Pápai Közlöny – XVI. évfolyam – 1906.

1906-01-21 / 3. szám

XVI. évfolyam Páftű, 1906. január 21 3. szaiti. PÁPAI KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed­évre 3 kor. Egyes szára ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. Az urna előtt. Alig választ el bennünket egy nap attól, hogy városi képviselőinket megválasszuk. A holnapi napon lép városunk polgársága az urna elé, hogy leadja szavazatát azokra, kik hivatva lesznek városunk közügyeit hosszú időre vezetni. Tehát nagyon is aktuális és fontos kérdésben eme­lünk szót. Jóllehet ez érdemben már felszó­laltunk és foglalkoztunk a holnapi megejtendő városi képviselő válasz­tásokkal és városunk polgárságának figyelmét felhívtuk ezen fontos és reánk nézve életkérdésre, mindazon­által nagyon is szükségesnek tartjuk sőt németünk szerint vád is árhetne, ha ép tizenkettedik órában nem ten­nénk meg kötelességünket azzal, hogy ezt felszólalás tárgyává tesszük és polgárságunk érdeklődését a holnapi városi képviselő választásokra felköl­teni igyekszünk. Lehet, hogy ezen újbóli felszó­lalásunk alkalmával esetleg rekrimi­nácziókba bocsájtkozunk, de* inkább ezen fogyatékossági vád érjen ben­nünket, mint az, hogy polgárságun kat az urna elé való lépéskor nem figyelmeztettük oly dolgokra, melyek­nek nem teljesítésével saját maguk vallják kárát. Igenis tesszük ezt már azon szem­pontból mivel igen jul tudjuk, hogy ezen választások eredményei mily be folyással vannak városunk jövőjére és haladására. Igenis tesszük ezt azon okból is, mert megvagyunk győződve, hogy ép ezen- a haladásra törekvő korszakban városunk létkérdése függ attól, hogy kik vannak a képviselő­testületben és kiket nevezhetünk vá­rosunk vezérférfiainak. Nekünk éppen a jelenlegi hely­zétünkben, amidőn oly számos fontos tervek és üdvös eszmék megvalósí­tásával foglalkozunk, egy ügybuz^ó, agilis városi képviselőtestületre van szükségünk, mely a közügyeket nem szüklátkörben és szíikkeblüen értel­mezi. Intő példa lehet erre a legutóbb megtartott képviselőtestületi közgyű­lés is. Nem a higgadt és előrelátható képviselők, hanem a felkorbácsolt szenvedélyek és egyes személyes ér­dekek kicsinyes és Ízléstelen felszóla­lások által keltett hangulat érvényesült. Igenis uraim, ez nagy hiba. Nem személyeskedni, hanem a közügyeket kell szolgálni. Itt az alkalom, hogy oly képviselők kerüljenek a tanács­terembe, kik ezen állásra hivatottak és akik hivatásuk tudatában vannak és annak minden tekintetben meg is felelnek. Na csak akkor jöjjenek a közgyűlésre, ha szavazni kell, hanem tessék a folyó közügyek iránt is ér­deklődni és azok megvitatásában részt venni. Igenis ezt várjuk mi a megvá­lasztandó városi képviselőktől. Ezt tenni, pedig morális kötelességük. Lankadatlan és odaadó munkálkodást várunk tőlük és pedig joggal, mert uj szellem, nanyobb agilitás és ami legfőbb vállalkozási szellem kell abba TÁRCZA. Pápa / s e ták. — i'sevegés. — — A »P \ p a i Közlöny* eredeti lárczája. — Irta : BEKÉNY MÉLA. — Ha-ha-ha — pppczi ! — Egészségére váljék. — Óh ezer köszönet. Ha-ha ha pppei ! — Ugylátszik kigyulladt az orrosz ké­ménye. — Ha-ha-ha — pppei, — mit tetszett mondani ? — A pap sem prédikál kétszer. — Igaz; de a papot meg sem hallgat­nám kétszer, mig Önt bajos papnő akár hu­szonötször is, ís, is, is. — Ejnye be jó. — Igen, mert tetszik tudni, kinek a pap, kinek a papné és én az bizonyos má­sik vagyok, kinek . . . ha-ha-ha pppczi! — Ugyan maga tán utóbbi időben az északi sarkon födetlen fővel szandálban járó magántudóskodott, hogy annyira meghűlt. — Ah dehogy, Csak Ausztráliában vol­tam. — Maga Aufschneider, kinek mondja ezt, hiszen mindig idehaza láttam. — Es hol látott asszonyom'? — Az aszfalton. — Nos akkor ön csak igazat adhat nekem, hogy Ausztráliában voltam. — Maga félre beszél. — Legkevésbbé sem. Ausztrália a szi­getvilág. — Nos ? — Hát a mi aszfalt gyalogjárdánk is ilyen szigetvilág, sok víz és kevés szárazföld. — Igaza van és honnan eredhet e térképtár az aszfalton. — Azt csak az éj csillagai és a vil­lamtelepből táplálkozó szentjánosbogárkák tudnák m egm on dan i. — Nos h it mondja el mit hozott ma­gának az lij esztendő? — Asszonyom ön a megtestesült idea­lismus. — ? V ? — Igen mert hát manapság az uj esztendő nem hozni de vinni szokott, külö­nösen itt minálunk teszi ezt ambícióval. — No ne sopánkodjék a sors ellen. — Bocsánat, eszem ágában sincs a sors ellen panaszt emelni, de a pápai em­ber sorsát a sok egylet bírja. — No ez már igaz. — Kérem az a sok egy-let, mely Pá­pán van Icét-ségbe ejti az embert, annyi kö­telesség három-ol a fejünkre, hogy néqy-vi­lágtáj felé áll a hajunk tőle. — Egy öt-let hat-ol, hét águ korona helyett már csak ke­vés hajszállal fedett agyamba: nem vagyok spa-nyol c eremóniás mester sem pedig olyan ember ki len c-afrangból tlz-es bankót tud gyártani. — Nos ? — Pokolba azzal a sok egylettel. — Ejnye, ejnye. — Nálunk csak egyesülés van, de egyetértés az nincsen. — Mond valamit. — Egyesület van vagy negyven, de takarékpnztár az csak kettő van. — És mi köze a sok egyletnek és a tak arékpénztárn ak egymáshoz. — Az, hogy a takarékpénztáraknak óriási gazdagságuk és vagyonuk mellett is alig akad manapság betevő falatjuk és éle­tük a legjobb alapszabály mellett is csupa kivétel. — No ennek talán nem az egyletek sokasága, hanem más egyébb az oka, pél­dául az úgynevezett bon ton. — Hát azt hiszi asszonyom, hogy sok egyleti tagoskodás nem, amint ön igen he­lyesen jegyezte meg csak az úgynevezett bon ton elvén épült fel. — Hja barátom a bon ton nagy ha­talom. — Helyes, legyen is a társasélet ural­kodó csillaga a bonton, de az igazi nem pe­dig az úgynevezett bon-ton, mert ez az uóbbi többet ront mint az előbbi használ. — Maga ma olyan bölcselkedő han­gulatban van és nem akarja belátni a sok egylet hasznos voltát,

Next

/
Thumbnails
Contents