Pápai Közlöny – XVI. évfolyam – 1906.

1906-01-21 / 3. szám

XVI. évfolyam Páftű, 1906. január 21 3. szaiti. PÁPAI KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szára ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. Az urna előtt. Alig választ el bennünket egy nap attól, hogy városi képviselőinket megválasszuk. A holnapi napon lép városunk polgársága az urna elé, hogy leadja szavazatát azokra, kik hivatva lesznek városunk közügyeit hosszú időre vezetni. Tehát nagyon is aktuális és fontos kérdésben emelünk szót. Jóllehet ez érdemben már felszólaltunk és foglalkoztunk a holnapi megejtendő városi képviselő választásokkal és városunk polgárságának figyelmét felhívtuk ezen fontos és reánk nézve életkérdésre, mindazonáltal nagyon is szükségesnek tartjuk sőt németünk szerint vád is árhetne, ha ép tizenkettedik órában nem tennénk meg kötelességünket azzal, hogy ezt felszólalás tárgyává tesszük és polgárságunk érdeklődését a holnapi városi képviselő választásokra felkölteni igyekszünk. Lehet, hogy ezen újbóli felszólalásunk alkalmával esetleg rekriminácziókba bocsájtkozunk, de* inkább ezen fogyatékossági vád érjen bennünket, mint az, hogy polgárságun kat az urna elé való lépéskor nem figyelmeztettük oly dolgokra, melyeknek nem teljesítésével saját maguk vallják kárát. Igenis tesszük ezt már azon szempontból mivel igen jul tudjuk, hogy ezen választások eredményei mily be folyással vannak városunk jövőjére és haladására. Igenis tesszük ezt azon okból is, mert megvagyunk győződve, hogy ép ezen- a haladásra törekvő korszakban városunk létkérdése függ attól, hogy kik vannak a képviselőtestületben és kiket nevezhetünk városunk vezérférfiainak. Nekünk éppen a jelenlegi helyzétünkben, amidőn oly számos fontos tervek és üdvös eszmék megvalósításával foglalkozunk, egy ügybuz^ó, agilis városi képviselőtestületre van szükségünk, mely a közügyeket nem szüklátkörben és szíikkeblüen értelmezi. Intő példa lehet erre a legutóbb megtartott képviselőtestületi közgyűlés is. Nem a higgadt és előrelátható képviselők, hanem a felkorbácsolt szenvedélyek és egyes személyes érdekek kicsinyes és Ízléstelen felszólalások által keltett hangulat érvényesült. Igenis uraim, ez nagy hiba. Nem személyeskedni, hanem a közügyeket kell szolgálni. Itt az alkalom, hogy oly képviselők kerüljenek a tanácsterembe, kik ezen állásra hivatottak és akik hivatásuk tudatában vannak és annak minden tekintetben meg is felelnek. Na csak akkor jöjjenek a közgyűlésre, ha szavazni kell, hanem tessék a folyó közügyek iránt is érdeklődni és azok megvitatásában részt venni. Igenis ezt várjuk mi a megválasztandó városi képviselőktől. Ezt tenni, pedig morális kötelességük. Lankadatlan és odaadó munkálkodást várunk tőlük és pedig joggal, mert uj szellem, nanyobb agilitás és ami legfőbb vállalkozási szellem kell abba TÁRCZA. Pápa / s e ták. — i'sevegés. — — A »P \ p a i Közlöny* eredeti lárczája. — Irta : BEKÉNY MÉLA. — Ha-ha-ha — pppczi ! — Egészségére váljék. — Óh ezer köszönet. Ha-ha ha pppei ! — Ugylátszik kigyulladt az orrosz kéménye. — Ha-ha-ha — pppei, — mit tetszett mondani ? — A pap sem prédikál kétszer. — Igaz; de a papot meg sem hallgatnám kétszer, mig Önt bajos papnő akár huszonötször is, ís, is, is. — Ejnye be jó. — Igen, mert tetszik tudni, kinek a pap, kinek a papné és én az bizonyos másik vagyok, kinek . . . ha-ha-ha pppczi! — Ugyan maga tán utóbbi időben az északi sarkon födetlen fővel szandálban járó magántudóskodott, hogy annyira meghűlt. — Ah dehogy, Csak Ausztráliában voltam. — Maga Aufschneider, kinek mondja ezt, hiszen mindig idehaza láttam. — Es hol látott asszonyom'? — Az aszfalton. — Nos akkor ön csak igazat adhat nekem, hogy Ausztráliában voltam. — Maga félre beszél. — Legkevésbbé sem. Ausztrália a szigetvilág. — Nos ? — Hát a mi aszfalt gyalogjárdánk is ilyen szigetvilág, sok víz és kevés szárazföld. — Igaza van és honnan eredhet e térképtár az aszfalton. — Azt csak az éj csillagai és a villamtelepből táplálkozó szentjánosbogárkák tudnák m egm on dan i. — Nos h it mondja el mit hozott magának az lij esztendő? — Asszonyom ön a megtestesült idealismus. — ? V ? — Igen mert hát manapság az uj esztendő nem hozni de vinni szokott, különösen itt minálunk teszi ezt ambícióval. — No ne sopánkodjék a sors ellen. — Bocsánat, eszem ágában sincs a sors ellen panaszt emelni, de a pápai ember sorsát a sok egylet bírja. — No ez már igaz. — Kérem az a sok egy-let, mely Pápán van Icét-ségbe ejti az embert, annyi kötelesség három-ol a fejünkre, hogy néqy-világtáj felé áll a hajunk tőle. — Egy öt-let hat-ol, hét águ korona helyett már csak kevés hajszállal fedett agyamba: nem vagyok spa-nyol c eremóniás mester sem pedig olyan ember ki len c-afrangból tlz-es bankót tud gyártani. — Nos ? — Pokolba azzal a sok egylettel. — Ejnye, ejnye. — Nálunk csak egyesülés van, de egyetértés az nincsen. — Mond valamit. — Egyesület van vagy negyven, de takarékpnztár az csak kettő van. — És mi köze a sok egyletnek és a tak arékpénztárn ak egymáshoz. — Az, hogy a takarékpénztáraknak óriási gazdagságuk és vagyonuk mellett is alig akad manapság betevő falatjuk és életük a legjobb alapszabály mellett is csupa kivétel. — No ennek talán nem az egyletek sokasága, hanem más egyébb az oka, például az úgynevezett bon ton. — Hát azt hiszi asszonyom, hogy sok egyleti tagoskodás nem, amint ön igen helyesen jegyezte meg csak az úgynevezett bon ton elvén épült fel. — Hja barátom a bon ton nagy hatalom. — Helyes, legyen is a társasélet uralkodó csillaga a bonton, de az igazi nem pedig az úgynevezett bon-ton, mert ez az uóbbi többet ront mint az előbbi használ. — Maga ma olyan bölcselkedő hangulatban van és nem akarja belátni a sok egylet hasznos voltát,