Pápai Közlöny – XVI. évfolyam – 1906.

1906-06-10 / 23. szám

A vármegyei telefonhálózat létesítése tehát egyik nagy s fontos feladata a vármegyének. Igaz ugyan, hogy a vármegyei telefon a közönség megterhelése nélkül létesíthető, ha t. i. erre van valamely felhasználható alap, a miként igaz másfelől az is, hogy a telefon berendezése s fenntartása költséges. Ámde tudjuk, hogy a kor egy vívmányát sem lehet iugyen megszerezni s közhasznú létesítmények mindig pénzbe kerülnek. Egyedüli szempont e dolognál ez nem lehet. A jó közigazgatás érdekében mi áldozat sem lehet nagy, erre a viszonyok meg tanítottak benünket s azt hisszük, szívesen viselne a közönség egy kevéssel több terhet is, ha ennek a nagy czélnak megközelítését elérné. Ha arra várunk, mig telefon célra valami alapunk lesz — nem leend nálunk soha telefon, itt igenis a vármegye közönségének kell áldozatot hozni s mi az ügyet oly fontosnak s oly sürgősnek tartjuk, hogy a vármegyének erélyesen kell iutézkednie a távbeszélőhálózat létesítése ügyében s talán legczélszerübb volna egy bizottság kiküldése, melybe a vármegyei közigazgatás körén kivül álló férfiak is bevonandók volnának. S nem gondoljuk ugy a dolog végrehajtását, hogy most hanyathomlok csináljuk meg minden községben a telefont. Nem. A bizottság készítsen a gyakorlati szükséghez mérten tervezetet arra nézve, hogy elsősor ban mely községek kötendők össze ! telefonnal s évente mennyiben fejlesztendő a hálózat. Igy egy pár év alatt az egész vármegye a telefon előnyeit élvezhetné. A létesítési programnál arra volna mindig suly helyezendő, hogy a közlekedés tekintetében mely járás van kedvezőtlenebb helyzetben s igy hol keU leginkább segíteni. Elsőrangú kérdést a költségek képezvén, ennek viselését több évre lehetne elosztani s meg vagyunk győződve, hogy folyton szaporodó elektrotechnikai vállalataink között akadna olyan, mely hosszabb törlesztés mellett elvállalná a telefon kiépítését, ha ez neki több évre szerződésileg biztosíttatik. De könnyen lehet, hogy a telefon létesítési, de mindenesetre a fentartási költségek fedezhetők, ha a telefon használatát a nagy közönség számára megengedik. Kereskedők, iparosok, gazdák üzleti, általán a közönség magánügyeiben igénybe venné a telefont, kivált ha megismerkedik ennek nagy előnyeivel. A vármegyei távbeszélő-hálózat létesítése tehát közigazgatási s közgazdasági érdekből nagy fontossággal bir. — 1906. junius 7. — Pápa város képv iselőtestülete csütörtökön délután rendkívüli közgyűlést tartott, melynek egyedüli tárgya a városi mérnöknek a vízvezetéknél fennforgó zavarok sürgős intézkedések megtételéről szóló véleményes jelentéstétele volt. Tudvalevőleg a képviselőtestület legutóbbi közgyűlésen elli itározta, hogy minden pályázat mellőzésével Uhlrich-cégtől megrendeli a vascsöveket és utasította a városi tanácsot az agyagcsöveknek vascsövekkel való azonnali kicserélésére. Az Uhlrich-cég a megrendelésre azzal válaszolt, hogy a csöveket három hó leforgásai előtt nem képes szállítani sőt a már megállapított árakat is emelte. A városi mérnök az iminens veszélyre való tekintettel a vascsövek helyett betoncsatorna létesítését tervezte és ezzel a tervnek keresztülvitelére hívta egybe a polgármester a képviselőtestületet ezen rendkívüli közgyűlésre. A képviselőtestület a terv kivitelét azzal fogadta el, hogy előzőleg a fővárosi vízvezeték igazgatójának Kajlinger Mihálynak és más fővárosi szaktekintélyeknek véménye hallgattassék meg és e célból megbízta Mészáros Károly polgármestert és Révész Arnold mérnököt, hogy Budapestre utazzanak és ezekkel a szaktekintélyekkel érintkezzenek és ezen vélemények alapján a csövek kicserélését azonnal kezdjék meg. A közgyűlés lefolyását adjuk a következőkben : Mészáros Károly elnöklő polgármester üdvözölve a megjelenteket, az ülést megnyitja és a jkv. hitelesítésére Pethö Menyhért, Fischer Gyula, dr. Kapossy Lucián, Langraf Zsiga és Lippert Sándor képviselőket kéri fel. siwwMssraacBHEesuj mar szétfoszlottak rózsás illúzióim, előttem állt a fájdalmas való az ő teljes sivárságában ... Az uram megcsalt. Hisz ez nem uj, megtörtént már másokkal is, Én, aki annyira szerettem csak magamnak, akartam, osztatlanul magamnak. — De SOK éjet töltöttem ágyamban felkönyökölve, sírástól vörös szemekkel és vártam őt haza, de nem jött csak rendesen reggel felé, akkor sem józanon. Mindent elnéztem volna, de azt, hogy megcsalt, azt nem, Arra gondoltam, hogy elválok tőle, láttam, hogy ugy sem szeret, de visszatartott a kislányom, az az ártatlan angyali lény, akit mindenkinél jobban szerettem a világon. Együtt élni egy emberrel, akit már nem tudtam szeretni, elfogadni a csókját, ölelését, mikor el szerettem volna taszítani magamtól, mert tudtam, hogy egy félórával előbb még mást tartott a karjaiban. De meg kellett tennem, mert kényszeritett reá. Ekkor ismerkedtem meg Loránddal. Egy majálison találkoztunk először, akkor az egész este együtt voltunk. Megszánt, mert látta, hogy az uram feléin sem nézett, hanem folyton a szeretőjejével mulatott, egy fiatal özvegygyei, én meg egypár asszony társaságában" ültem elhagyatva, táncolni nem volt kedvem, pedig még csak huszonegy éves voltam. Leült melléra és olyan kedvesen csevegett, egészen elfelejtette velem a nagy keserűségemet. Ettől a naptól kezdve jó barátok lettünk. Ne értsen félre, a mi barátságunk igazi testvéries barátság volt. — És a férje mit szólt ehhez — kérdezte Illés alig hallhatóan. A férjem ugy látszik szívelte, mert nem tett soha semmiféle ellenvetést. Tudta jól, hogy megalázhat, lábbal tiporhat, de én azt nem fizetem vissza hasonlóval. A barátságunk már vagy másfél éve tartott. Ekkor történt, hogy egy novemberi este, lehetett ugy kilenc óra, az uram a kaszinóból jött haza nagyon rossz kedvüen, bizonyára kártya vesztesége volt. Valami csekélység miatt nagyon gorombán bánt velem. Én persze ezt kikértem magamnak, mire ő szitkokkal illetett. Nagyon felvoltam indulva és szemébe vágtam egész aljasságát. Először tettem, eddig még nem hallott tőlem egy panasz szót sem. Hogy mi történt azután, ezt borzasztó elmondani. A dühtől elvakult ember, felvette a sarokból a kutyakorbácsot és végig sújtott vele. Amint kissé magamhoz tértem, berohantam a hálószobába, felkaptam alvó kis lánykámat és futottam ki az utcára, a ködös hideg éjszakába. Az utcán beleütköztem egy magas alakba, Loránd volt. Ő ismert meg először. Nagyon megrémült mikor igy meglátott, az arcom csupa vér volt. Hamar kocsit hozott és a legközelebbi szállóba hajtatott velem. Ott azután elmondtam neki az egész jelenetet. Nem szólt egy szót sem, eltávozott. Loránd elment a kaszinóba, ahol az uram a legnagyobb nyugalommal kártyázott, odalépett hozzá : „Hitvány gazember" — kiáltotta és kétszer pofon vágta. Csak nagynehezen tudták őket széjjel választani. Itt az asszony egy kis szünetett tartott, majd tovább folytotta. — Másnap megverekedtek, az uram golyója szivén találta. Sokáig élet és halál között feküdtem. Mikor felgyógyultam akkor hallottam, hogy milyen különféle pletykák keringenek rólam. Igy történt, ahogy elmondtam, legyen birám, ítéljen felettem. A férfi az asszony arcába nézett, már nem azzal a gyűlölettel, hanem részvéttel és szánalommal. — Hiszek magának Klára és bocsásson meg, hogy megsértettem. Majd elvezetem az édesanyámhoz, hogy kárpótolja az elvesztett fiáért. Az eső elállt és a lenyugvó nap kibukkant a felhők közül. Illés a karját nyújtotta az asszonynak és amint ketten igy együtt haladtak egymáshoz simulva és a vöröses fényű naptól megvilágítva, ugy érezték, hogy egy szebb, derűsebb jövő képe mosolyog feléjük. Az elsőrendű természetes szénsavas natrontartalmu ásványvizet, a mohai forrást, mert föltétlenül {^nHtralt hnrYnV ! S

g tiszta, kellemes és olcsó IVüUVCiL UUIVl/j I [J savanyúvíz ; dus sxénsa^tartalmánál fogva nemcsak •;'] biztos Óvszer fertőző elemek ellen, hanem a benne " foglalt gyógysóknál fogva kitűnő sz

ere a legkülönfélébb gyomor-, légcső és húgyszervi betegségeknek. Vcvi vizsgálatuk s ajánlatok az Ágnes-forrást az orvosok előtt nagyon kedveit gyógyszerré tettek s hamaros m óriási számb 11 kerültek ki orvosi bizonylatok: dr. Keity dr. Stambirszky, dr. Berger, dr. N udorf, dr. Borciie dt, dr. Akantisz, űr. Blodíg, dr. Fischer, dr. Mosetig, dr. Rust, dr. Werner, dr. Gebhardt, dr. Balogh, ir varga, dr. Szabó, dr. Söipiades, dr. Moravcsik, dr. Ghser, dr. Markosfaivi, stb.-éktől, a kik az Ágnes-forrást a legmelegebben ajánlották: ideges gyomorbajosul, ch'ronikus gyo.norhurutoknál, főleg karlsbadi ku a után, csontiagyuSásnál, angolkórnál, vese- és hólyagbeteíjsége-tnál, étvágytalanságnál, va szegénységnél, mint óvószert fertőző betegsóge't ellen (typhus, cholera stb.) llá/.tartások számára másfélliteresnél valamivel n tgyo'.ib üvegekben minden kétes értékű mesterségesen szénsavval telitett viznél, sőt a szódavíznél is olC3Óbl»; hogy az Ágnes-forrás vizét a legszegényebb ember is könnyen megszerezhesse, nagyobb Vidéki városban lerakatok szegeztettek, ugyanoti a forrás leírásának ismertető füzete iugVOn kapllílt í. A forrás'tezelöség. — Kapható miudeu fűszer üzletben és elsőrangú vendéglőben. Főraktár: O «» X W A L D JA VO S fűgfterűzletébeu Pápáu.