyam – 1906.
1906-07-29 / 30. szám
IXIévfolyam. Pápa 3 1906. j-ULliixs 20_ 30. szárm. Ó1%Y KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. ~ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELOFÍZETESI ARAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. HIRDETESEK ós NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. Mi lesz a Cincával ? Nem első izben szólalunk fel ezen kérdésben, mely Pápa város szégyenfoltjának nevezhető, nem egy izben lett már ezen kérdés a városi közgyűléseken beszédtárgyává — de mindhiába. Felszólalásaink nem vezettek sikerre, mert a közgyűléseken hozott határozatok valahol a poros levéltárban nyugszanak és a hivatott egyéneknek legkisebb gondjuk, hogy városunkat ezen förtelmes ellenségétől megszabadítsák. Dacára ezen indolenciának, mi nem tágítunk ezen kérdés felelevenítésében s elérkezettnek látjuk az időt, most midőn a meleg napok következnek be, újólag a város figyelmét ezen abnormális állapotra felhívni. Most midőn még reá érünk tervezni, most vau az ideje beszélni városunk köztisztasági s még szomorúbb közegészség ügyéről — feltárni a hanyagság által okozott sebeket, hogy azok mihamarább orvosoltassanak. A város nagy részén vezet keresztül egy széles boltozatban és közvetlen csatorna, a pápai speciálitás, az úgynevezett „Cinca árok". Ez a födetlen árok gyűjtője mindennemű rondaságnak, szemétnek, mely szemét és rondaság főleg a nyári időben, a meleg napok alkalmával hónapszám büzhődiR ott a városon keresztül, eltöltve a levegőt mérgetlehelő miasmákkal, gyilkos bacilusokkal a Gráf kávéháztól a Bástya-utcáig és azon keresztül. Ez a Cinca kérdés minden évben orvosoltatik azáltal, hogy beszédtárgyává tétetik, határozat is hozatik az intézkedésre, de végeredménykép mindig érezzük a Cinca szagát. Az ily orvoslást megköszönjük a városi tanácsnak, nem ér ez egy fabatkát sem, ebben a kérdésben tenni kell. Tudomásunk szerint a közegészségügyi bizottság több izben szinte e kérdéssel foglalkozott s a városi tanácsot intézkedésre hivta fel, de mit használ ez a felhívás, ha a közegészségügyi bizottság nem lép fel erélyesen a kérdés megoldásában és nem szorgalmazza ezen bűzös posvány fészeknek radikális uton való eltávolítását. Hány izben lett már ez a kérdés a közgyűlés előtt tárgyalva? Hány izben lett már egy szükebbkörü bizottság ezen Cinca árok eltávolítása ügyében kiküldve ? Hány izben mondatott ki, hogy már legközelebb intézkedés lesz téve ez ügyben? S mi történt ? Semmi ! Már pedig igen t. Uraim ebben a kérdésben intézkedni kell, még pedig a legrövidebb idő alatt. Városunk egészségügye függ ezen bűzös csatorna eltávolításától. Intézkednünk kell, hogy ezt az óriási büzfészket ha már másként nem lehet, egy csatorna által a Tapolcával össze kössük, mely csatorna víznyomás által a Cincába vizet vezetvén, azt kitisztítsa s a mely csatornába igen csekély anyagi áldozattal volna létesíthető. FÁRCZA. FÉNYES ESKÜVŐFényes esküvő volt a jezsuiták templomában. Egymás után robogtak elő a főúri fogatok s teljes díszbe öltözött hölgyek és urak szálltak ki. Gyémánt nyakékek, íüggők diadémok tündököltek a hölgyeken s a szabómüvészet remekei, hossza uszályos selyem brokátruhák suhogtak utánok, amint nz urak karján át haladtak a szőnyeggel bevont templom lépcsőin. Az urak is ragyogtak aranysujtásos, gyöngyökkel, drágakövekkel rakott dolmánya ikban, nyusztprémes mentéik vállaikra vetve, mestermivü antik bogláros mentekötőkkel összefogva, arany öveikben s kardjaik hüvelyén rubint, smaragd és mindenféle csillogó drágakő. Csupa fény, pompa rajtuk minden kócsag- vagy sastollas süvegeiktől egészen le aranyzsinóros sárga csizmáikig. Bent a templom már tele volt előkelő közönséggel, kint a templom előtt nagy csoportban verődött össze a bámészkodó nép. Lovasrendőrök tolták őket hátrább a bejárattól s az uraságok libériás cselédsége, czifra tarsolyos huszárok is mintegy sorfalat képeztek. Azon tul lehetett csak bámulni a nepnek. A szomszédságból minden cselédleány, aki csak kiszökhetett hazulról, ott ácsorgott. Ott volt a közeleső három-négy utcza minden népe, házmesternék, kofák, munkások, utczagyerekek, öreg koldusok, csavargók. De főképp asszonynép. Isten tudja, milyen messziről jött némelyik, de mégis eljött, hogy lássa azt a sok szép kocsit s azt a sok czifra úriembert és selyemruhás dámát. Ott volt a sarki kis boltosné is, aki csak egy perezre szaladt ide, de majd egy óra hosszáig ott maradt, mert Istenem I olyan sok gyönyörű látni való volt. Ott voltak a czipőtüzdelő leányok is a Schwarcz ur nagy műhelyéből, ámbár tudták, hogy Schwarcz ur három hatost fog azért lefogni a bérükből; ám azért a gyönj'örüségért nem is sok három hatos. A szegény nép sóvár kíváncsiságával bámészkodott mind ez a sok ember, asszony, gyerek, tolakodva, lökdösődve, egymás elejébe furakodva, tátottszájjal, naiv, nevető szemekkel. Egy Öreg hordár magyarázta a körülte állóknak : — Ni az a zöld bársonymentés, aki most kiszáll, az az öreg gróf Szentgyörgyi. Az az öreg dáma meg, akinek ugy rezeg a fején az a brilliánt smukk, az meg Palásthy grófné, a fiatal gróf Palásthy Tivadarnak az anyja. O ismeri ezeket a nagy urakat, mert urasági inas volt Bélteky báróéknál tiz évig. Komoróczyéknál is szolgált az öreg István grófnál. Azért, hogy most ilyen szegény hordár, sok nagyúri házban megfordult ő. Hej, be sokat tudna ő mondani! De ne szólj szám, nem fáj fejem. Valaki a csoportból biztart::, hogy csak mondja el. Jól megtermett, kövér mosónő volt, aki szeretett volna valamit hallani a grófokról meg a bárókról. Neki csak kereskedősegédek meg diákok a kundsaftjai. De a grófok, jaj micsoda finom emberek lehetnek azok! Milyen gyönyörűség lehet azoknak az élete ! Szegény fiatal diák jött arra s megállt ő is bámulni. Sóváran nézte azt a pompát, a szép lovakat, a díszruhás urakat, hölgyeket. Mennyi szépség ! Mennyi gazdagság ! Egész tündérvilág. S mohó vágy támadt ifjú szivében: ha ő is ilyen gazdag lehetne, ilyen nagy ur lehetne. Képtelen álom : de az ifjúság álmodozni kész, mihelyt val imi fölizgatta agyát vagy szivét. Szinte belemelegedett s még a vére is sebesebben lüktet. Oda képzelni magát e főrangú társaságba, mintha ő is ott lépdelne köztük bogláros mentében, aranyvirr- aulmá^ Vn, drágaköves karddal at, oldalán. Eszébe jutnak példák, amelyek megtörténtek. Garbóy is csak olyan szegény diák volt valaha, mint ő, ügyvédi irodában körmölgetett egy pár forintért, mint ő és most nagy ur, dúsgazdag ember, mágnások a barátai, a leányát gróf vette el, ő maga is bárókisass/ionyt kapott, mikor másodszor
