Pápai Közlöny – XVI. évfolyam – 1906.

1906-06-17 / 24. szám

jó még, hogy ezek a felekezeti tár­sadalmak meglehetős egyenlő erősek s mindegyik él, persze nem ugy, mint ha tényleg egységes volna ez a mi szűkebb társadalmunk. Ezt a vad gyűlöletet érzi a köz­ügy, érzi az ipar, érzi a kereskede­lem, s erzi leginkább maga a város, mely nem fejlődhet ilyen viszonyok közt. Hova jutunk, ha ez igy tart to­vább is ? Mi lesz ennek a vége ? Vál­jon a következményekkel nem szá­mol senki, nem félnek a küzdők at­tól, hogy a felekezetiességnek a tár­sadalmi életbe való bevitele mily nagy veszedelmet rejt magába P Nem bün-e a vallást ilyeténképen guny tárgyává tenni ? Mi tudjuk tiszteli mindenki val­lási meggyőződését s nem is vagyunk még csak felekezetnélküliek sem, bá­muljuk az igazán és őszintén vallá­sos embert, de nem tartjuk helyes­nek, hogy társadalmunkban a feleke­zetiesség legyen az irányadó, nem tartjuk jogosnak, de még csak he­lyesnek sem, hogy társadalmunk fe­lekezeti alapon nyugodjék. Hiszen kérem lehet felekezeti minden ember s kivánatos is, de csak a maga templomában, legyen mindenki vallásos mindenütt és min­dig, de künn a társadalomban már csak ember legyen, ki tudja polgár­társát becsülni s közös célért vele együtt küzdeni. Azok, kik városunkban a feleke­zeti társadalmak keletkezését invol válták, belátják-e majd, hogy nagyon téves uton járnak, belátják-e, hogy polgár és polgár közt különbséget tenni nem lehet, s hogy vállvetve nagyobb és szebb dolgokat lehet ke­resztül vinni, mint igy szétforgácsolt erőkkel ? Bár belátnák s megakadá­lyoznák ezt az erőt hiába pocsékoló küzdelmet, mely nemesnek nem mond­ható, s melynek szükségképi követ­kezménye oly társadalmi elfajulás lesz, hogy az ember nem fog saját embertársára ismeri. Rossz, de nagyon rossz útra té­vedtünk s ha ezen tovább haladunk, mi lesz a vége? Még idején van, hogy visszatérjünk, szüntessük meg tehát ezt a meddő küzdelmet, egye­süljünk mint polgárok s tiszteljük an­nak a másiknak — hitét, akkor azu­tán az is tisztelni fogja a miénket, megszűnik a felekezeti gyűlölség és nemes munkálkodásunknak lesz ered­ménye. Egyházi hangverseny. i Esemény számba menő dolog történt Pápán Pápán mult vasárnap este a kath. plébánia templomban. A győri székesegy­1 názi énekkar Fránek Gábor karnagygyal az élén orgona-alapunk javára egyházi hang­versenyt rendezett, sajnos, igen csekély anyagi, de — határozottan — mesés er­kölcsi sikerrel. Igazán sajnálhatják mind­azok, kik akadályozva voltak az eljövetel­ben, vagy a kik az elég szerényre szabott egy koronás beléptidij miatt nem jöttek el, hogy e hangversenynek fültanúi nem vol­tak, mert ily műélvezetben még fővárosban is csak nagy ritkán, vidéken meg éppen alig-alig részesülhetnek. Tulmennék szűkre mért térem hatá­rain, ha ez a lapok mult számában közölt műsor minden egyes pontját külön-külön méltatnám, mert egy 12 számból álló, más­fél őráig tartó ily hangversenyről akár ^z egész lapot lehetne teleirni. Kritikának tulajdonképpen itt helye nincs. E helyen csak az elismerés, a bá­mulat és dicséret szerepelhet, mint a mely megilleti őket osztatlanul, őszintén és mél­tán kritizálni legfeljebb a pápai közönség­nek ama részét lehet, mely nemcsak távol­létével sejteti, hanem mások lebeszélésével egyenesen bebizonyitja, hogy magasabb, fi­nomabb zenéhez még nem érett, melynek egy lónélkuli cirkusz, vagy negyed-ötödrangu orfeum társulat előbbre való, mint minden komolyabb, pláne egyházi zene. E sorok iróját, ki ezek után nyugod­tan irja alá nevét is, legjobban meglepte többeknek az a kijelentése, hogy hallatlan visszaélés a beléptidij szedése a templom­ban. Nos, hát ezekhez nincs szavam. Ily felfogású embereknek — kár is volna, még beléptidij nélkül is eljönni egyházi hang­versenyre, mert nem érdemlik meg, hogy végighallgathassák. Az őszszel megismétlő­dik e rendkívüli dolog, jó lesz akkor a be­léptidijat 5 koronára tenni, hogy egy okkal több legyen nekik a — távolmaradásra. * Fránek karát elsősorban katonai, de még katonainál is jobb fegyelmezettség jel­lemzi. Pedig néhány fizetett férfiénekes ki­vételével a kar diletánsokból áll, kik azon­ban szívesen, lelkesen vetik magukat alá a könyörtelen fegyelemnek, mert ennek nyo­mán állandó műélvezetnek válnak boldog részeseivé. Másodsorban jellemzi e kart az intelligencia. Uri hölgyek, egész nri csalá­dok mintegy szerencséseknek érzik magu­Azt hittem, meg fogja érteni, hinni fog férfit fogja megbélyegezni csak. Azok meg­abban, hogy nem az érzéki boldogságot keresem, hogy szerető lelke neki is meg­súgja, menynyivel több a hangulatok tel­jessége, a gondolatok közössége, az egész én eszmei egybeolvadása a pillanatok muló találják ... ti soha Epen nála voltam, elegáns lakásán. Rossz időben itt találkoztunk mindig. A hű­vös eső csapkodta az ablakot és az őszi szél hűvös lehelletét a kandalló kevés tüze gyönyörénél. Ugy éreztem, az ő szerelme ellensúlyozta. Csevegtünk már jó ideje. Ö nemes, nagy, hatalmas . . . emberfeletti., bizalomra méltó . . . Nem volt az! . . . És e perc, melyben erre eszmélnem kellett, lett végzetem. De mint értetek ebből ti, egyszerű polgáremberek ? ítélő biráim ! Tanúim nin­csenek, kik mellettem szólhatnának, — az igaz szerelem nem tür tanukat; — ami meg kiderült a per során, annak mélyén ezek nélkül ti egyszerű szemeitekkel nem látják meg az én okaimat. Itt minden ellenem bi­zonyít, mint ahogy ahogy a nő ellen bizo­nyít mindig minden, ami ebben a férfiak által kieszelt társadalmi rendben a férfi zsarnokságára mutathatna rá. Ültessetek nő­ket ide birákul, azok majd átérzik, mi az, mikor a nő szerelme és becsülete között az utóbbi j .vára tud dönteni. Azok majd megtalálják a helyes Ítéletet, mely az ér­zelmek e nagy csatájában nem a nőt, a MIT IQYUNK ? Isyunk moha i — - Igyunk mohai hogy egészségünket megóvjuk, mert i nvii n<, mfíhaj csakis a természetes szénsavas 'a? 1' 8 1* mu,, d; ásványvíz erre a legbiztosabb óvszer. Igyunk mohai A moliai Afflies-íbrrá,s, m'nt természetes szénsavdus ásványvíz, föltétlenül tiszia, kellemes és olcsó savanyúvíz; dus széns.avtartalmánál fogva nemcsak biztos óvo­szer fertőző elemek ellen, hanem a benne foglalt gyógysúknál fogva kitűnő szere a legkülönfélébb gyomor-, légcső- és húgyszervi betegségeknek. 26 év Óta bebzéi­nyuiodott, hogy m g ragályos betegségekből is, mint typh'us, cholera, megkíméltettek azok, a kik' közönséges ivóviz lulyett a bakteriammentes moh ú Agnes-vizze! 1 -1 tek. Legjelesebb orvosi szaktekintélyek által ajánlva. Számes alismerő nyil itkoz.it a forrás ismertető füzetében olvasható. Háztartások számára másfélliteresnél v ilamive nagyobb üvegekben minden kétes értékű mesterségesen szénsavval tel 'tett víznél, sőt a szódavíznél is olcsóbb; hogy az Agnes-forrás !/arlifn(f h * f vizét a legszegényebb ember is könnyen megsz rezhekse, nagyobb vidéki városokban lerakatok szerveztettek, ugyanott a forrásleírásának is- I\VUVÖII ÜJJVIZ • mertető füzete ingyen kapható. A forrás kezelüség. Kapható minden fiíszerüaletben és elsőrangú vendéglőben. Főraktár : Oszvald János Uriliíl PApáih oly szoktalanul izgatott volt. Kérdeztem többször, mi az oka, — ő csak azt felelte, hogy nagyon szeret. Kacagtam. Ez is bán­totta. Majd közelebb és közelebb húzódott hozzám, őrülten kezdett csókolni és amint sötétebb és sötétebb lett egyre a szobában, görcsösebben és görcsösebben szorított ma­gához. Kezei idegesen babráltak derekam körül, vad volt, feltétleünl vad. Én nyugtat­tam és figyelmeztettem újra, meg újra, hogy ne feledje el, hogy engem milyen kötelék köt egy másik férfihoz, kitől szabadulnom nem lehet, mert az gazdag, becsületes és ragaszkodik hozzám . . . Eszébe hoztam, hogy szerelmesének tisztelt mindig, nem szeretőjének . . . Es kértem, ha igy szeret még. ne kívánjon lehetetlent . . . ne kivánja hogy megalázzam magamat előtte és önma­gamat előtte és önmagam előtt . . . Ő csak dörmögött, a nevemet sóhajtozta és újra átölelt a helyett, hogy felelt volna beszé­demre. Félni kezdtem tőle. Önkéntelenül is visszahúzódtam érintései elől. Ő jött utá­nam . . . lassan . . . egyre . .. Már szépen is tudott beszélni. Hízelgett . . . Csaknem hittem neki ... De amint a kí ndallónál a sárgás fény rásütött arcára és én eltorzult vonásaiban ott láttam az ember minden álla­tiasságát, tiszteletlenségét . . , ijedten ug­rottam fel és menekülni akartam. Az ajtó zárva volt. Zárva, mint még soha máskor... 0 hatalmában tartott . . . Átölelt . . . Érez­tem. hogy erősebb, mint én . .. Hiába volt minden . . . Azután megfojtottam. Hogy hogyan történt, nem tudom". Hosszasan hallgatott, aztán hozzátette : „Ez az eset esküdt uraim. Ezt akar­tam csak elmondani." Nyugodtan leült. Siri csend. És az öreg elnöknek egy könnycsepp rezgett a szemében, mikor az esküdteknek a tárgyalás eredményét röviden összefog­lalta. forrást, ha gyomor , bél- és légcsőhuruttól sza­badulni akarunk. jorrást, ha a vesebajt gyógyítani akarjuk, jorrást, ha étvágyhiány és emésztési zavar áll be. forrást, ha májbajoktól és sárgaságtól szabadulni akarunk.

Next

/
Thumbnails
Contents