Pápai Közlöny – XVI. évfolyam – 1906.

1906-07-01 / 26. szám

hogy a pénzügyminiszternek a javaslat szerint való intézkedése, illetve az 1905. év előtti hátralékoknak az exlexbeli adótartozásokkal az engedélyezendő fizetési halasztások tekintetében egyenletes eljárás alá vonása lényegesen könynyebbé tenné és egyszerűsítené a kezelést. Remélhetőleg a pénzügyminiszter méltányolni fogja az előterjesztésnek a tényleges viszonyokat hiven feltüntető indokait, mert — bár általában nem lehet kicsinyelni azt a méltányosságot, amelyet a törvényhozás, illetve a kormány az indemnitásról szóló törvény és a 2018. sz. pénzügyminiszteri rendelet intézkedéseinek formájában tanusit — mégis kétségtelen, hogy daczára a nyújtott kedvezményeknek, különösen a kisebb adófizetők, alig lesznek képesek azoknak a kötelezettségeknek eleget tenni, amelyekkel a következő hónapokban az adófizetés tekintetében szemben állanak. A dolog ugyanis ugy áll, hogy az a kisebb adófizető, aki a rendeletileg engedélyezett kedvezményeken túlterjedő fizetési halasztást külön kérvényezés utján nem nyer, ez évi november 15-ig, vagyis a legközelebbi 5 hónap folyamán két esztendei adóját köteles befizetni. Feltehető ugyanis, hogy a kisebb adózók az exlex előtti időből átlag körülbelül félesztendei adóval vannak hátralékban. Ez az adó a törvényen kívüli állapot megszűntével nyomban esedékessé vált. Befizetendő továbbá az exlex idejéből vagyis az 1905. január 1-töl 1906. április 1-éig terjedő időből származó, tehát ötnegyed esztendei adónak fele ez évi oktober 31-éig. Esedékessé válik azonkívül november 15-éig az idei esztendő utolsó három negyedének adója. Mindez összesen körülbelül két esztendei adó. Nyilvánvaló hogy e követelményeknek különösen a kisebb adózók nem lesznek képesek megfelelni, legkivált pedig a kereskedők, nem, akik az utolsó évek kedvezőtlen üzletviszonyai folytán amúgy is alig tengődtek. Igaz ugyan, hogy a pénzügyminiszter szóban levő rendeletéyel megengedte azt, hogy az 1905. évet megelőző idödöl eredő adótartozásokra nézve is adhatók fizetési halasztások, de egyúttal szigorúan meghagyta azt is, hogy ezekre vonatkozólag halasztás csak oly oly esetekben engedélyezhető, amidőn azt az adózó helyzete mellözhetetlenné teszi. Kétségtelen azonban, hogy minden adózó és különösen a kisebb adózók fizetési képességének meg van az a bizonyos határa, amelyet egyrészt megvonnak a rendes életfentartásukról folyó szükségleteknek mindenekelőtt járó kielégítése, másrészt különösen a kereskedőknél az üzleti hivatásukkal kapcsolatos kötelezettségeknek teljesítése. Ennélfogva azon eljárásnak, hogy az állam az adóhátralékok egyik részének befizetését sürgősebben és szigorúbban követeli, előreláthatólag az a következménye lesz, hogy a gyengébb adozok a hátraléknak másik részét annál későbben fogják befizetni, amely körülmény a kétféle intézkedésnek gyakorlati eredményét a kincstár részére eleve iluzoriussá teszi. Másrészt bizonyos az is, hogy az adóbefizetés dolgában támasztott olyan túlságos követelések, amelyek a tényleges viszonyokkal nem számolnak kellően, számos adózóknak káros meggyengítésére sőt sok esetben romlására is vezetnek. És hogy ez végeredményben szintén nem lehet a kincstár érdeke, azt bővebben kifejteni teljesen fölösleges. Mindenféle szemponibol felette kívánatos ennélfogva, hogy az OMKE. előterjesztést megszívlelje, javaslatát el| fogadja és a kért ujabb rendeletet sürI gősen kibocsássa. Főispánunk beiktatása. Fényes ünnepségek keretében iktatták be Hunkár Dánest vármegyénk újonnan kinevezett főispánját, előkelő és nagyjelentőségű méltóságába. Az a fényes fogadtatás, melyben főispánunkat Veszprémben részesítették, azon tüntető ovácio melyben székfoglaló beszédét részesítették, fényes bizonyítéka volt azon rokonszenvnek, melyben őt az egész vármegye közönsége részesítette. Kívánjuk, hogy székfoglaló beszédében hnngoztatott becsület és igazság jelszavával vármegyénk élén az Úristen sokáig éltesse. A fogadtatás. Vármegyénk újonnan kinevezett főispánja Hunkár Dénes vasárnap délben indult el Zircről a beiktatás ünnepélyére Veszprémbe. A zirc—veszprémi vasútvonal mentén az összes községek lakossága zászlók alatt vonult ki az állomásokra, ahol lelkesen éltették vármegyénk főispánját. Lelkesebb fogadtatás volt azonban a veszprémi pályaudvaron, ahová Veszprém város és a vármegye intelligentiája vonult ki a főispán fogadtatására. A főispánt az állomáson Szeglethy György polgármester üdvözölte, azután pedig a megjelent testületek egy-egy szónoka. Ezután megindult a menet a pályaudvartól a vármegyeházáig, amely útvonal teljes hosszúságában óaiási közönség sorfala szegélyezte. A bevonuló menetet 80 kocsi kisérte. Az ablakokból lelkes hölgyközönség fogadta kendőlobogtatással a főispánt és viElhallgatott. majd újra szólt: — Erzsébet azt mondta reá: igaz. De mennyi r fájdalom nyilatkozott meg e szavában. És amikor bucsuzóul átölelték egymást, éreztem, hogy alig bírják ismét szétfejteni karjaikat. Szándékuk becsületes volt e pillanatban. De azért hiába tagadtak, előbb-utóbb bekövetkezett volna az az a rettenetesség. Pedig nekem, nekem, elég volt egyszer áldozatul esnem. A szeretőjét felség, nőül vehettem, — hisz ezzel szolgálatot tettem királyomnak — de a feleségemnek nem szabad az ön szeretőjévé lenni! Kimerülten hanyatlott vissza ;; párnára s egyre gyengülő hangon folytatta: — Az egész csak a distinkczió dolga. Talán mások nevetnének rajta. Én meg belehalok. Az ifjú uralkodó áz ágy takarójába rejtette az arczát: — Meg tud ön nekem bocsátani ? — kérdezte könyfátyolos hangon elérzékenyülve — Megbocsátani önnek, felség ? Én ? Miért ? A haldoklók tisztábban látnak, mint mások s a szerelem mindig szerelem, ha rongyok, avagy bibor takarja is a szivet, amelybe beleköltözött. Ha életben maradok, talán nem lettem volna ura indulataimnak 9 egy őrizetlen percben megöltem volna önt. És akkor az én feleségem örökre gyászt viselt volna utánna. Jobb igy. — Amikor megkaptam azt a névtelen figyelmeztető levelet, amelyben arra kértek, hogy ne menjek önnel felség ma a városerdőbe, mert önt revolverrel le fogják lőni és engemet kímélni akarnak — csak szólanom kellett volna — s ön otthon marad. Nem tettem. Oh, a levél írója jól számított: ismeri az emberi szívnek legmélyebb rejtekét is. És amint ott ültem balján, a kocsi duzzadó vánkosai között s láttam ifjú arcélét, mely oly merészen rajzolódott rá az alkonyati ég lila képére, szivdobogva vártam azt a golyót, hogy örökre elnémítsa büszke ajkait, amelyek csak néhány óra előtt is a feleségem ajakára tapadtak szentségtörő bűnös érintéssel. A szemeim csodálatosan élesen látókk á, s amikor a diadalív alá értünk, a sokaság közt azonnal észrevettem azt az embert, aki királyomat célbavette s hirtelen ön elé vetettem magam. Megcsuklott a hangja s tekintete egyre fátyolosabb lett. A fejedelem gyöngödén megszorította nedves kezét. — Drága, drága barátom, mennyit szenvedhetett! — mondta halkan. — Hogy én mit szenvedtem, azt ön soha sem fogja megérteni, válaszolt a haldokló. —- De most már vége. 0 nem szeretheti önt többé. Véres testem vétóját állítottam kettőjük közé. Erzsébetem előtt most én leszek a hős s ő nem fogadhatja el anoak az embernek a közeledését, aki miatt férjének meg kellett halnia! Es ön sem ... Ön sem lehet olyan alávaló. Az uralkodó fölugrott, mintha kigyó esipte volna meg. De a haldokló most már szelíden mosolygott : — Bántja önt ez a szó! Ne nehezteljen érte. Hiszen a haldoklónak mindent szabad. És önnek sem fog ártani, ha életében egyszer, egyetlenegyszer, valaki megmondja szemébe az igazságot. A szobában hirtelen, csaknem minden átmenet nélkül sötét lett. A haldokló kimerülten hallgatott el s feje félrefordult a párnán. A felséges fejedelem pedig kezeibe rejtette az arcát és sirt, mint egy gyermek ! m m I f Az elsőrendű természetes szénsavas na trón tartalmit ásvány vizet, a mohai ÁGNESS^eSTK Kedvelt borviz! savanyúvíz ; dns szénsavtartalmánál fogva nemcsak biztos óvszer fertőző elemek ellen, hanem a benne foglalt gyógy sóknál fogva kitűnő szere » legkülönfélébb gyomor-, légcső és húgyszervi betegségeknek. Vegyi vizsgálatok s njánlatok az Ágnes-forrást az orvosok e'Őtt nagyon kedveit gyógyszerré tették s hamarosan óriási számb n kerültek ki orvosi bizonylatok: dr. Ké.iy, dr. Stamboszky, dr. Berger, dr. N udorf, dr. Borohe dt, dr Akantisz, ür. Blodig, dr. Fischer, dr. Mosetig, dr. Rust. dr. Werner, dr. Gebhardt, dr. Balogh, dr. Varga, dr. Szabó, dr. Soipiades, dr. Moravcsik, dr. Ghser, dr. Markosfalvi, stb -éktől, a kik az Ágnes-forrást a legmelegebben ajánlották: ideges gyomorba!«-<•' I, chronikus gyo.norhurutoknál, főleg karlsbadi ku a utá*, csontiágyufásníl, angolkórnál, vese- és hólyagbetegségeknél, étvágytalanságnál, ví szegénységnél, mint óvószert felázó hele-jsége'c ellen (typhus, cholera stb.) llá-tmások számára mxsféllite.esnél valamivel n.gyobb üvgekben minden kétes értékű mesterségesen szénsavval telitett vizilél, sőt a szódavíznél is olCSÓbD; hogy az A^nes-forrá* vizét a legsíég&nyebb emb;r is könnyei műszerezhesse, nagyobb vidéki városban lerakatok szerveztettek, ugyanott a f irrás leírásának ism erteiö füzete ingveu kaphat ií. A forráskeielössj. — Kapható minden füszerüzletben és elsöraugu vendéglőben. Főraktár: OSZWAJLDJA2ÍOS fáizerűaletébea PApán.